Sokak által várt videójáték, ami nem okozott csalódást, és jóval nagyobb léptékűre sikeredett, mint a 2019-ben megjelent elődje. A Plague Tale: Requiem a kisebb-nagyobb hibái ellenére ott van az év legjobb sztoriorientált videójátékai között. Kritika.
2022. november 07., 18:322022. november 07., 18:32
2023. február 18., 19:372023. február 18., 19:37
Fotó: A Plague Tale: Requiem/Képernyőfotó
Sokak által várt videójáték, ami nem okozott csalódást, és jóval nagyobb léptékűre sikeredett, mint a 2019-ben megjelent elődje. A Plague Tale: Requiem a kisebb-nagyobb hibái ellenére ott van az év legjobb sztoriorientált videójátékai között. Kritika.
2022. november 07., 18:322022. november 07., 18:32
2023. február 18., 19:372023. február 18., 19:37
Fotó: A Plague Tale: Requiem/Képernyőfotó
Különleges történelmi korba ágyazott videójátékkal rukkolt elő 2019-ben a francia Ahsobo Studio. A független, viszonylag kevés fejlesztőből álló csapat – akik a Microsoft Flight Simulator 2020-as kiadásán is dolgoztak –,
Ezt nagyon jól fogadták a kritikusok és a játékosok, és 2020 júliusára már több mint egymillió darabot sikerült eladni belőle, ami tényleg kiemelkedő teljesítmény egy európai stúdió játéka esetében, ami bár nem egy tripla A-cím, de nagyon közel áll hozzá. (A folytatásnál épp a napokban jelentették be, hogy átlépték már az egymillió darabos értékesített példányszámot, ami ez esetben a megjelenéstől számítva mindössze pár hét).
Fotó: A Plague Tale: Requiem/Képernyőfotó
A középkori Last of Us-ként is emlegetett A Plague Tale: Innocence (szó szerinti fordításban Pestismese: Ártatlanság) egy testvérpárról szól, akiknek az éppen tomboló háború és pestisjárvány alatt teljesen a feje tetejére az életük:
A cél eljuttatni a kisfiút az alkimisták rendjéhez, akik feltételezhetően kigyógyíthatják őt a rohamokkal és rosszullétekkel tűzdelt állapotából, ám a francia inkvizíció tagjai is épp a fiú miatt dúlták fel a birtokot, hogy vezetőjük számára megszerezzék a fiú titokzatos erejét, a benne lakozó „maculát”, ami képes a pestisjárványért felelős és mindent felemésztő patkányhordák irányítására.
Fotó: A Plague Tale: Requiem/Képernyőfotó
A Plague Tale első része tehát egy macska-egér harc, pontosabban egy ember-patkány és ember-ember elleni küzdelemsorozat, amiben az általunk irányított Amiciával és az ő kezébe kapaszkodó Hugóval, valamint az időközben hozzánk csatlakozó útitársakkal és segítőkkel törünk előre a kegyetlen, és mindenféle akadályokkal tűzdelt világban.
Ezt a kilátástalan helyzetet azonban Amicia az előnyére fordítja, hiszen ezek a hemzsegő patkányhordák a járőröző katonák ellen is „bevethetők”, csupán egy kis leleményességre és az anyjától, valamint annak tanítványától, az őket kísérő Lucastól tanult alkímiai fortélyok megfelelő használatára van szükség.
Fotó: A Plague Tale: Requiem/Képernyőfotó
A főként lopakodásra, taktikus harcokra és feladványok megfejtésére koncentráló, összesen mintegy 6-7 órát felölelő játékmenet a legtöbb vetületében a már játékipari klasszikusnak számító The Last of Us részeit idézi, csak itt épp egy középkori világban, ahol

Vannak a videójátékok, és van a The Last of Us. Ez a játék ugyanis már egy külön jelenség, aminek a nemrég megjelent második része akkora port kavart a játékos-körökben, hogy még sokáig elemzések és viták tárgya lesz. Kritika.
Ehhez a nem mindennapi játékhoz készítette el 2022 őszére az Ahsobo Studios a folytatást, ami bár nem akkora léptékű ugrást jelent a két cím között, mint például a hivatkozott The Last of Us és a The Last of Us Part II esetében, de egy kis stúdió esetében a két játék közötti minőségbeli különbség így is figyelemre méltó.
