Nagy felhőjátékok alatt falusi táj és parányi emberi jelenlét

Bodosi Dániel (1913-2006) baróti festőművész alkotásaiból nyílt kiállítás a Székelyudvarhelyi Művelődési Házban, az Udvarhely Városnapok első programpontjaként, csütörtök délután. „Bodosi Dánielre emlékezünk, munkássága előtt tisztelgünk ezzel a kiállítással” – hangsúlyozta Orbán Ferencz Sarolta, a Rádió Gaga műsorvezetője a megnyitóünnepség konferansziéjaként.

Simon Mária Tímea, a művelődési ház igazgatója beszédében rámutatott,

Banner Zoltánt idézve kiemelte: Bodosi életművével vált teljessé a székely festőiskola fogalmának és hivatásának tartalma, személyes küldetése és saját festői nyelve által pedig örök helyet kapott a székely képzőművészet Pantheonjában.

Bodosi Dániel jól tudta ezt, hiszen egész életében ennek a szellemiségnek élt és ebben a szellemiségben alkotott és dolgozott. Művésznek lenni végtelen elmerülést jelent a minden esetlegestől megtisztított életben, amelyben ott tükröződik képe Istennek – idézte mesterét, Rudnay Gyulát. Éppen ezért, számára a festészet sohasem egyszerű stílust, festői irányzatokat és kifejezési eszközöket jelentett, hanem ezt a végtelen elmerülést abban az életben, amelyben megtalálhatja Isten képét – olvashatjuk a róla való visszaemlékezésekben.”

A megnyitón Jánó Mihály művészettörténész kiemelte, Bodosi Dániel festményein az égi, éteri magasságból alázuhanó széles színfüggönyök, lobogó leplek között zajlik a végtelen természet, és benne a kicsi, törékeny ember drámaian mély, vagy olykor sziporkázóan vidám színjátéka.

Festményein a falusi tájban megjelennek az általa gondozott és az őt is tápláló állatok, egy-egy kompozíciónak mindig csak annyira domináns elemeiként mint a velük együtt ábrázolt emberek. A kép ennek folytán már-már idilli hangulatot nyújt, együtt halad állat és ember az erdők vagy a termőföldek mentén hazafelé, a táj nyári meleg ölelésében. Az ábrázolt témának megfelelően Bodosi Dániel legtöbb festménye nem olyan komor és zaklatott, mint a mestere alföldi faluképei, sugárzó fényhatások révén sokkal inkább derűsek, emelkedettek az ő kompozíciói. És ezáltal a művész lényében akár a vallásosan érző természetimádót is megsejthetjük.”

Mint mondta,

A baróti festő a falusi táj és életképek mellett bizonyára a csíki mester hatására meglepően sok női aktot festett. Ám azok nem követik Nagy Imre robusztos, naturalista stílusát, nála finom szemérmesen, kissé rejtetten észlelhető az erotikus hangulat a festményein. Mindezekkel együtt Bodosi Dániel műveiben mindig megfigyelhető a társadalmi, történeti érdeklődésének magas szintű művészeti kiteljedése – magyarázta a művészettörténész, majd külön bemutatta a festőtől ajándékba kapott – és a kiállításon is látható – A tékozló fiú hazatérése című festményt.

A megnyitó végén a művész családjának részéről Bodosi Dávid lánya, Darvas Annamária köszöntötte a jelenlévőket, ugyanakkor Waum Emese Villő és Waum Réka Gyopár előadásában udvarhelyszéki népdalok csendültek fel. A kiállítás július közepéig látogatható.