Némethy Zsuzsa: színház mindig is volt, és mindig is lesz

Némethy Zsuzsa tavaly költözött vissza Erdélybe

Fotó: Némethy Zsuzsa archívuma

A színház egy jófajta méreg, amely, ha egyszer bekerül valakinek a vérébe, nagyon nehéz szabadulnia tőle. És ez nem is baj – vallja Némethy Zsuzsa színművésznő, aki tavaly tért vissza pár év után Erdélybe. Vele olvashatnak interjút a Székelyhon napilap októberi Előretolt Helyőrség kiadványában.

Liget

2020. október 19., 12:382020. október 19., 12:38

Itt állíthatja be, hogy a Google-találatokban elöl legyen a Székelyhon!

Némethy Zsuzsa 1978-ban született Nagykárolyban, a kolozsvári BBTE Színművészeti Tanszékének színész szakán 2001-ben diplomázott. 2000-2001 között a nagyváradi Állami Magyar Színház színművésze volt, ugyanakkor közreműködött a nagyváradi Zone szinkronstúdió produkcióiban is. 2002-2003 között a budapesti Zugszínház tagja, majd 2005-től visszatér Erdélybe, és a Szatmárnémeti Északi Színház alkalmazottja 2013-ig. 2019-ben, hatévnyi külföldi tartózkodás után hazaköltözött Erdélybe, egyelőre szabadúszó.

Arra a kérdésre, hogy hogyan viselte azt, hogy a walesi tartózkodása alatt színház nélkül kellett éljen, úgy válaszolt, hogy akkor, amikor van egy patthelyzet, amit meg kell oldani, nem filozofál az ember. „Volt olyan, hogy naponta 17-20 szobát kellett kitakarítanom egy szállodában. Ottani ismerőseim kérdezték, tudván, hogy színész vagyok, és látván, hogy mennyit dolgozom, hogy miért nem próbálom meg egy kisebb angol társulatnál.

Valahogy úgy éreztem, hogyha nem beszélhetek az én nyelvemen, akkor nincs értelme az egésznek. Tehát igyekeztem nem is gondolni a színészi múltamra, addig legalábbis nem, amíg a párom, aki walesi, azt nem mondta, hogy kész, menjünk haza Erdélybe.”

Zsuzsa a legutóbbi, a Csíki Játékszínnel közösen létrehozott, a Kosztolányiról és feleségéről szóló produkciójáról is mesélt, valamint arra is kitért, hogy hogyan látja a színház jövőjét a pandémia viszonylatában. „Színház mindig is volt, és mindig is lesz” – hangsúlyozta.

A teljes interjút az Előretolt Helyőrség irodalmi-kulturális lap októberi számában olvashatják.