Akik a legsötétebb titkainkon osztoznak: a társadalom ablaka is a lelkisegély-szolgálat

Önkéntes sem lehet azonban bárki. Szükség van egy egyéni alkalmasságra: ha valaki motiválni, önkénteskedni szeretne, először mindig egy interjún felmérik, utána egy képzési folyamaton, egyebek mellett egy 120 órás tréningen is át kell esni, ami igazolja alkalmasságát. Ha megfelel, akkor lép be hivatalosan az ügyelők sorába. Önkéntesi szerződést is kötnek vele, ami alapján kaphat érdemfizetést, és ami igazolásul is szolgálhat a későbbiekben számára.

Ezúttal ennyire nem volt vész, sikerült elérjék a lány testvérét, aki kiment a bajban lévőhöz. A lelkisegély-szolgálatnál azonban legalább hat ember dolgozott koordinált csapatmunkában az esetnél, amíg a krízishelyzet első, legveszélyesebb 24-48 óráját maguk mögött tudták. „Nagyon érződik, hogy ez csapatmunka, a komolyabb eseteknél sokat jelent, hogy együtt fogunk össze ahhoz, hogy egy embert megmentsünk” – fogalmaz Simó Irma, akit láthatóan igencsak megérintettek az események.

„Tulajdonképpen ezzel foglalkozunk: lelki szenvedés enyhítése különböző eszközökkel, személyesen, interneten, telefonon.

De ott is fogadják, ha szükséges. Ahogy meg is történt, hogy az udvarhelyi irodába beesett hozzájuk egy lány, akinek a bátyja azelőtt éjszaka fel akarta kötni magát, s ő vágta le a kötélről. „Akkor mi a hozzátartozó talpra állításával foglalkoztunk. Udvarhelyen és Csíkban is tudják már nagyjából az emberek, hogy ilyen témákban elérhetők vagyunk, s napközben is hívnak az egyesületi mobilon. Mindig jó kapcsolatban voltunk a pszichiáterekkel, tudnak rólunk, megadják a számunkat a kórházban, a sürgősségin, a pszichiátriai osztályon, ha kerül egy olyan beteg… Azt mondanám, hogy civil kezdeményezésként partnerségben állunk az állami hatóságokkal, intézményekkel is. Ez valószínű onnan is van, hogy szerte a nagyvilágban így működnek a lelkisegély-szolgálatok, mindenütt nagyon komolyan veszik ezeket, az IFOTES, azaz a Telefonos Elsősegély-szolgálatok Nemzetközi Szövetsége normái szerint működünk” – mutat rá Simó Irma. Az övékhez hasonló krízisszolgálat rengeteg országban működik, általában 24 órában ott, ahol már ötven-hatvan éve jelen vannak. Az idők folyamán ugyanis azt vették észre, hogy

Hogyan néz ki egy tipikus ügyelet? Ezt már Schmidt Zsófiától, a csíksomlyói ügyeleti központ szakmai vezetőjétől kérdezzük. „Minden ügyelőnek megvan egy rituáléja, amit magának kidolgozott: megérkezik az ügyeleti szobába, előkészíti a telefont, van, aki imával, van, aki gyertyagyújtással indít, s úgymond felajánlja idejét a segítségre szorulóknak. Van olyan este, hogy nincs hívás, de van olyan, hogy három-négy is. Szerte Erdélyből jöhetnek a megkeresések, nagy a szórás: Nagyváradról, Kolozsvárról, Kézdiről, Brassóból is érkezhetnek a hívások. Mi magyar nyelven fogadjuk őket, mivel mi a magyar nyelvű szolgálat vagyunk” – fejti ki Schmidt Zsófia.

A szolgálatnál így az erdélyi magyarság lelki egészségének egy olyan kivonata látszik, amivel nem szoktunk szembesülni, állapítom meg. Ez alapján milyen a lelki egészségünk? „Inkább az a kérdés, hogy mennyire nyílnak meg az emberek, mennyire hajlandók segítséget kérni” – véli a csapatvezető. „Most úgy tűnik, hogy van egy nyitás, október óta több mint hetven hívásunk volt, ami nagy szám, ebből idén több mint harminc, és az emailek is egyre sűrűbben jönnek. Valószínű, hogy az információ is jobban eljut az emberekhez – a Facebook itt most segítség nekünk. Segít az anonimitás is, hogy a bajba jutott nem kell annyira felvállalja magát.”

Érdekes, hogy korosztály szerint is jócskán eloszlik, hogy kik keresik meg őket: vannak idősek, magányos nyugdíjasok, párkapcsolati problémáktól szenvedő középkorúak és fiatalabbak egyaránt.

„Hív olyan fiatal is, aki külföldön dolgozik, de aggódik itthon lévő szüleiért, akik bekerültek például a kórházba, vagy van, hogy az anyukája itthon családi erőszak áldozata lett, s ezért keres meg minket. A bántalmazás különböző válfajai azért befutnak a tematikáknál a lelki terrortól kezdve a fizikai erőszakig” – teszi hozzá Simó Irma.

A Schmidt Zsófia által előkészített összesítésből kiderül: a leggyakrabban a párkapcsolati problémák fordulnak elő akár úgy, hogy válás, szakítás után kell feldolgozni a veszteséget, akár úgy, hogy a kapcsolaton belüli konfliktusok akár a tettlegességig is elfajulnak. Előfordul családi konfliktus a testvérek között, vannak az alkoholizmusból származó problémák, hogy mit kezdjen az szenvedélybeteg párjával a családtag. „Fontos megjegyezni, hogy

Ilyen krízishelyzet volt annak a fiúnak is az esete, aki halottak napja környékén akarta megpróbálni az öngyilkosságot, de szerencsére lelepleződött a búcsúlevele. Ez a srác azt mondta később, hogy nagyon örül, hogy végül nem sikerült a kísérlete, de akkor sajnos megcsinálta volna. „Irdatlan az a szellemi nyomás, ami van ilyenkor a fiatalon, plusz egy kis alkohol, netán kábítószer, és nagyon is könnyen megtörténhet a tragédia. Vannak ilyen esetek, szerencsére nem naponta” – hangsúlyozza Simó Irma. De nem csak tinédzserek, köztiszteletben álló közéleti szereplő is szorult már a segítségükre, amikor úgy érezte, hogy igencsak kisodródott a peremre, megsebesítették, kikészítették a túl kemény hatalmi játszmák. Rajta az is segített, hogy nem kellett felfedje a nevét, s azóta többször is hívta már őket.

Simó Irma is egyetért azon felvetésemmel, hogy a probléma tudatosulása az első lépés a gyógyulás felé. „A segítségért való fordulás már további fejlődés: aki megteszi ezt a lépést, megkönnyebbül. Majd megérti, hogy nem is kell egyszerre mindent megoldjon, van egy prioritási lista. Ez önmagában is segítség, egy megnyugvás” – fejti ki. A pszichológus szerint a mai kor emberének amúgy is elég nehéz a dolga: elvesztek a támpontok, mindenki saját magának kell az értékrendszerét felállítsa, ami szerint élni akar.