
Csender Levente és Lettner Krisztina öt héten át kísérték Csaba testvért az útjain
Fotó: Lettner Krisztina
Csender Levente József Attila-díjas író és Lettner Krisztina fotográfus a nyáron öt héten keresztül kísérte Böjte Csaba ferencrendi szerzetest, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány létrehozóját a mindennapi útjain. Közben pedig beszélgettek vele az élet dolgairól, és ebből született most könyv. A Böjte Csaba füveskönyve – Örömhöz segítő gondolatok című kiadvány néhány napja jelent meg a Helikon kiadó gondozásában.
2020. november 26., 19:082020. november 26., 19:08
2020. november 26., 19:252020. november 26., 19:25
Gondolatok a szeretetről, Gondolatok Istenről, Gondolatok az emberről, Gondolatok a teremtett világról, Gondolatok a nevelésről – olvashatóak a könyv tartalomjegyzékében a fejezetcímek. Több ezer kilométer utazás Erdélyben, közben beszélgetések az életről, halálról, hitről, szolidaritásról és nagyon sok mindenről, ami a ma emberét foglalkoztatja.
– mutat rá Csender Levente.
„Csaba testvér nagyon tudja, hogy mit akar, merre megy, mit miért csinál, s teszi ezt ferences derűvel, viccelődve, konokul”
Fotó: Lettner Krisztina
„Az eredeti elképzelésünk az volt, hogy írjunk egy nagy Csaba testvér könyvet, aminek az lett volna a célja, hogy megmutassuk a világnak az ő tevékenységét, példamutató életét, nemcsak Magyarországon, hanem más országokban is. A Helikon kiadó igazgatójának, Szász Zsoltnak jutott eszébe, hogy ezt a könyvet én kellene megírjam. Először persze nyeltem egyet, hogy
Az első találkozás a 2019-es karácsonyi könyvvásáron Budapesten történt, amikor Csaba testvérrel, Sárközy Bencével, a Libri Kiadói Csoport vezetőjével, Szász Zsolttal és Lettner Krisztina fotográfussal beültünk a Centrál Kávéházba megbeszélni, hogy mit szólna Csaba testvér, ha én írnám róla a következő könyvet. Csaba testvér a maga derűjével végignézett rajtam, és azt mondta: «szeretem a kihívásokat, úgyhogy lássuk». Így kezdődött” – emlékszik vissza a székelyudvarhelyi származású szerző, akinek aztán életre szóló élménnyé vált az öthetes „utazás” Böjte Csabával.
Böjte Csaba: az embereket foglalkoztató kérdésekre, a kétezer éves krisztusi tanítás fényében kerestem és fogalmaztam meg a válaszokat
Fotó: Lettner Krisztina
Úgy tervezték, hogy a „nagy” Csaba testvér könyv 2020 szeptemberére jelenik meg, és bemutatják a Budapesten megrendezendő Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson, de azt sajnos a koronavírus-járvány miatt jövőre halasztották. „Jött a tavasz, a pandémia és nem tudtunk Erdélybe menni, csúszott minden. Úgy döntöttünk, hogy ne siessünk, hanem járjuk körbe alaposan a témát, legyen az egy Csaba testvér minden tevékenységére kiterjedő mű. Az is folyamatban van, nem helyette született a Füveskönyv, hanem közben. A Füveskönyvre előre készülni nem tudtam,
és különleges karácsonyi ajándék lehet. A könyv külsőre is nagyon szép lett, Krisztina fotói és a Helikon csapata kiváló munkát végzett.”
Csender Levente hozzátette, a pandémia miatt Böjte Csaba az összes külföldi útját kénytelen volt lemondani, és ami hátrány volt korábban, késleltetve a dévai utazást, az aztán előnyükre vállt, mert így öt héten át Csaba testvér csak az övék volt, melléje tudtak szegődni, elkísérték őt az útjain, meglátogatták az alapítvány otthonait, beszélgettek a nevelőkkel, esténként fociztak a gyerekekkel, beleláttak az otthonok működésébe, lakóik mindennapi életébe. Ahol Csaba testvérnek terítettek, ott nekik is volt hely az asztalnál – fogalmazott.
Böjte Csaba és Csender Levente
Fotó: Lettner Krisztina
„Csaba testvér viszonylag kevésszer ül le újságírókkal, írókkal beszélgetni, inkább azt mondja, hogy üljön be az illető az anyósülésre, mert neki mennie kell, mondjuk Keresdre, de útközben tudnak beszélgetni. Mi is így jártuk be Erdélyt (és nem csak Erdélyt), Zsombolyától Bákóig, Kovásznától, Gyergyószárhegyig, mindenfelé. Útközben az anyósülésről feltettem száznegyven kérdést, Isten, az ember és a teremtett világ más dolgairól, ő pedig válaszolgatott. Nagyon jó történeteket mesélt, így aztán sok esetben a történet is megvan, hogyan is jutott ő el egy-egy életbölcsességhez. Ezek kipróbált gondolatok, amelyeket a kedves olvasó is át tud ültetni a saját életébe.
– hangsúlyozta a szerző.
Kiemelte, az állandóságot az ötheti úton levésben a mindennapi szentmise jelentette: amikor délután hat óra volt, ahol épp voltak, Böjte Csaba misézett – a Szent Anna-tónál, az erdőben, vagy kis kápolnákban.
