Jönnek a nagydumások

Zsók: „Nem tudom, ők ketten hogy jönnek ki, de én velük nagyon jól.”

Három humorista, három különböző stílus, egy műfaj. De hogyan lesz valakiből humorista?
„Láttam egy felhívást egy pesti kávézó kirakatában, hogy bárki kipróbálhatja magát élő közönség előtt humoros műsorszámával. Vettem a bátorságot, jelentkeztem, és szerencsém volt, mert nem fütyültek ki. Visszahívtak, még egyszer kipróbálhattam magam, és megint tűrhetően ment. És azóta visszahívnak, és most már máshová is hívnak” – osztotta meg velünk Beliczai Balázs.

A csíkdánfalvi Zsók Leventének a kezdő lökést a humorista szakma felé a 2004-es Médiabefutó adta: bár igaz, hogy ő csupán szavalni szeretett volna. Nagy izgalmában az Európa csendes, újra csendes Petőfi vers címének bemondása után a Talpra magyart kezdte el mondani, aztán mivel kénytelen volt ezek után improvizálni, a humor kategóriában első díjat nyert. Ezt követően pedig nem jöttek fellépések, mint ahogy gondolnánk. De egy hangosítással foglalkozó keresztapának köszönhetően elkezdődött a falunapokon való edződés. 2005-ben az Erdélyi Humorfesztiválon Nagy Bandó András azt tanácsolta neki, hogy ne folytassa tovább, de ő nem hallgatott rá. 2009-ben fellépett a Dumaszínház Fiatal Félőrültek Fesztiválján, ahonnan egy szerződéssel tért haza. Elmondása szerint első évben négy fellépése volt, idén egy hónap alatt pedig körülbelül tíz.

„Én ezt a saját életemben kicsiben mindig csinálgattam, de akkor még nem is tudtam, hogy miért. Voltam iskolában nevettető, munkahelyeken, katonaságnál, és szerettem látni, hogy az emberek nevetnek, ha valamit mondok. Hogy ebből miként lett ilyen humoristáskodás, az igazából a véletlen műve. A Rádiókabarén nőttem föl, mindig hallgattam az aktuális kabarékat, képben voltam, tudtam is, kik a humoristák. Aztán Fábry Sándor-rajongó lettem, amikor elindult a tévéműsora, valamikor tizenvalahány évvel ezelőtt, és amikor arra adódott lehetőség, hogy bárki beülhetett a Fábry Show-ban a székbe, vettem egy nagy levegőt, egy nagy bátorságot és jelentkeztem. Akkor magának Fábry Sanyinak tetszett meg, ahogy szövegeltem, a kezdetleges kis poén-füzérek, amiket ott annak idején felvonultattam. Ő mondta nekem, hogy épp verbuválódik egy ilyen kis csapat Pesten, menjek el egy válogatásra, aztán majd lesz valami. Elmentem és ott maradtam. Ez már több mint hat éve történt” – emlékezett vissza Dombóvári István, aki még elmondta, hogy nincsenek kedvenc feldolgozandó témái, ugyanúgy lehet téma egy falusi kocsma, mint egy főiskolai klub, azaz amiben látja a humorforrást, ami alkalmas rá, hogy más nevessen rajta, azt ő megragadja.

„Egy műsorszám megszületése hosszú munkafolyamat, nehéz tetten érni a mozzanatait, általában napközben, ami az ember eszébe jut, azt följegyzi, aztán összegyűlnek a dolgok, áttekinti a jegyzéket, és abból próbál meg fölépíteni összefüggő műsorszámot” – mesélte Beliczai Balázs, aki gyakran parodizál másokat. Elmondása szerint egy jó paródiához lényeges, hogy az alany elég karakteres legyen, akár hanghordozását illetően, akár a mimikájával hívja fel magára a figyelmet, legyen valamilyen olyan tulajdonsága, amit föl lehet nagyítani, el lehet túlozni.

„Először többet készültem magyarországi fellépésekre, most már többet lépek fel Magyarországon, így többet készülök egy itthoni fellépésre. Idén tavasztól felléptem itthon minden egyes fesztiválon és nagyobb rendezvényen, tehát ma este ügyesen leülök, és kiveszem a noteszemből az új feljegyzéseket, és csinálok belőlük blokkokat, azokat összeírom, így a közönség sok új poént fog hallani tőlem csütörtök este” – ígérte Zsók Levente. „Három részre szoktam osztani az erdélyi fellépéseimen a műsoromat, az egyik a román nem-tudást pellengérezi ki általában, a második rész az általam tapasztalt székely élethelyzeteket boncolgatja, a harmadik pedig olyan témákból áll, amely itthon is és Magyarországon is megy.”

A csíkszeredai fellépésre való felkészülésről Beliczai elmondta, azt kell átgondolja, hogy bizonyos dolgok hogyan csattannak itt. „Tehát ha Pesten mondjuk, valami nagyon tipikus pesti dologról mesélek alapvetően pesti közönségnek, az nyilván nem ugyanúgy működik, nem csak Erdélyben, hanem akár már egy vidéki városban is.” Dombóvári szerint nem kell külön készülni egy határon túli fellépésre. „Ahová járunk, ott mindenhol magyarok vannak. Ugyanúgy Erdélyben, ugyanúgy Londonban, ha kimegyünk a Dumaszínházba, mindenhol a magyarjainkhoz megyünk. Lehet, hogy máshol lakunk, mások a preferenciáink, de hát ugyanaz a magyar gondolkodásmód, magyar mentalitás van náluk, mint nálam, úgyhogy nem hiszem, hogy különösebben másképp kellene készülnöm. Annyit szoktam megkérdezni a határon túli magyaroktól az elején, hogy mennyi magyarországi esemény jut be hozzájuk. Hogy akkor ne kezdjek el egy olyan tévéműsorról beszélni, amit esetleg ők nem is láttak, de ennyi.”

Az előadás után „humoristasimogatóra” is sor kerül a Petőfi utcai Párizs bisztróban.