Bene Zoltán: nincs rossz műfaj, csak rosszul játszott zene

Bene Zoltán a csíkszeredai Nagy István Művészeti Iskolába járt, majd Brassóban tanult zenepedagógiát, canto modulon. Utolsó éven Németországban volt ösztöndíjas egy évig, szintén ének szakon. Hazatérte után is több képzésen vett részt, még gregorián kurzusra is járt, az is érdekelte. „Most a dzsessz kezdett érdekelni, ezzel és a hangszerelés világával foglalkozom. Az éneklés kicsit háttérbe szorult” – mondja, megjegyezve, valamikor a Role zenekarban mutatkozott be, énekelt a Kájoni misében, a Székely Golgotában. A Nagy István Művészeti Iskolában cantót, zongorát és zeneelméletet tanít 1-12. osztályosok számára, emellett hangszerel, zenekarokban játszott. „Tündérground – világzene, tánczene, Jedam – saját zene, eklektikus pop-rock, Caribeat – latin-amerikai zene: bossa, salsa, samba – sorolja, ezekben a zenekarokban billentyűsként játszott. Most a Mesehetes, illetve az Undercover zenekar jelenti számára a „színpadot\", mert mint bevallotta: „szeretek nagyon tanítani, de muszáj valahogy színpadon legyek, írjak zenét, muzsikáljak”.

Zenei vezetés, hangszerelés

A színháznál zenei vezető nyolcadik éve, ami azt jelenti, hogy a vezetőség által kiválasztott zenés darabot színpadra szabja. „Megkapom a kottákat, aztán meg kell nézzem, hogy melyik színésznek milyen hangnem jó, meg kell tanítsam elénekelni a számokat, előadni, s mivel ezek általában zenekari darabok, operettek, musicalek, nagy zenekari, szimfonikus darabok, át kell hangszereljem négy-öt emberre. Ezt tettem például a Viktóriával, a Mária főhadnaggyal, idén a Hyppolitnál pedig kissé maivá is tettük a hangzást. Tizenvalahány darab zenei vezetője voltam. Aztán a Csaba királyfi rockoperát én hangszereltem, írtam zenét is hozzá tulajdonképpen, de az énekdallamok adottak voltak. „Most készül egy következő rockopera ugyanazzal a csapattal Márton Áronról. Nyárra tervben van, de még én sem kaptam kézbe semmi anyagot, amivel dolgozzak. Szoktam kedvtelésből is zenét szerezni, nemcsak felkérésre, de azért kell nekem egy jó téma, egy szövegkönyv, önmagában csak egy zenét írni – erre még nem szántam rá magam. Ez nem jó, mert kellene az ember otthon már csak gyakorlatként is, hogy magát fejlessze. Nekem inkább a technikai felkészültséggel van baj, ez a mai számítógépes technika kicsit meghalad, klasszikusabb ember vagyok. Ma már ez is kell a zeneszerzéshez, a stúdiós felét kellene megtanuljam. Inkább papírra leírom ceruzával, nekem úgy gyorsabban megy, de ma már nem kottát kérnek, hanem egy hangzófelvételt, tehát csak meg kell tanuljam” – magyarázza.

Szeret tanítani

„Szeretek tanítani, lelkiismeret-furdalásom lenne, ha nem végezném el a munkámat, még ha nem is annyira tehetséges egy-két tanítvány. Persze, ha egy diák dolgozik, akkor van eredmény, jobban lelkesedek, ha nem, akkor rutinszerűen végzem a dolgom. Hangképzéssel kezdődik a munka az ének szakra járóknál, és ez végig jelen van. A gyerekdaloktól haladunk a barokk zene felé, a tanterv szerint. Szerintem van, ami túl nehéz, én például nem tanítanék tizenkettedikben romantikus áriákat, hangilag van, aki megbírja, de ehhez nagy hangerő kell. Nem is egészséges. Nem a virtuozitással van a gond, hanem a hangnak a súlyával. Nem mindegy, hogy Wagner- vagy Monteverdi-művet énekelek, mert teljesen más hangképzés szükséges. Zongorából is sok ügyes diákom van” – mondja Bene Zoltán.

Maradandó élmény a rockopera

Mi jelentette számára a legnagyobb sikerélményt? „ A Csaba királyfi rockopera nagyon nagy kihívást jelentett, a következő is annak tűnik. Ebben tudtam a legjobban kibontakozni, mert ott azt írsz, ami hozzád közel áll. Az énekdallam adott volt, csak kötve volt a kezem, ez egyrészt segített, máskor viszont nem. Nagyon kevés idő volt rá, még lehetett volna hozzátenni, de nem volt idő, két és fél órás anyag, csoda, hogy elkészült ennyire. Pozitív visszajelzéseket kaptam, ami a zenét illeti, csupán a visszatérő motívumot hiányolták egyesek, emiatt nem volt annyira slágeres, a következőben viszont lesz. Húsz percig tartó taps – ez a legnagyobb sikerélmény. Annak idején, mikor a Tündérgrounddal is eljutottunk jelentősebb fesztiválokra, a lemezünket bemutathattuk, az is nagy siker volt, akárcsak egy színházi premier, egy jól sikerült darab, egy jó koncert, ahol az ember egy jót játszhat. Viszont nem mindegy, hogy az ember száz vagy százezer ember előtt lép fel. A magyarságom is fontos nekem, plusz a történelmünket is érintő témát feldolgozó mű, ezért is közel állt hozzám – indokolja.

Rengeteg zenét hallgat, minden műfajt. Egyetért azzal, aki azt mondta, hogy nincs rossz műfaj, csak rosszul játszott zene, „ezt esetleg a mulatós kapcsán cáfolnám meg”.