Kékégország – Egy UFF-os önkéntes kalandjai Görögországban

Amikor az ember befejezi az egyetemet még izgága. Azt várja, hogy a világ az általa elképzelt módon viselkedjen: mielőbb munkát kapjon, a tudását hasznosítsák, tekintélyt, majd vagyont szerezzen, családot alapítson és boldogan haljon meg. Azonban az egyetemről kikerülve, kezében a diplomával, csak nagyon kevés esetben vár rá a fent említett forgatókönyv. Többnyire interjúk és ostoba álláslehetőségek hada fogadja, míg a végére megsavanyodik, és a legkevésbé sem érdekli, hogy gyerekként miről álmodott...

Mivel én nem ezt akartam, úgy döntöttem, hogy külföldi önkéntes szolgálatra adom a fejem. Így idealizmusomat megőrizve tanulhatok, világot láthatok és szerezhetek – bízom benne – értékes élettapasztalatot. A döntést keresgélés követte, ugyanis önkéntest fogadó szervezetre volt szükségem. Az Udvarhelyi Fiatal Fórum közvetítésével, az Európai Önkéntes Szolgálat keretén belül megtaláltam azt, amit kerestem… Majd jött a levelezés, a várakozás és végül az utazás... Néhány hete valahogy így kezdődött az én birkakergető nagy kalandom, és így jutottam Görögország Thessaloniki nevű városába.

Első benyomások

A forgalmi lámpák színe csak irányelv, amolyan „a piros csak inkább narancssárga”, a zöld meg „van esélyed átjutni”. Persze, ez oda-vissza igaz, a gyalogosokra és az autósokra is, így mindenki figyel mindenkire, és a rendszer működik.

Az emberek tényleg lusták, a nők többségének tényleg van bajsza (na jó, ezek csak viccek…), a férfiak pedig úgy 65 éves korukig az anyjukkal élnek. Hogy ez bizarr vagy inkább dicséretes, azt ki-ki döntse el maga. Persze, ahogyan otthon is vannak kivételek, úgy itt sincs másként, de ők már kevésbé érdekesek.

Pár nap után, akkor éreztem először otthon magam, mikor a tömbházban elromlott a lift, és senki sem javította meg... A lift egy hét után még mindig üzemen kívül van...

A városról

A város szép, olyan mintha egy, a gyermeki ártatlanságát még el nem vesztett fiatal rendezte volna, sosem tudhatod mi vár rád a következő sarkon. Kifordulsz a bevásárló utcából, és egy több száz éves templommal kerülsz szembe, majd újra üzletek sora jön… Thessaloniki valahogy még így is ízléses és befogadó marad egy külföldi, egy székelyudvarhelyi számára.

Esténként – és nem csak – a parkok tele vannak emberekkel. A görögök sokkal több időt szakítanak a társas életre, mint odahaza. A fiatalok és a felnőtt férfiak kocsmáznak, nemre vagy korra való tekintet nélkül találunk embereket a legkülönbözőbb szórakozóhelyeken.

A munkáról

Egy, az audiovizuális és közösségi média működésével foglalkozó civil szervezetnél vagyok, a neve GlobalSoma. A tevékenységéről nehéz lenne beszélni, inkább látni kell azt, amit megvalósítanak. Nekem milyen rész jutott az egészből? Egyelőre csak ismerkedem a szervezettel, a „munkám” nagy része akkor jön majd, mikor túl leszek néhány képzésen. De mindezt izgatottan várom, és javaslom kipróbálásra mindenkinek, akinek az életébe beleférhet.