Hogy a szülés szép legyen...

– Mindig is az volt a vágyam, hogy szülésznő legyek. Valahogy közel éreztem magamhoz ezt a hivatást, és ahogy elvégeztem tanulmányaimat, a szülészet felé irányultam. Kovásznán, mert odavalósi vagyok, nyolc évet dolgoztam, majd férjhez mentem, így kerültem Csíkszeredába. Pályakezdőként Kovásznán egy évig egy idősebb bába mellett dolgoztam, aztán amikor már látta az orvos, hogy meg tudom csinálni, egyedül hagyott. Akkoriban nem volt állandó ügyletes orvos, ha a helyzet megkövetelte, akkor kellett behívni csak. Ez elég nagy felelősséggel járt. Hat évvel ezelőtt lehetőségem volt Magyarországon részt venni egy kolléganőmmel együtt egy holland szakemberek által szervezett felkészítőn, amelyet az alternatív szülésről tartottak. Többek között arra képeztek ki, hogyan kell szülésfelkészítőt tartani. Nagyon tetszett a hozzáállásuk, amint tudjuk, Hollandiában más a rendszer, ott vannak otthonszülések is, dúlák kísérik a szüléseket. Vannak gyerekágyas dúlák is, ők keresik fel napi rendszerességgel a kisbabás anyukákat, segítenek a szoptatásban, ha szükségét látják. Én akkor már azzal az elhatározással tértem vissza Csíkszeredába, hogy a szülésfelkészítőt itthon is megszervezem, de nem is tudom, valahogy nem volt még erre elég biztatás, igény. Aztán az elkövetkező négy évben megszületett a két gyermekem, és ma már úgy érzem, jobb is, hogy csak azt követően indítottam el. Meg kell tapasztalni a szülés élményét, hogy még hitelesebben tudjál róla beszélni. Sok mindent másként látok, hiszen egy dolog elméletben tudni a dolgokat, és más, amikor átélted te magad is.

– Mit tapasztalt az elmúlt egy év során, van igény a szülésfelkészítőre?

– Határozottan van értelme, és van is igény rá, úgy érzem, aki eljön, nem bánja meg. Fontos, hogy tudja a szülő nő, melyek a jelei a szülés megindulásának, hogy megértse, mi zajlik le majd a testében, de főleg tudatosítani benne, hogy ezt ő is meg tudja csinálni, így sokkal bátrabb lesz, nagyobb lesz az önbizalma. Persze vannak traumás szülések is, mert nem mindenkinek sikerül szépen szülni, ez nagyban függ a szülő nő hozzáállásától, a környezettől. De vannak szép élmények, és ennek nagyon örülök. A szülés olyan élmény egy nő életében, amire mindig emlékezni fog, és egyáltalán nem mindegy, hogy ez miként alakul. Ha szép élmény, akkor felemel, önbizalmat ad, ha trauma, lehet, nehezen vállal még gyereket, de akár depresszióra is hajlamosít.

– Ön hogy élte meg?

– Természetesen szültem, és ha fájdalmas is volt a vajúdás, szívesen gondolok vissza arra a pillanatra, amikor feltették a babát a mellkasomra, mai napig érzem a magzatvíz illatát, mert az a pillant annyira markáns volt, hogy sosem lehet elfelejteni. Nagyobb elégtételt az életben munkádért, mint amikor megszületik egy baba, nem lehet kapni, persze ha ez egy kívánt és szeretettel fogant gyerek volt. Az a te érdemed, azért te dolgoztál meg. Egy gyerek születésével egy anya és egy család is születik, végül is ez az élet értelme.

A legtöbb baj a félelemmel van. Nagyon sok negatív vélemény van a szüléssel kapcsolatosan, és ez nem igazán jó, mert egy szülésre készülő nőnek biztatásra van szüksége. Nagyon sok szép szülésnél voltam jelen. Persze fájdalommal jár a szülés, de ha rákészül a nő, akkor szép is lehet. Ki lehet bírni. Én is kibírtam. Kellett, hogy megtapasztaljam a szülés élményét, úgy érzem, ez megerősített nőiességemben. Ahhoz, hogy anya légy, szülnöd kell egy gyermeket, így tud egy nő igazán kiteljesedni.

– És ha nem megy természetes úton...