Fotó: A Plague Tale: Requiem/Képernyőfotó
Az október 18-án megjelent A Plague Tale: Requiem-ben mondhatni, kinyílt valamelyest a világ, és már nem mindenhol egy lineáris, minden szinten behatárolt pályán kell előrehaladnunk, hanem van, ahol mellékfeladatok is megnyílnak számunkra (ráadásul úgy, hogy ezek nem mennek a fő történetszál rovására), ugyanakkor
Fotó: A Plague Tale: Requiem/Képernyőfotó
A második részben a parittya és az alkímiai eszközök mellett egy számszeríjjal is bővül Amicia eszköztára, ehhez azonban rendkívül szűkmarkúan méri a játék a nyílvesszőket, úgyhogy
Fotó: A Plague Tale: Requiem/Képernyőfotó
A megfelelő fejlesztésekkel azonban most szinte bármit kombinálhatunk bármivel: parittyázhatunk a soha ki nem fogyó kövek mellett patkánycsalit vagy az ellenfelet lángra gyújtó esszenciát, de lőhetünk tüzes nyilakat vagy épp tüzet kioltó vegyületet, aminek segítségével az ellenség fáklyáit olthatjuk el, miközben körbeveszik őket a mindent letaroló rágcsálók, és így tovább…
Fotó: A Plague Tale: Requiem/Képernyőfotó
A patkányok megjelenítésében is nagyot fejlődött a játék, ugyanis a fejlesztők elmondása szerint, míg az első játékban mintegy ötezer patkány „megjelenítésére” volt képes az adott hardvare-k teljesítőképessége (Xbox One, Playstation 4) miatt, addig
Fotó: A Plague Tale: Requiem/Képernyőfotó
A probléma viszont ott kezdődik, hogy a játék második részét már csak újgenerációs konzolokra adták ki, pont arra hivatkozva, hogy nagyléptékű fejlődés történt, azonban sok játékos a megjelenéskor szembesült azzal, hogy
Fotó: A Plague Tale: Requiem/Képernyőfotó
Arról nem is beszélve, hogy a látványos vizuális effekteknél (például a hirtelen fellángoló tűznél) bizony bizony a képkocka-frissítés beesik 20-30 képkocka/másodperc alá is, az időnkénti akadozásokról nem is beszélve. Mindez ráadásul annak tükrében, hogy az első játék tavaly júniusban megkapta a maga újgenerációs update-jét, amivel 60 FPS-sel futott a Playstation 5 és Xbox Series S/X konzolokon. Mindezt leszámítva azonban
Fotó: A Plague Tale: Requiem/Képernyőfotó
A játék sztorijára sem lehet panasz, hiszen minden tekintetben „nagyobb lett” az elődjénél. Mint kiderül, az inkvizíció legyőzése utáni viszonylagos békeidőt követően nem múlt el Hugo betegsége, sőt valamelyest megtanulta uralni is az azzal járó erőt a patkányok irányításával, amelyeket dühében ráküldhet a velük szembenálló katonákra, a gyógyulást azonban mindennél jobban szeretné, és úgy tűnik, hogy
Fotó: A Plague Tale: Requiem/Képernyőfotó
Ezt tehát a második rész tétje és célja, de ahogy a clikbait címekben is sokszor elhangzik: „ami ezután történt, arra senki nem számított”, és így lesz a békés status quo-ból ismét hadiállapot, ami
Itt is lesznek segítőink, akiknek képességei jobban hasznunkra lesznek, mint az első rész kísérői esetében, ugyanakkor egyfajta családi ellentét is kibontakozik a főszereplők között, hiszen Amicia és Hugo édesanyja továbbra is kitart azon szándéka mellett, hogy a gyereket az inkvizíció tagjai tudják meggyógyítani, míg Amicia ezzel teljesen ellentétes állásponton van.
Fotó: A Plague Tale: Requiem/Képernyőfotó
Így tehát hőseink tizenhét fejezeten és megannyi patkányhordán és katonai őrjáraton kell átküzdjék magukat a hőn áhított cél felé, ez az út pedig ugyanúgy meghasonulásokkal, árulásokkal, csalódással van kikövezve, ahogy történt ez korábban is.
