"Minden hegymászó előbb-utóbb a Himalájában köt ki"

– Milyen érzés újra itthon?

– Szabó: Tegnap a strandolás örömei közben jutott eszembe, elmondani is alig tudom, hogy milyen szép az élet! Szavakba pedig nem tudom belefoglalni, hogy az expedíció milyen volt...

– Tóásó: nekem elég egyszerű volt, mivel alig érkeztem meg, már másnap dolgoztam is. Azt megfogadtuk, be is tartottuk, hogy amint hazaérkezünk, egy jó Hargita sört megiszunk.

– Meg vagytok elégedve teljesítményetekkel?

– Szabó: a csúcs ugyan nem volt csúcs, de a 8000 méter megvolt. Ez egyedülálló az erdélyi magyarság hegymászásában. Egy dologban különbözik a véleményünk: számomra ez is boldogság, mert jobban teljesítettem a saját magam által felállított mércénél. Úgy mentem el itthonról, hogy mindent megteszek azért, hogy feljussak a csúcsra, viszont szeretem az értékeimet, gyerekem is van. Emberebb vagyok, mint hegymászó, viszont Tóásónál ez fordítva van.

– Tóásó: Eleinte nagyon nehéz volt, hogy egy karnyújtásnyira voltam a csúcstól, és mégis vissza kellett fordulnom. Már kezdem feldolgozni. Amikor 8000 méteren elváltunk, meg voltam győződve róla, hogy feljutok. Mint korábban is mondtuk, úgy felerősödött a vihar, hogy akkor jobb döntésnek tűnt visszafordulni, de már akkor elhatároztam, hogy előbb-utóbb vissza fogok menni...

– A hegymászók beszámolói szerint ilyen magasságokban az agy is teljesen másképp működik. A legutolsó pontokban éreztetek változásokat?

– Szabó: Meglepően tiszta volt a fejem. Az elején féltünk, hogy fent olyan döntéseket hozunk, ami veszélyes lesz ránk nézve, de nem volt probléma.

– Tóásó: Teljesen rendben volt minden. Ebben a magasságban nagyon veszélyes az agyi ödéma. Ez azt jelenti, hogy feltelik vízzel az agy. Utolsó pillanatban érkezik, és egyetlen előjelét csakis a társ veheti észre, mivel pont az a szerv károsul meg az agyban, ami észleli a problémát. A tüdőnél is megtörténik, de annak az a gyógyszere, hogy le kell menni a hegyről, és minden rendbe jön.

– Milyen érzés volt visszafordulni? Jó döntésnek bizonyult?

– Szabó: Nekem egy pillanatig sem volt érzelmi problémám. Határozottan tudom, hogy engem a rossz idő állított meg. Még a legapróbb higiéniai körülményre is figyeltünk, hisz köztudottan egy apró hasmenés is keresztülhúzza az összes számításodat. Régi és tapasztalt hegymászók is nagy hibákat követtek el: egy holland mászó megerőltette magát, víz képződött a tüdejében, hátraesett, és öt perc alatt meghalt.

– Tóásó: Én napokig nem tudtam feldolgozni a visszafordulást. Kerestem a hibák okait. Ha egy félórát kitartok, megcsináltam volna. Amint megfordultam, hatalmas hiányérzetem támadt, hogy valami befejezetlen maradt.

– Olvasható volt, hogy sok fokhagymát vittetek magatokkal. Mennyit fogyasztottatok?

– Tóásó: Napi két cikket fogyasztottam én, rendkívül jót tesz a szervezetnek.

– Szabó: Voltak napok, amikor nem ettem, de a napi egy cikk az rendszeres volt. Amikor megfájdult a torkom, kenyeret rendeltem, bekentem fokhagymával, és ettem. Mások úgy is csúfoltak, hogy a fokhagymás csoport (Garlic Team).

– Kobra, a hegymászás előtt egy hónapot töltöttél Katmanduban. Mondanál néhány szót erről?

– Az akkori tapasztalataimból sok előnyre tettem szert, például az oxigénszaturációm sokkal jobb volt, mint a később érkezőknek. Ezt a helyszínt mindenkinek meg kellene néznie, rengeteg apró faluban jártam, helyi emberekkel találkoztam. Helyi kaják, tapasztalatok 5000 méteren. Hihetetlen és egyben csodálatos. Olyan boldogságérzetem volt, hogy elmondani nem tudom. Ez egy teljesen külön projekt, egy másik alkalommal elmondom sokkal részletesebben.

– Ugye hazatértetek, de több-kevesebb siker után mégis ez a leggyakoribb kérdés: hegymászás szempontjából mik a terveitek?

– Szabó: Szerdán megyek fel a Hargitára. Ezt senki sem veszi komolyan, de teljesen mindegy, hogy 8000 vagy 1500 méter: a hegy az hegy. 8000 méterre biztos nem fogok már menni, de játszom a gondolattal, hogy trackingre visszamenjek Nepálba még idén.

– Tóásó: Amikor lejöttünk a Cho Oyuról, Katmanduban beszéltük meg ezt a kérdést Tulit Zsombival. Már akkor azt mondtam, hogy amíg ezt fel nem dolgozom, nem tervezek semmit. Egy biztos: visszatérek a Himalájába, persze megtörténhet, hogy más csúcsra. Valami biztosan lesz.

– Mit ajánlotok azoknak, akik hasonló terveket szőnek?

– Tóásó: Egyértelműen meg kell valósítani! Ha álmok vannak, azoknak kell élni. Bár szokták mondani, hogy aki nagyon hisz az álmokban, annak előbb-utóbb sikerülni fog, de nem árt tenni is értük.

– Szabó: Legyen az álom bármi, fogjon hozzá és csinálja meg. Másképp rettentő boldogtalan öregember lesz! Hegymászóknak nem a Himaláját ajánlom kezdésnek, de előbb-utóbb úgyis ott fog kikötni legtöbbjük!