Temetés vagy lakodalom?

Tekintse meg fotógalériánkat!

„Sercegett a zsír, sült a kürtőskalács,/ Fehér cukorfelhő alól nevetett ránk” – a szakácsnők 850 darabot sütöttek, amit kosarakból kínáltak faluhosszan az álruhás nevelők. „Ringyes, rongyos maskarák” sorakoztak, még a kutya is jelmezt öltött. A vidám szomorúmenetet látva egy álldogáló bácsika megkérdezte: „Temetés vagy lakodalom?”. Volt ott minden: az egy menyasszonynak két vőlegénye is akadt – hosszú volt a farsang. Szalma Illyés halálhíre csak a maskarák bemutatkozása után érkezett el a maszkurákon nevető és rigmusaikat mosolyogva mondikáló gyermeknéphez.

Itt a farsang, haja-hujj, ne lássunk most szomorút!

Elsőként az Elhelyező Központ kórusa énekelt, majd a cigánylányok nem mulattak egyedül, lábuk is vidám táncra perdült. A törpéket a színpadra kísérte a vasorrú bába, s bár híre nagyon rossz, megtudtuk: nem is oly gonosz. Bohócok kacagtattak, nem is volt senki mogorva. Királylányok, királyfik érkeztek: invitáltak Rika várába vacsorára. A pingvin és a jegesmedve hamar elkotródott jégországi házába. Dalmát, cica, kiskatica s a teknőjében ingét mosó teknősbéka… Cowboy s kiskalóz – utóbbi a tenger legnagyobb ura volt. S felsorakozott minden(ki), mit megkíván a gyermeki képzelet. Az indián nem mondott sápadt arcúnak, hisz mindannyian kipirultunk a napsütéstől – egy-egy karkötővel ajándékozott meg. A kéményseprők szerencsét hoztak, az ördögöket pokolbéli hazájukba kívántuk. A jósnő csupa jót ígért, és a juhászlegény nemsokára leterítheti subáját, s fújhatja furulyáját. Orvosok, felcserek jelentkeztek: szóljunk, ha baj van. A szakácsok rántott borjút ígértek – nem korgott a gyomrunk, így hát nem vacsoráztunk náluk.

Piroska, apáca, vadász egy sorban, focista, múmia, autószerelő – ennyi jelmezes megcsodálására nem is jutott idő. Csak a varázsló tudott volna többet juttatni, de már jött is a mátkapár násztáncot járni – csakhogy siratóba kellett menni. De beállt egy tapsra a nevelők csapata, majd a farsangolók egy közös fotóra.

Folytattuk a mókát a „gyászházig”. Lett is jajveszékelés, amikor a maszkurák előhozták a szegény párát a nyújtópadon. Sírt a hegedű s a klánéta, míg elkísértük utolsó földi útjára. Ez a tél „jó is vót, rossz is vót, ó, be jó, hogy meghótt”.

Olvad a hó is, megtört a tél. Bár hamvazószerdától negyven napra elköszönünk a húsételektől, és úgy tudjuk, Cibere vajda lesz az úr, nincs okunk elbúsulni, ami elmúlt.  A talpalávalót Rudi János és zenekara szolgáltatta, majd a „gyásznótákat” is elhúzták, míg utolsó útjára kísérték Illyést. Elsiratták, s haló pora fölött siratóparódiákat skandáltak. Híre igen, pora alig maradt.

A farsangbúcsúztatón a szépszámú helybéli mellett részt vettek a Hargita Megyei Sport- és Ifjúsági Igazgatóság küldöttei, a megyei Gyermekjogvédelmi Igazgatóság képviselői, Torday Árpád megyei tanácsos, a székelykeresztúri Elhelyező Központ gyermekei és kísérőik. A farsangfarki élményért köszönetet mondunk Cseke Rozália igazgatónőnek, a gyermekeknek és nevelőiknek.