Végre egy fantasy, ami nem veszi túl komolyan magát, és pont emiatt működik

Idén lesz húsz éves a Gyűrűk ura harmadik része, A király visszatér, de lassan az olyan fantasyk is elérik a két évtizedes régiséget, mint a Narnia krónikái első része, az Eragon, a Híd Terabithia földjére, a Csillagpor, Az arany iránytű, A Spiderwick krónikák, a Tintaszív, a Percy Jackson és az olimposziak, vagy éppen a legendás A faun labirintusa.

korábban írtuk

A felülmúlhatatlan fantasy: A Gyűrűk Ura-trilógia

Nem lehetnek túl sokan azok, akik ne találkoztak volna valamilyen formában a rendkívüli népszerűségnek örvendő A Gyűrűk Ura történetével, köszönhetően az emlékezetes filmtrilógiának, ami letette a modernkori fantasy-adaptációk alapköveit. Szubjektív elemzés.

Ezek a fantasy-adaptációk hol rosszul, hol egész jól sültek el, de a Gyűrűk urát leszámítva

A műfaj szép csendben átvándorolt az akkor még kisebb presztízsű tévéképernyőkre, de sajnos az első itteni próbálkozások sem öregbítették tovább a fantasy hírnevét (Merlin, A hős legendája, Grimm, Egyszer volt, hol nem volt). Az áttörést a 2011-ben debütált Trónok harca hozta meg, a többi pedig már történelem: a sorozatnak akkora popkulturális impaktja lett, hogy a streamingcégek és a hollywoodi stúdiók azóta egymásra licitálnak a különböző fantasyk megfilmesítési vagy képernyőre viteli jogaiért (lásd a Hatalom gyűrűi esetét), azóta pedig ömlenek ránk a nagyköltségvetésű fantasy-produkciók, mint a Vaják, a Sárkányok háza, Az Úr sötét anyagai (Philipp Pullman: Az arany iránytű trilógiájának sorozatverziója), valamint az Árnyék és Csont, hogy csak a legnagyobbakat említsük a Gyűrűk ura előzménysorozata mellett.

korábban írtuk

Kiábrándító, buta, és nem méltó a tolkieni örökséghez a Hatalom gyűrűi sorozat

Bebizonyosodott, hogy hiába a sorozatgyártás történetének legnagyobb költségvetése, a hatalmas büdzsé egyáltalán nem garancia a minőségre. Ez történt a Gyűrűk ura-sorozat esetében is, amelynek készítői sokat akartak markolni, de végül keveset fogtak.

Mozis téren azonban még nem jött el a fantasy-műfaj reneszánsza, hiszen az ipar még nem heverte ki, hogy mekkora kritikai és anyagi bukás volt a hosszú huzavona után megvalósult Warcraft-film (ami egy több milliós játékosbázisú mmorpg-játék alapjául szolgáló fantasy-történetből készült) érthető tehát, hogy a stúdiók miért nem adnak pénzt egy újabb kockázatos fantasy-filmre, ha

A film előzetese láttán úgy tűnt, hogy került egy őrült stúdió, aki több mint százmillió dollárt fog eltapsolni a semmiért, hiszen

Persze benne vannak a szokásos fantasy-toposzok, emellett egy teljesen új világot kell bemutatnia a maga sajátos karaktereivel, de nem érezzük hogy, hogy nézőként agyonnyom a világ lore-ja, hiszen a film kétrétegű.

Hőseink: egy bárd és egy harcos, akikkel egy világvégi börtönben találkozunk, és akik múltjába és motivációikba szinte rögtön betekintést is kapunk, tehát semmi időhúzás nincs a történetmesélés terén. És ahogy ez a kötelező kör lejár, úgy kapjuk a fő- és mellékküldetéseket, vagyis azon események sorozatát, ami a végkifejletig visz a történetben.

Mindez felsorolva elég nagy katyvasznak tűnik, de fokozatosan adagolva nagyon is működik ez az egyveleg. Itt nincsenek bonyolult felvezetők, nagy csavarok, nehezen befogadható történet, hanem különböző habitusú karakterek sodródnak egyik helyzetből a másikba, pont úgy

korábban írtuk

Sárkányok háza: a puskapor javát a következő évadra tartogatják a készítők

Hosszú, és váratlan fordulatokkal tarkított felvezetője volt a Sárkányok háza első évadában a Targaryen-polgárháborúnak, amely várhatóan a következő szezonban bontakozik majd ki. Az utolsó két epizód spoileres összefoglalója.

A mostani szuperhős- és akció-blockbusterek tengerében üde színfoltnak bizonyul a Dungeons & Dragons, aki pedig még nézne hasonló, D&D-n alapuló feldolgozást, az Amazon animációs sorozatának, A Vox Machina legendájának adhat egy esélyt, hiszen az is a szerepjáték alapján készült, csak kevésbé széles közönségnek.

Ami pedig a fantasy-műfajt illeti, az elkövetkező években nem is lenne rossz hasonlóan jól sikerült kardozós, varázslós kalandokat nézni a moziban. Reméljük, hogy

Pont jók lennének az éppen kifulladó, önismétlő, és ugyanazokból a toposzokból építkező, egy kaptafára készülő szuperhősfilmek újabb szükségtelen folytatásai helyett.