A Szeretetkönyv írója is sokszor elbukott

Vajon igaz, hogy gondolatainknak teremtő és pusztító ereje van? Megváltoztathatjuk akaraterőnk, érzéseink és képzeletünk segítségével az életünket? Vajon, tényleg mi magunk teremtjük saját valóságunkat? – ezeket a kérdéseket boncolgatta szerdán este Marosvásárhelyen Müller Péter, aki közkívánatara tért vissza Erdélybe. Szeptemberben ugyanis a tömeges érdeklődés miatt több ember is lemaradt az előadásairól.

Már Shakespeare Hamletjének is a megvalósítással volt baja

Müller Péter szerint a gondolataink teremtő erejével kapcsolatban nagyon sok a téves előítélet. Vannak könyvek, amelyek azt mondják, hogy gondolkodjunk pozitívan, csak a jóra, csak a szépre, s akkor jobban leszünk. Ezek megfeledkeznek egy nagyon fontos dologról. Már Shakespeare Hamletje is arról szól, hogy a gondolat nem tudja magát realizálni, nem tud tetté válni, a modern ember pedig még inkább képtelen erre. Nem azt tesszük, amit gondolunk. Elindul egy tiszta gondolat, s amire lesz belőle valami, mocsokká válik. Elaljasodik.

Amikor a józan eszünk elbukik

„Sokkal könnyebben realizálódik a rossz, a gonosz, mint a jó, a szeretet. Erről panaszkodnak szentek, bölcsek, írók. Akarom a jót, és rossz lesz belőle. Hogy lehetséges mégis?” – teszi fel a kérdést az író is megválaszolja is. Müller Péter szerint hipnózis alatt működik bennünk az a varázsló, amely a dolgokat meg is tudja valósítani. Van olyan, hogy egy problémánál a józan eszünk ezerszer bukik el, s a hipnózis hatására mégis elérhető.

„Valamikor erről a bennünk lakó varázslóról többet tudtak az emberek. Tudták, hogy ha az élet legszebb gyümölcse a szeretet, akkor hogy kell önmagamat szerethetővé tenni. Én még ismertem ilyen embereket. Az első tanítómesterem egy jógi volt, félig angol, félig néger, félig hindu. Meg tudta csinálni, hogy annyit vert a pulzusa, ahányat akart, annyi volt a vérnyomása, amennyit akart” – fogalmazott az író.

A baj, az nem baj

„Az ember hajlamos mindig jókat akarni, szeretne mindig egészséges lenni, a rosszat elkerülni. Pedig az életben az a gyönyörű, amikor felismerjük, hogy a baj nem baj, az is valamiért jó és üdvös” – ecsetelte az író, aki szerint a végtelen úton a Jóisten javunkra fordítja a bajt is.

„Van egy 56-os sebesülésem. Több golyót kaptam akkor. Volt egy halálélményem. Borzasztó volt, de ott nyílt ki a tudatom. Ott kaptam meg annak a lehetőségét, hogy 55 éve élek boldog házasságban azzal az emberrel, akiért majdnem meghaltam. Neki is volt halálélménye, s talán ez a hosszú házasságunk titka. Nem is tudnék egy olyan emberrel élni, akinek nincs túlvilági hite. Azt mondaná rólam, hogy hülye ez az pasi, nem akarok vele élni” – hozta fel saját példáját Müller Péter.