Fotó: A Plague Tale: Requiem/Képernyőfotó
A mostani játékfelhozatalban a Plague Tale második része egy tényleg minőségi darab, aminek a hibái ellenére is érdemes esélyt adniuk a sztoriorientált játékok kedvelőinek,
Fotó: A Plague Tale: Requiem/Képernyőfotó
A Plague Tale legújabb része ráadásul nem lett olyan botrányos, mint a rá két napra megjelenő Gotham Knights, amit eléggé köszörül a kritika és a játékosok, szóval aki a God of War: Ragnarök megjelenése előtt egy nem nyílt világú és nem botrányos állapotú, sztoriorientált játékkal akarja elütni az időt, ami a benne megoldandó feladatokkal időnként fel is adja a leckét a játékosnak, az mindenképp adjon neki egy esélyt.
A játék elérhető az Xbox Game Pass kínálatában, de Playstation 5-re is megvásárolható lemezes vagy digitális formában.
Fotó: A Plague Tale: Requiem/Képernyőfotó
Fotó: A Plague Tale: Requiem/Képernyőfotó
Fotó: A Plague Tale: Requiem/Képernyőfotó
Fotó: A Plague Tale: Requiem/Képernyőfotó
Fotó: A Plague Tale: Requiem/Képernyőfotó
Fotó: A Plague Tale: Requiem/Képernyőfotó
Fotó: A Plague Tale: Requiem/Képernyőfotó
Fotó: A Plague Tale: Requiem/Képernyőfotó
Ehhez a fogáshoz adjunk rizstésztát, tojást és póréhagymát is – őszi napokra ideális tartalmas leves.
A Kájoni János Megyei Könyvtárban november 13-án bemutatott tárlat finom, mégis erőteljes képeken keresztül mutatja meg Keresztes Evelin világát, ahol a szemek csillogása válik a festmények legmélyebb üzenetévé.
A kökény csókra húzza a szádat, megtudhatod, hogy pontosan miért is! Kevesebb kökényterméssel számolunk idén, de annál jobban becsüljük. Az alábbiakból kiderül, hogy gyümölcse mellett még milyen fontos szerepeket tölt be környezetünkben a jelenléte.
A Szárhegy 2025 kiállítás nem csupán alkotások gyűjteménye, inkább egy közös gondolkodás lenyomata a formáról, a fegyelemről és a szabadságról. Ahol a vonalak nemcsak húzások, hanem határátlépések is.
Dédnagyapánk, utolsó éveiben, ott lakott velünk egy udvaron. Furcsa, szigorú, magának való ember volt.
Libasült, újbor, és egy szent, akit a libák árultak el – Szent Márton legendája a jószívűségről, a bőségről és arról szól, hogy egy fél köpeny is elég lehet ahhoz, hogy melegséget vigyünk a világba.
A fiatalok és a hagyományok találkozására épít a 24. Csángó Napok Csíkszeredában. November 14–16. között kézműves-foglalkozások, előadások és táncház idézi meg a moldvai és gyimesi csángók élő kultúráját és közösségét.
A hordós savanyú káposzta vagy a muratura a vidékünkön mindenki számára ismert téli étel, ám a fermentálás módszere ennél sokkal tágabb, színesebb, ízesebb lehetőségeket rejt. Kurkó Stefániával beszélgettünk a fermentálás csodálatos világáról.
Márika néni története nem mese, mégis olyan, mintha az volna. Egy tengerész katona, egy fonóban szövődő szerelem és egy hetvenéves gyűrű, amely ma is őrzi két ember egyetértését – mert ahogy ő mondja: „Ha nincs egyetértés, semmi sincs.”
230 éve halt meg Zöld Péter, a madéfalvi veszedelem (1764) egyik kiemelkedő, vezető alakja. A Csíki Székely Múzeumban a novemberi hónap kiemelt tárgya a madéfalvi Zöld család családfáját ábrázoló dokumentum (Csíkpálfalva, 1842. november 28.).
szóljon hozzá!