Szép volt fiúk! Dögöljetek meg!

Szabó Benedek gyötrődik azon is, hogy előző lemeze, a Lehet, hogy rólad álmodtam nem járt nagy sikerrel – pedig a dalszövegek továbbra is igényesek és sokatmondóak voltak, zenei szempontból is nagyot léptek előre a Galaxisok, hiszen az addigi, egyértelműen angolszász gyökerű gitárzenét kiszínezték zongorával, és néhány dalban hegedűvel is megspékelték, a frontember megtanult zongorázni.

Az azóta eltelt néhány hónapban sajnos a dolgok más irányt vettek – Benedek kicsit egyedül maradt, mert társai külföldön zenéltek, de ezt az időszakot emberünk mi másra használta volna fel, mint dalszerzésre. És ebből született meg a Cím nélküli ötödik lemez, amely talán a legjobban sikerült albuma az eddigi életműnek. Gyakorlatilag az összes dalt sokszor ajánlott újrahallgatni – kedves, melankolikus, gondolkodtató dalok ezek, amelyek megszólítanak, nem hagynak nyugton.

„Ez egy ugyanolyan sláger pont, mint régen, úgyhogy énekeljetek és táncoljatok, ha erre vártatok” – csap oda rögtön az Első számban Benedek, s ezek a gondolatmenetek többször is visszaköszönnek a 33 perces album tíz dalában. Ebben a klipben van három gól a kilencvenes évek végéről (Teddy Sheringham, 1999, Manchester United–Bayern München 2–1, BL-döntő; Luis Figo, 2000, Portugália–Anglia 3–2, Eb-csoportmeccs és Dennis Bergkamp, 1998, Hollandia–Argentína 2–1, vb-negyeddöntő), a harmadik gól pedig egy újabb dalt generált, ez a lemez szerintem kétségkívül legerősebb dala, a Bergkamp. 

– hogy lehet egy dalt ennyire csodálatosan kezdeni! Gyönyörűen bele van hajlítva egy csepp nosztalgia, Szabó Benedeknek akkor ért véget a gyerekkora, nekem pedig a kinyújtott tinédzserkorom – ahogy ő, úgy én is emlékszem, hogy aznap pontosan mit csináltam, amikor a 98-as vébé harmadik negyedöntőjének utolsó perceiben, szombaton késő délután a holland válogatott 2–1-re megverte Argentínát egy csodálatos Bergkamp-góllal. A futball amúgy is belengi Benedek szövegeit, gondoljunk csak a Focipályákon sétálszra, ezekben a dalokban is vissza-visszajön a gyerekkori focizások emléke, az albumhoz kapcsolódó fotók egy része is futballpályán készült.  

„Csak egy pillanatra léptem le a gázról / De most úgy tűnik, hogy ez is végzetes volt igazából. / Gratulálok a végső győzteseknek! Szép volt, fiúk! Dögöljetek meg!” – azt hiszem, hogy ez a refrén is mindent elmond arról, amit Benedekhez hasonlóan a mai harmincasok egy része nagyon érez Kelet-Európában. Társadalomkritika felsőfokon, az állandó műpörgés, gerjesztett hajtás, az egyre több és több, az Én! Én! Én!-érzés, a látszatvalóságok, a Facebook- és Insta-világ karmolászása ez – kérdés, hogy ezt észrevesszük-e. Vagy mond-e valamit az a sor, hogy