Nem csak melankolikus tud lenni Tabáni István

– Gyakorlatilag a rajongók alig hagyták, hogy kiszállj az autóból. Meglepett ez a fogadtatás?

– Minden fellépés mást és mást hoz magával. Magyarországon is sok helyen hasonló fogadtatásban részesülök, de itt valahogy tényleg családias a hangulat.

– A hétköznapokban mennyire vagy megközelíthető? Most már csak kísérettel lehet látni az utcán?

– Nem dehogyis, ugyanúgy élek továbbra is, felszállok a tömegközlekedési eszközökre, villamossal, metróval utazom. Amikor sietnem kell, csak akkor szállok taxiba, és egyáltalán nem szoktam testőrökkel mászkálni.

– Úgy tudom rengeteg házassági ajánlatot kapsz fiatal lányoktól…

– Igen, de azt korábban is kaptam, és mostanában is sokat kapok. Jelenleg van barátnőm, de ennek ellenére nagyon sok e-mailt kapok. Korábban mindenikre válaszoltam, volt olyan nap, amikor ötven levelet is megírtam, de ez a szám mindig csak hatványozódott, így nagyon nehéz mindegyikre válaszolni. Egyszerűen nincs annyi idő. Éppen ezért, ha valakivel tudok személyes kapcsolatot kialakítani, akkor megteszem, szeretek rajongókkal beszélgetni, talán úgy könnyebb is.

– Fél éve vagy ebben a körforgásban. De vajon meddig lehet ezt csinálni?

– Amíg látom, hogy szeretnek, kíváncsiak az új albumomra, eljönnek a koncertjeimre. Ha nem látom ezt, akkor abba fogom hagyni, nem fogom erőltetni tovább. Amúgy nehezen tudom megszokni ezt a pörgő, mozgó életmódot, pedig sokan így élik az életüket. De szerintem elég nehéz.

– A dalokból és a televízióból úgy tűnik, hogy egy melankolikus ember vagy. Mennyi igaz ebből?

– Én elsősorban lírai beállítottságú ember vagyok, lírai számokat éneklek, de a dinamikus számokat is szeretem. Az a kép, amit sugalltak a tévében – hogy melankolikus ember vagyok –, részben igaz, de részben nem. Tudok vidám lenni, és a közönségnek is meg tudom mutatni a vidám arcomat. Nem mondom magamról, hogy kemény vagyok, de jellemző rám, hogy elérem a céljaimat. Az a típus vagyok, akit ha kidobnak az ajtón, hát bemegyek az ablakon. Szerintem kitartónak kell lenni, ahhoz, hogy elérjük a céljainkat. Igaz, nekem szerencsém is volt. Jó időben, jó helyen voltam, azért is sikerült.

– Ez az első erdélyi Tabáni-koncert. Voltál ezelőtt is Erdélyben?

– Múlt évben egy alkotótáborban voltam Homoródszentmártonban, a patakban festettem az ottlétem alatt. Fellépni azonban most először érkezek. Romániában már voltam, a partiumi Érmihályfalván léptem fel egyszer. Még nem tudok következő fellépésről. Elképzelhető, hogy legközelebb kirándulni jövök, mert sok nevezetességet megnéznék, érdekelnek a környék szépségei.

Az interjú teljes egészében a  Vásárhelyi Hírlap augusztus 2-ai, hétfői lapszámában olvasható.