– Sok esetben megtörténhet, hogy a nő természetes úton akar szülni, de a vajúdás valamiért elakad, és végül komplikációk miatt császármetszésre van szükség. Így igaz, vannak a szülészetben komplikációk is, ilyen esetben a műtét életmentő lehet. Ez sokakban csalódást okoz, van, aki nehezen dolgozza fel. Ilyenkor a nőt azzal próbálom vigasztalni, hogy lehet, így sikerült megmenteni gyermeke életét, hiszen makacsul ragaszkodhatott volna a szüléshez, de ha baj lesz a babával, azt soha nem tudja magának megbocsátani. Az a legfontosabb, hogy a baba legyen egészséges. Aztán van, aki hajlik a császármetszésre, mert fél a fájdalomtól, vagy mert egyáltalán nem bízik önmagában. Pedig a műtét sokkal több rizikóval jár, és a kórháznak is költségesebb. Nekem mindkét szülésem határozottan jó élmény volt, büszke is vagyok rá, hogy meg tudtam csinálni.

– Ezt próbálja valamilyen szinten átadni...

– Igen. És próbálom ösztönözni a nőket, mert fontos, hogy legyenek szülések. A nők arra teremtődtek, hogy szüljenek. Minél inkább a természetre hagyatkozunk, annál szebben megy. Ugyanakkor jó, ha van valaki, aki biztatja a vajúdó nőt, nagy szüksége van a támogatásra. Kell valaki mondja, hogy jól csinálja, ne aggódjon, kell ezt tudatosítani a nőkben, mert sokan félnek. Van, aki attól is tart, hogy vajon jó anya lesz-e, de hát annak a gyermeknek ő a legjobb anya. Amikor ezt hallják, rájönnek, megy a dolog, nincs baj.

– Rengeteg szülésnél asszisztálhatott, ennyi év után ez szakmai feladat, vagy megéli minden egyes alkalommal az ember születésének csodáját?

– Nem számoltam össze, hány szülésnél asszisztáltam, Kovásznán a háromszázig számoltam, de valóban soknál jelen voltam, és remélem, még sokáig segíthetek. Természetesen szakmai feladat, és ugyanakkor felemelő érzés, bár túlzás lenne azt állítani, hogy minden egyes alkalommal megéljük a csodát.

– Említette, hogy négy évet volt otthon gyermekeivel. Hiányzott a munkája?

– Igen. Valószínű, hogy a szülésfelkészítőt is azért indítottam el, mert egyrészt igény volt rá, másrészt szükségem volt a szakmai elégtételre. De nagyon vártam a visszatérést. Nem is tudnék lemondani a szülőszobai tevékenységemről, a munkám így a felkészítővel együtt tökéletes. Mindkettőre szükségem van. Szeretem, és elmondhatom, ha még egyszer szakmát kellene választanom, akkor is ezt választanám.

– Manapság hogyan élik meg a nők a gyerekvárási időszakot, a szülésre mennyire készülnek fel?

– Nagyon sokan tudatosan élik ezt meg, és örömmel látom, hogy egyre többen vannak, akik szülni akarnak. És ma már a szoptatás is egyre népszerűbb. Ahhoz, hogy ez az egész szép élmény legyen, a szoptatásnak is működnie kell. Sokan traumaként, kudarcként élik meg a kezdeti nehézségeket, vádolják saját magukat, ha nem sikerült. Türelemre és nyugalomra van szükség, nem szabad pánikba esni, inkább segítséget kell kérni. Nagyon kevés az az eset, amikor az édesanya valóban nem tud szoptatni, gyakrabban történik meg, hogy a kezdeti nehézségek miatt kiábrándul a szoptatásból. Elkedvetleníti a kezdeti fájdalom, a félelem, a síró gyerek. Kitartás kell. A babának szüksége van az anyatejre, hiszen ez a legegészségesebb táplálék, amit kaphat, de az anyai érintésre, közelségre is, arra a biztonságérzetre, amit a szoptatás nyújt.

– Érzem, szívből teszi, amit tesz.

– Szeretem. Valahogy úgy érzem, hogy közel áll hozzám. Maximálisan azért teszem, hogy segíthessek. Fontos egy nőnek, hogy a szülés felemelő élmény legyen, amire bármikor szívesen emlékezik vissza.