
Gyöngyössy János a székelyudvarhelyi könyvbemutatón
Fotó: Szabó Károly
Decemberben jelent meg legújabb kötete, egy igen érdekes, történelmi témájú képregény, amelynek január közepén tartották a bemutatóját. A történeti grafikusként, illusztrátorként, önmagát „művészettörténeti segédmunkásként” meghatározó Gyöngyössy János több évtizedes munkásságát, tapasztalatát a történész szakma is elismeri. No meg a gyerekek, akik a Mini Erdély Park mozdonyvezetőjeként is ismerhetik.
2022. február 01., 16:492022. február 01., 16:49
„Művészettörténeti segédmunkásként aposztrofálom magam” – nemrég egy interjúban így beszélt magáról Gyöngyössy János, aki korábban, egy majd tíz évvel ezelőtti interjúban még viccesebben fogalmazott, akkor azt mondta, hogy „el akartam a kerülni azt a kínos helyzetet, hogy a vegyészek között a legjobb műemlékvédő legyek és a műemlékvédők között a legjobb vegyész”.
A székelyudvarhelyi, de Homoródkeményfalván élő Gyöngyössy János ugyanis vegyészmérnöknek tanult a hetvenes években, a nyolcvanas években a szakmájában dolgozott, de már akkor a székelyföldi erődített templomok és várak egyik legavatottabb szakértőjének tartották. Más világ járt akkor, nem számított sem régésznek, sem történésznek, de ő a hetvenes évek végétől (eleinte gyalogszerrel, amolyan „orbánbalázsos” munkamódszerrel) rendszeresen kereste fel ezeket a székelyföldi vártemplomokat. Gyermekkora óta gyakorlatilag egyfolytában rajzol nemcsak várakat és csatajeleneteket, hanem portrékat, címereket és minden olyant, ami valamilyen módon a székelység történelméhez kapcsolódik.
Munka közben, keményfalvi rajzasztalánál
Fotó: Gyöngyössy János Facebook-oldala
1993-ban jelent meg a Székely templomerődök című kötete, amely ma is alapműnek számít a téma kutatói számára – eleinte még fehér-feketében jelent meg, majd 1994-ben és 1999-ben is kiadták, a kötet az egyik székelyföldi üzletlánc polcain ma is kapható, természetesen egy néhány évvel ezelőtti, igen igényes kivitelezésben. Ennek kezdetből az is volt az érdekessége, hogy – akárcsak a régi krónikák – szerzője kézzel írta. Egyébként Gyöngyössy kézírása nagyon egyedi, ha ma kézbe veszünk egy dedikált példányt, és megnézzük benne a bejegyzést, az teljesen más, mint egy egyszerű szignó.
Kamerák előtt, a Legendárium dokumentumfilmjében
Fotó: Gyöngyössy János Facebook-oldala
A kutatásokat és a rajzolást soha nem hagyta abba, mára több évtizedes munkásságát a történész szakma is elismeri. Mára történeti grafikusként jegyzik, annyira, hogy Gyöngyössy volt az illusztrátora a majd tíz évvel ezelőtt megjelent, A székelység története című, „alternatív” tankönyvnek is. Neve több éve összeforr a Székelyföldi Legendáriummal, hiszen rengeteg projektben közreműködik – többek között a 2017-ben megjelent, Szent László királyhoz kapcsolódó hiedelmeinket bemutató, A sziklahitű király című könyvben is Gyöngyössy-illusztrációk vannak, sőt a témáról készült dokumentumfilmnek is ő volt a központi szereplője, amint motorbiciklin felkeresi a Szent László-emlékhelyeket.
Gyöngyössy János a székelyudvarhelyi könyvbemutatón
Fotó: Szabó Károly
A Legendárium csapata által működtetett Mini Erdély Parkban van egy kisvasút, amelyen szép időben egy kis vonatocska közlekedik a rajta ülő gyerekekkel – ennek a vonatnak a mozdonyvezetője is Gyöngyössy János, akiről a kicsik talán nem, de a szüleik egy része biztosan tudja, hogy igen jelentős a szellemi munkássága. 2015-ben például a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum Megrajzolt történelmünk címmel kiállítást rendezett a székelyföldi templomerődökről készített rajzaiból, illetve az általa megrajzolt címerekből, ezekhez az erdélyi fejedelmek arcképcsarnoka című sorozata is csatlakozott. A kiállítás kapcsán Veres Péter muzeológus így fogalmazott:
Ha ezekre a kérdésekre megtaláljuk a válaszokat, akkor talán azt is megsejthetjük, hogy merre tartunk.”