A könyvet nagy érdeklődés övezi
Fotó: Lettner Krisztina
Az öt hét elteltével, Lettner Krisztina, a fotós visszautazott Budapestre, Levente pedig Oroszhegyre vonult el írni, a nagymamája házába. „Ő a tavaly halt meg, ott volt az üres ház és én még nem voltam azóta ott, nem tudtam, hogy milyen nélküle az a porta, ahová nagyon sokat jártunk. Amikor a felső házban elkezdtem dolgozni, kinyitottam az ablakot, és egyszer csak azt vettem észre, hogy hallgatom Csaba testvért a diktafonon, és odagyűlnek a fecskék. Több száz fecske gomolygott a ház előtt, fölött, olyan volt, mintha ott lett volna Szent Ferenc hangja, aki beszél a madarakhoz és a madarak értik, hogy miről beszél. Hihetetlen élmény volt. A beszélgetéseinket Csaba testvérrel, a gondolatait én útközben rögzítettem, később visszahallgattam, leírtam, megírtam és ezek közben a belsőmmé váltak.
– összegzett Csender Levente.
A füveskönyvet, amely már Erdélyben is kapható, nagy érdeklődés övezi. A megjelenése utáni hatodik napon a bookline.hu, a legnagyobb internetes könyvkereskedés első helyére ugrott. Az utánnyomása folyamatban van.
„Elmélkedések a ma emberéről, örökérvényű és friss gondolatok, gyakorlati tanácsok arról, hogy milyennek kellene lennünk, hogy boldogabbak legyünk, és mit kellene cselekednünk, hogy ez a világ jobb és élhetőbb legyen” – ajánlják a könyv Facebook-oldalán.
A szeretetről, Istenről, az emberről, a teremtett világról, a nevelésről osztja meg gondolatait Böjte Csaba a füveskönyvben
Fotó: Lettner Krisztina
Böjte Csabát jelenleg egy budapesti kórházban ápolják, miután koronavírussal fertőződött meg. A könyv olvasóinak egy bejegyzésben üzent:
Az embereket foglalkoztató kérdésekre, a kétezer éves krisztusi tanítás fényében kerestem és fogalmaztam meg a válaszokat. Testemet gyógyító orvosok nemcsak végzik a munkájukat, hanem vizitre jönnek, kíváncsiak a szervezetem által a kezelésre adott válaszokra! Az internet jóvoltából e könyv olvasói megszólíthatnak, ezen a fórumon így, egy-egy kérdést tovább finomíthatunk! Ha hívnak, fogadnak akkor szívesen állok a rendelkezésre, írjuk meg a következő könyvet együtt! Köszönöm a bizalmat, jó olvasást kívánok, Csaba t.”
Vajon mennyire tudatosul bennünk, hogy mi van a tányérunkon, amikor nekifogunk egy étkezésnek? Jobb esetben felismerjük az alapanyagokat az ételben – de tudjuk, hogy honnan érkeztek, milyen utat jártak be, amíg a tányérunkra kerültek?
Március 15. alkalmából ünnepi díszbe öltöztek Székelyudvarhely buszai: kokárdák, valamint az 1848–49-es forradalom hőseitől származó idézetek kísérik az utasokat, így a mindennapi utazás is az emlékezés részévé válik.
A kockasajtot főleg szendvicsekhez fogyasztjuk, de az unalmas rántott húsból is mennyei ételt varázsolhatunk a felhasználásával.
Sorozatunkban – továbbra is a csendéleteknél maradva – ezúttal egy különös darabra esett a választásunk: T. Szűcs Ilona metaforikus festészete a szürrealizmus és a metafizikus eszköztárát alkalmazza.
Száz évvel ezelőtt indultak el a székely írók Benedek Elek és Tamási Áron vezetésével, hogy derűt vigyenek és a székely irodalom sajátosságait megmutassák nemzettársaiknak. Ma egy másik csoport teszi ugyanezt – remélhetőleg, több szerencsével.
A növények szépen fejlődnek a napsütötte napoknak köszönhetően. Ez a mérgező növények megjelenését is jelenti, ezúttal kettővel is megismerkedünk. A pirosló hunyor és a martilapu kettős hatását, de a hagymaszagú kányazsombort is bemutatjuk.
Hogyan találkozott a nagy mesemondó egy trafikosné aranyszőke hajú lányával, majd hogyan vallott szerelmet neki? Miként lett házasság ebből, hová indultak nászútra? És miről leveleztek egymással? Ez is kiderül a Székely Menyasszony kiállításon.
Kevés olyan étel van, amely ennyire egyszerű alapanyagokból hoz ki ennyire gazdag ízvilágot. A saltimbocca eredetileg borjúhúsból készül, zsályával és sonkával, de csirkemellből is fantasztikusan működik.
Kevés alapanyag utazta be úgy a világ konyháit, mint a bab: egyszerre a szegények eledele és ikonikus fogások lelke. De hogyan lett a paszulyból globális gasztronómiai történet?
Több tízezer résztvevő, számos ország és rengeteg hangosan kimondott vers: idén Lackfi János művei köré szerveződik a Nemzetközi Felolvasómaraton, amely ismét bebizonyítja, hogy az irodalom közösségi élmény és élő párbeszéd.
szóljon hozzá!