Képek különleges szemszögből

Mintegy 140 ezer fotó közül választották ki a 17 éves Simon Iringó képeit. Iringó a csíkszeredai Kájoni János Szakközépiskola tizedik osztályos diákja, 2010-ben kezdett fotózni. Ekkor lett tagja ugyanis a csíkszeredai Tanulók Háza, Kristó Róbert fotóművész által vezetett fotós alkotóműhelyének. Mivel édesapja is fotózik, gyakran járnak együtt a természetbe, mert mint mondta, legszívesebben állatokat és portrékat szeret megörökíteni.

„A két kiválasztott fotó tavaly készült a Csíkcsicsóban megszervezett megyei farsangtemetésen, ahová az alkotóműhelyesekkel mentünk. Olyan fotókat próbáltam készíteni, amelyek más szemszögből is láttatnak dolgokat, és nem pont azt mutatják be, amit általában egy farsangtemetésen látunk. Ezért is lettek a képek fekete-fehérek, kicsit azonban féltünk, hogy emiatt az első ötvenbe sem fognak belekerülni, mert a farsangra általában a színesség jellemző. Viszont én úgy gondoltam, hogy a tél temetését inkább fekete-fehérben örökítem meg” – magyarázta portálunknak a fiatal fotós. 

A versenyre két fotóval jelentkezett Iringó, és mindkettőt beválogatták a legjobb tíz közé, ez nem kis meglepetést jelentett számára. Romániából még három versenyző fotói kerültek be a legjobbak közé, ők más kategóriában küldtek be munkákat. Végleges eredmény áprilisban lesz. „Nem tudom, mi lesz az eredmény, de számomra már ez is elég” – mondta mosolyogva Iringó. Az biztos, hogy fotóit a Sony World Photography Awards májusban Londonban nyíló kiállításán látni lehet majd.

„A fotózásban leginkább azt szeretem, hogy más szemszögből lehet láttatni a dolgokat, nem úgy, ahogy alapból látjuk. Általában ezek a dolgok körülöttünk vannak, mégsem vesszük észre. Én inkább azt fotózom és mutatom meg az embereknek, hogy egy képben más is rejlik, nemcsak amit legelőször látunk, és egy kicsit mögé is kell nézni, meg hogy története van egy képnek” – magyarázta Iringó.

Tanára, Kristó Róbert is az ifjú alkotó különleges látásmódját hangsúlyozta: „Amikor hozzám jött, már akkor megmutatkozott a tehetsége. Látszik a képein is, hogy háttérből fotózik. Nem az a típusú fotós, akik előtérben akar lenni, inkább megfigyeli, körüljárja a témát, és abból építkezik, amit talán más nem is vesz észre. Egy olyan látószöget próbál választani, ami nem evidens, inkább kivárja a pillanatot. A szerénység ilyen szempontból előnyt jelent, Iringó nem az a törtető típus, aki mindenáron elöl akar lenni az eseményeknél, hanem inkább a háttérből figyeli meg a történéseket és választja ki magának egy-egy szegmensét.”