Mi az elvárás ma egy édesapától?

Egyensúly a munka és a családdal töltött idő közt – gyakran hangoztatott szlogen, viszont a gyakorlatban nem mindig működik, és ez a családon belüli kapcsolatok megromlásához, az eltávolodáshoz vezethet. Mik vagy mik lehetnének az apai kapcsolatunk meghatározó értékei: figyelem és elfogadás, rendszeres és fesztelen beszélgetés, kötődés és elengedés, örömteli együttlét fia(im)mal, megbocsátás vagy bocsánatkérés, szigor és egyenes vonalvezetés, útmutatás és közös útkeresés – többek közt erről esett szó hétvégén a százötvennél több édesapa részvételével zajlott találkozón.

Apa „el van menve”

„Ma már Székelyföldön is nyilvánvaló, hogy a nemek hagyományos szerepe össze van zavarodva, nem csak városokon, hanem falvakon is. Száz évvel ezelőtt nem lett volna szükség egy ilyen találkozóra, amilyen a hétvégén volt, mert a fiúk és az édesapák közvetlen testi-lelki közelségben éltek, a gyermek az édesapja mellett nőtt fel, elkísérte a mezőre, vele dolgozott a műhelyben, együtt építettek házat, szereltek, barkácsoltak. A fiú fiús lett, megismerte az apjának az életét és a benne rejlő férfierőt. Tudta, mi a férfierő, és önmagában is elfogadta, felismerte, örült neki, mert a férfierő az, ami az életet, a családot fenntartja, az élet kereteit biztosítja. Ezt aztán a nő, az édesanya szeretettel kibéleli, ő az emberi kapcsolatokra figyel a női megérzésével” – magyarázta Szénégető István a találkozó kapcsán.

Véleménye szerint ma az a legnagyobb probléma, hogy az apa „el van menve. Gyakran a gyermek azt sem tudja, apja mivel foglalkozik, csak annyit lát, hogy irodában, papírokkal, laptoppal felszerelkezve tevékenykedik, vagy éppen külföldön keresi a kenyérre valót. El vannak tűnve a férfierőt képviselő lelki vezetők, az apa-atya figurák, a szellemi példaképek, akik bátorítanák a fiúgyermeket arra, hogy izmos legyen, kemény, de a munkától, nem az erőgyakorlatoktól a konditermekben, akik idejében elmondanák, hogy 13-14 évesen nyisd ki bátran a csipádat, keressél egy leánykát, ki kell bírni sok vitát, olyan nincs, hogy boldog élet, boldog házasság, hanem élet van. Amikor rossz, kijavítjuk, amikor jó, örülünk, ünnepelünk, s belevezetnék így a hétköznapi életbe a fiúkat. Azt én nem hiszem el, hogy egy székely ember csak szűkszavú lehet, nem mond semmit, és majd a fia úgyis rájön…” – hangsúlyozta Szénégető.

Szíve elérhető legyen

Mit gondol a családpasztorációs lelkész a mai elvárásokról az apákkal szemben? Így foglalta össze: „Legyen, és otthon legyen. Aki nem tud egyensúlyt tartani a munkára, illetve a családra szánt idő között, véleményem szerint gyenge. Elvárás, hogy az apa szíve elérhető legyen, ne csak a bőre, a szép ruhái vagy az izzadtságszaga, a laptopja, vagyis beszélgessen. Másik elvárás: legyen annyira bátor, hogy összevesszen a fiával, szembeálljon és a férfierejét összevesse vele. Az apa-fiú konfliktust nem lehet megspórolni, generálni sem kell, de az apa vezesse bele a fiát egy magányba, hogy érezze: ebből a családból, a fészekből meg kell mozdulni, eljön az idő, amikor ki fog kerülni.”

Az apa nem barát vagy testvér

Az apa mindig egy lépéssel előrébb tart, fontos, hogy legyen egy aszimmetrikus kapcsolatban a gyermekével, nem baráti szintre kell leereszkedni, vagy nagyobb testvérként viselkedni – magyarázta Szénégető. „Az élet kirajzolta a helyünket, az apa magasabb-erősebb (egy darabig), és mindig egy lépéssel előbb van, nem akad el azon, hogy a kamasz gyermek azt mondja: utállak, elköltözök, ilyen család nem kell, szégyellek titeket ezért meg azért. Hallottam olyan esetet, mikor emiatt a szülők élete tönkrement, mert ennyire megalázta a gyermek. Ez helytelen. Egy szülő tudja, hogy mindennek helye van, egy kamasz gyermek szabad mérges legyen.  A közvetlen kapcsolat garanciája: nem félni egymástól, egymás közelségében maradni, hogy tudja a fiú, számíthat apjára, de minden nem úgy lesz, ahogy ő akarja. Sajnos általánosan érvényes receptek nincsenek, megtörténhet, hogy a legjobb szülők legjobb módszerével nevelve, sok ima mellett lesz a gyermek bűnöző.”