Nem telik a szászcsávási cigányzenészek gázsijára

Fotó: Boda L. Gergely

Ma már nem csak bor és tojás fejében muzsikálnak a népszerű szászcsávási cigányzenészek, hanem bizony csak lakodalmi áron vállalják el a húsvéti kíséretet, amely hajdanán szokásban volt Szászcsáváson.

Hajnal Csilla (R)

2010. április 01., 23:132010. április 01., 23:13

2010. április 02., 11:402010. április 02., 11:40

Itt állíthatja be, hogy a Google-találatokban elöl legyen a Székelyhon!

Fotó: Boda L. Gergely

Ozsváth Katica néni (fotó) mesélt nekünk leánykoráról és a szászcsávási húsvéti népszokásokról, melyek ma már nem élnek olyan elevenen a falu életében. „Húsvét hétfőjén már reggel hétkor elindultak a falu legényei nagy bandába verődve. A Kis utcán kezdték, majd mentek lefele, és a Nagy utcán jöttek vissza, miközben minden lányos háznál tiszteletüket tették” – emlékezett vissza Katica néni aprólékos pontossággal. Hangos muzsikaszóval kísérték a zenész cigányok a legényeket. A lányos házaknál a nagy csapatból mindig az mondta a beköszönőt, akinek a kedveséhez mentek locsolni, majd ezt követte a húsvéti vers, amely általában nem csak szép volt, hanem hosszú is. A leány ezek után behívta a vendégsereget, és egyenként megtáncoltatták őt, jutalmul pedig bort, kalácsot és piros tojást kaptak a legények.

Még a Matyó lakodalmat is eljátszották

Régen bizony még a veder is előkerült a szászcsávási udvarokon húsvét másodnapján. Főleg a friss házasok kergették egymást az utcán, de volt olyan fiatal férj is, aki egy fazék vízzel ébresztette menyecskéjét húsvét hétfőjén – nevetett Katica néni. „Ünnep első napján pedig eljátszottunk egy-egy színdarabot, például a Fehér László című művet, melyben én játszottam Karola szerepét, de a Matyó lakodalom is népszerű színjáték volt ilyenkor Szászcsáváson” – mesélte lelkesen az idős néni, aki konfirmálása után kezdett el játszani a falusi színpadon, és addig szerepelt míg férjhez nem ment.

Fotó: Boda L. Gergely

Húsvéti zöldág nincs, de van májusfa

A színes papírokkal díszített fenyőág soha nem volt szokás ebben a Kis-Küküllő menti faluban. A leányok azonban itt sem maradnak fenyő nélkül így tavasz táján, hiszen – pár héttel később ugyan – de megkapják a májusfájukat, melyeket április utolsó éjszakáján, május legelső reggelére virradva az udvarló legény helyez el kedvese kapujában. „Május elseje előtti éjjel kivágnak egy fenyőt a közeli erdőből, és azt viszik a lány háza elé, sokszor 5-6 méteres fát is elhelyeznek egy-egy leány kapujában” – mesélte Kiss Attila, aki pár éve még társaival és a falu cigány zenészeivel járta a falut húsvét másodnapján. „Régebb a zenészek hozták a korsójukat, és bor meg tojás fejében muzsikáltak nekünk egész nap, de ma már csak pénzért jönnek zenélni, nekünk pedig nem telik rá, így nélkülük megyünk locsolni” – fűzte hozzá a szászcsávási fiatal. Pár éve már nem is egy nagy csapat járja körül a konfirmált lányok házait, hanem öt-tíz fős csoportokba verődve indulnak el a fiúk. Húsvét szombatján pedig már csak a sok báránybőgés emlékeztet az ünnepre.