Ősz.Alkotótábor.Csíkszentdomokos

Míg a tavalyi alkotótábort a kenderfesztivállal kapcsolták össze, tehát a hagyományőrzést ösztönözte, az idén az alkotók a különböző betegségekkel küzdő kisgyerekeket szerették volna megörvendeztetni és támogatni alkotásaikkal. A tizenkét éve működő Színek Lépésekben és Formákban Alapítvány keretében létrejött alkotótábor másik apropóját a szervezők elmondása szerint az adja, hogy a júliusi gyimesfelsőloki táborral kezdődő nyári alkotótáborok méltó befejezése legyen.

A Színek Lépésekben és Formákban alkotócsoport képzőművész tagjai Nagyváradról, Besztercéről, Csíkszeredából, Székelyudvarhelyről és Gyimesfelsőlokról érkeztek, hogy részt vegyenek a táborban, felfedezzék Csíkszentdomokost és környékét, közelebb kerüljenek az ottani emberekhez és végül az itt létrejött munkákat felajánlják a nemes cél érdekében.

„Igazán jó domokosinak lenni: itt van nekünk Kati és a képei, „házhoz jönnek” a művészek, vihetik a hírt, hogy íme Csíkszentdomokoson alkotótábor van minden esztendőben, jó, hogy efféle alkalmakkor is találkozhatunk egymással, csodálatos képek készülnek és kerülnek bemutatásra (…) Kati szerint és nemcsak az idő repül, nincs időnk mindenre, a pillanatot ki kell élni és tenni, alkotni, maradandót nyújtani szükséges” – hangzott el az alkotótábor záróünnepségén és kiállításmegnyitóján.

Kati, Oláh Katalin képzőművész, a csíkszentdomokosi Őszi Alkotótábor lelke és szervezője tíz éve költözött a faluba. Évente van saját nőnapi kiállítása vagy éppen karácsonyi tárlata. Hetente egy alkalommal ingyen rajzfoglalkozásokat tart gyerekeknek.

„Én a táborokat úgy szeretem szervezni, hogy mindig legyen egy apropójuk. Tehát ne csak egy tábor legyen, bár az is magában elég, de azért még valami fűződjön hozzá. Az idei tábornak van egy fájdalmas apropója, hogy a betegséggel küzdő kisgyerekeket segítsük egy-egy alkotással. Az ötlet onnan jött, hogy időnként a munkáimat meg szoktam jelentetni a helyi kábeltévében, hogy kicsit a domokosiakat napirenden tartsam, igen, dolgozom. Többek között volt egy gyönyörű fehér lovat ábrázoló munkám, amit egy beteg kisgyerek nagyon megszeretett, és addig kérlelte a nagymamáját, amíg eljöttek hozzám azzal, hogy nekik is kéne egy ilyen kép, mert a kisgyermek szerelmes a lovamba. És ezt követően egy éjszaka pattant ki a fejemből, hogy ott van ez a kisgyerek, és ott van sajnos még számos hasonló, és akkor miért ne – szerezzünk örömet nekik. Ez egy fájó dolog, ugyanakkor jól is esik” – mesélte Katalin, aki még elmondta, hogy az alkotásoknak már megvannak a helyeik.

„Szeretnénk, ha továbbra is befogadna minket ez a közösség, hogy az elkövetkező években is eljöhessünk, Csíkszentdomokos magáénak érezze ezt a kis csapatot” – mondta Bács Béla János, a csoport egyik képzőművésze a záróünnepségen. És ez talán részben már meg is valósult: számos helybéli segített a tábor létrehozásában és annak zökkenőmentes lezajlásában.

Ferencz Alajos, Csíkszentdomokos polgármestere így biztatta a jelenlevőket: „Jövőre ugyanígy legyünk itt együtt, és gyönyörködhessünk a képekben”, majd hozzátette, munkálkodni fog azon, hogy nagyobb támogatást és nagyobb nyilvánosságot kapjon ez a rendezvény.

Az ünnepség Sándor Edit könyvtárosnő szavaival zárult: „Itt senki se habozzon, ha efféle eseményekre kap meghívást, mert ezáltal lelkiekben gazdagodik, feltöltődik, könnyebbek lesznek a hétköznapok, és lesz miről mesélni majd egyszer valamikor...”

A II. Őszi Alkotótáborban résztvevő alkotók:

Bács Béla János, Csata Jenő, Miklós István, Moldován Zsolt, Nagy Gábor, Nagy Ildikó, Vitos Hajnalka (Csíkszereda), Kalló László (Székelyudvarhely), Laza K. Enikő (Beszterce), Oláh Katalin (Csíkszentdomokos), Tímár Károly (Gyimesfelsőlok), Vasile Gheorghe (Nagyvárad)