A képregény borítója
Fotó: Gyöngyössy János Facebook-oldala
Gyöngyössy János Erdélyi Képes Krónikák című képregénye december elején jelent meg, ezeket a kis történeteket történelmi elbeszélések, krónikák, feljegyzések alapján írta és rajzolta. A fenyédi Molioris kiadó (a szerkesztők Molnár István és Simon Ottília voltak) jelentette meg a kis, igen tetszetős kötetet, amely már kapható az udvarhelyi könyvesboltokban.
Részlet a képregényből
Fotó: Katona Zoltán
Összesen huszonkét „sztorit” tartalmaz, a Szent Jobbtól a kenyérmezei csatáig, a nőrabló tatártól Tamási Áron Rendes feltámadásáig igen érdekes kis képregények sorjáznak benne. Szakszerűen, hivatkozásokkal (a történetek eredeti szerzőjét megemlítve), egykori „nagy emberek” portréival, kézzel rajzolt képekkel elevenednek meg a történetek a könyv lapjain, amelyet mind felnőttek, mind pedig gyerekek érdeklődéssel forgathatnak – még ha egyes történeteket át is hat a fikció, mint legendáink, hiedelmeink többségét, akkor is képet kapunk arról, hogy történelmünk bizonyos eseményeiről (legyenek azok hétköznapiak vagy sorsunkat meghatározók) megfelelő és a szó szoros értelmében vett képet kapjunk.
Fotó: Szabó Károly
kezdetben csak kő vala
s volt egy pici ablaka
s pókháló se volt azon
a parányi ablakon
A magyar konyha egyik erőssége, hogy egyszerű alapanyagokból is képes tartalmas, ünnepi fogásokat varázsolni. A kolbásszal töltött karaj pontosan ilyen.
Elnyűtt cipők, szürke közöny, majd néma gondoskodás. Az Ad Hoc Csoport bohócjátéka fájdalmas és gyengéd látlelet az egymásrautaltságról. Kevés szóval, de annál erősebb mondanivalóval szól kacagva és sírva a mély érzésekről.
A májusi időszak főszereplője a vadon termő nárcisz és a növényt ünneplő nárciszfesztiválok. Ismerkedjünk meg a csillagos nárcisszal és a védelme miértjeivel. Kosarunkba ne kerüljön, de élményként semmiképp se hagyjuk ki!
Az étel, mint képtárgy, sokféle funkciót tölthet be egy képen, erre különböző példákat hoztunk sorozatunk korábbi részeiben. Ezúttal Zsögödi Nagy Imre Önarckép almával című alkotását mutatjuk be.
Noha készültek rá, és szerepelt is a Csíki Játékszín közzétett májusi programjában, elmarad az UNSCENE – Művészeti Egyetemek Fesztiválja, amely az országban egyedülállónak számított. „Le vagyunk sújtva” – fogalmazott Veress Albert színházigazgató.
A kapor és a zsenge zöld fokhagyma tavasszal nemcsak a levesek és főzelékek kedvelt alapanyaga, hanem húsételekhez, halakhoz és könnyű köretekhez is friss, karakteres ízt ad.
Milyen szerepe van ma az irodalomnak az emberek életében? A megszólaló írók és irodalmárok szerint az olvasás nemcsak kulturális élmény, hanem önismereti eszköz, nyelvi otthon, érzelmi kapaszkodó és közösségi tapasztalat is.
Kirajzolódott a 11. Csíkszeredai Könyvvásáron, hogy a gyerekeket nem leegyszerűsített tartalmakkal, hanem őszinteséggel, bevonódással, ritmussal, képekkel és valódi figyelemmel lehet megszólítani.
Vásárlásért, beszélgetésekért, friss kötetekért, vagy egyszerűen a rendezvény hangulatáért – ki miért látogat el egy könyvvásárra?
szóljon hozzá!