Tánclépések a világot jelentő deszkákon

– A tánc szeretete tehát már gyerekkorod óta szerves része az életednek, és minden a néptánccal kezdődött. Amit most csinálsz és a néptánc között elég nagy a szakadék. Mennyire volt nehéz „átalakítanod” mozgáskultúrádat, hogy megfelelj a kortárs tánc elvárásainak?
– Valóban más, természetesen sok mindenben különbözik egymástól ez a két műfaj, de eddigi tapasztalataim alapján mégis azt gondolom, hogy összefüggnek és segítik egymást. Az én mozgáskultúrám eléggé különbözött attól, amit ez a műfaj igényel, ilyen például a plaszticitás, illetve a fizikai felkészültség. Igazából ezek a dolgok folyamatos nehézséget jelentenek, viszont szerencsére fejleszthetők.

– Amit te művelsz, nem csupán tánc, hanem színészet is. Voltak gátlásaid, amelyeket le kellett küzdened, amikor előadóművész vált belőled?
– Ez is egy folyamatos fejlődésen megy keresztül, mind a gátlásaimon való munkálkodás, mind az úgymond előadóművésszé válás. Eddigi tapasztalataimra alapozva azt mondhatom, hogy eléggé gátlásos ember vagyok. Ennek ellenére mégsem úgy gondolok ezekre az úgymond nehézségekre, mint rossz dolgokra, vagyis nem így élem meg. Sokkal inkább új, határaimat feszegető lépcsőfokokként tekintek rájuk.

– Mi volt eddig a legnehezebb dolog számodra, ami ennek az életformának a velejárója?
– Mindenképp egy nehézséget jelentő velejárója, hogy minden időnket felveszi. Sosem lehet eleget gyakorolni, haladni. Mindig van tovább és tovább. Ezt, bár olykor nehézségként éljük meg, közben tudatában vagyunk annak is, hogy az időráfordítás mennyire indokolt.

– Szakmai szempontból melyek voltak a legmaradandóbb élményeid az elmúlt pár évben?
– Minden maradandó. Kicsit úgy gondolok ezekre az évekre, hogy nagyon rövid idő ez ahhoz, hogy mindent megtanuljunk, éppen ezért

– Van példaképed, vagy valaki, akiből inspirálódni tudsz? Ha igen, ki? És hogyan merítesz belőle „erőt”?
– Én nem igazán hittem soha a példaképek felállításában és követésében. Nagyon sok ember van, akinek szeretem és tisztelem a munkásságát, valamint az elért eredményeit. Figyelemmel kísérem és igyekszem tanulni tőlük, mind a nehéz időszakokban, mind az egyszerű hétköznapokban.

– Hogyan képzeled el a jövődet? Utolsóévesként biztosan vannak már hosszú távú elképzeléseid...
– Elképzeléseim vannak, konkrét tervem még nincs. De mindenképp a továbbtanulás és a további fejlődés lehetőségének keresése, elérése a cél.