Kreativitás és kedv kell a főzéshez

Többnyire a magyaros ízek köszönnek vissza főztjeiből, szeret egyszerűen főzni, az újítás nem idegen tőle, és hangsúlyozza: a főzéshez kedv kell, mert az étel ízén érződik, hogy beleadtad-e a lelked. Schmidt Krisztina már kilencedikes korában kezdett főzicskélni ezt-azt, valójában konkrétan senkitől nem tanulta, inkább elleste, mit hogyan készítenek. Néha felhívja édesanyját, hogy miként főz bizonyos ételeket az „autentikus ízet keresve”, de többnyire ő maga fedezi fel, melyik étel mitől lesz finom. Édesanyja meg is lepődött a filmjeit látva: „te tudsz ilyeneket?” – kérdezte.

Marosvásárhelyen végezte felsőfokú tanulmányait dramaturgia szakon, ott kedvelte meg az operatőri szakmát, már negyedéven filmezgetett, és nyolc éve immár, hogy ezzel keresi a kenyerét. Dolgozott az Erdély Tv-nél, a Hargita Stúdiónál, két éve pedig saját vállalkozást indított párjával, és otthonról dolgozik. Egyetemistaként írt jeleneteket, amelyek vezető tanára vizuális beállítottságának köszönhetően nagyon is jól sikerültek, szereti a színházat, de talán túl kritikus, így bár írt kritikákat is, rájött: ez nem az ő világa.

Hobbija a főzés, amelynek alapjait otthonról „csipegette össze”, és mindennap törekszik arra, hogy friss étel kerüljön az asztalra, annyit főz, amennyi el is fogy. „Kell egy kis kreativitás” – árulja el a főzés titkát, no meg kedv is kell hozzá. Próbál új ételeket kitalálni, de nem szakácskönyvekből, internetről inspirálódva, hanem saját ötleteitől vezérelve. „Láttam rövidfilmeket a Facebookon főzésről, s gondoltam, hogy én is készíthetek ilyeneket, csak székely kajákkal, nem különleges hozzávalók felhasználásával, nem egzotikusakat, hanem amelyek mindenki számára elérhetők” – meséli, hogyan indult kezdeményezése, azaz a Kriszta konyhája kezdőknek. A filmezés miatt nem nyúlik hosszabbra a főzés folyamata, pár másodperceket vesz fel, vagy egy-egy folyamatot, aztán gyorsan megvágja, és már ismerősei is láthatják a közösségi oldalon, milyen finomsággal lepte meg párját Kriszta módra elkészítve. Szerinte akár telefonnal is lefilmezhető, ahogyan készül az ebéd vagy bármilyen finomság, ha valaki hasonló módon szeretné megosztani másokkal ezt, nem kell hozzá komolyabb felkészültség.

Mi a kedvenc étele – merült fel a kérdés, és mint kiderült, nem is olyan egyszerű erre a válasz, hiszen olyan ételt nem is tudott megnevezni, amit ne szeretne. Viszont egy különleges alkalomra velős csontot főzne, el is képzelte mosolyogva, ahogy hidegben kenyérre kent velőért sorakoznának az emberek egy, általa nyitott kis vállalkozásnál. Főzött már agylevest is, tehát az ínyencségek sem idegenek tőle, és élettársával is megkedveltetett már számos ételt, ízet, amelyet korábban talán meg sem kóstolt volna. Hangsúlyozza, nem a látszat alapján kell dönteni egy étel ízéről, meg kell mindent kóstolni. A hagyma, a fokhagyma a főzésnél számára az alap, kedveli a fűszerek közül a bazsalikomot meg az oreganót, amit nem tenne az ételbe, az a vegeta, amihez nem szívesen fogna hozzá, az a töltött bárány elkészítése, mert szerinte sok a dolog vele. Az egyszerűségre törekszik, és gyakran kísérletezik. Spagetti gyakran készül konyhájában, a pizza is kedvelt náluk, és nagyon szeret leveseket főzni, amelyekkel „nem kell sokat bajlódni”.

Vele is megtörtént, hogy „elrontotta” az ételt, odaégett például, vagy olyan fűszert tett bele, ami teljesen megváltoztatta az ízvilágát, nem szerette. Az elsózás is előfordult, főként, ha sót vásárolt, és mivel nem szokott méricskélni, hogy egy vagy két kanállal tegyen az ételbe, inkább kóstolgat, hát kissé „szerelmesebbre” sikerült az étel a kelleténél.  Ő maga is meglepődött, amikor nem sikerült egy-egy étel, „lehet, hogy nem volt megfelelő a kedvem” – szól a magyarázat. Szereti a süteményeket, és bár még nem nagyon próbálkozott velük, a napokban épp csokival leöntött, prézliben sült banánkarikákkal lepte meg párját, no meg kisfilmjeinek követőit.

Az étel elfogyasztására térve: szerinte jó, hogyha az ember nem mindig ragaszkodik, hogy az asztal mellett egyen, hanem ott, ahol épp jólesik neki. Persze, a fehér abrosznak is megvan a varázsa, és jó együtt enni a családdal, barátokkal. Szereti, ha valaki főz neki, „sokat tanultam másnak a főztjéből, így új ízeket kapsz”.