Muszka Sándor: viccesen is komolyan

Mindennapok: Sándor csíkszépvízi lakhelyén

Fotó: Gábos Albin

Kézdivásárhelyi, de Csíkszépvízen él. Nem bőbeszédű ember, de azért meg tud eredni a nyelve. Költő, de inkább szerkesztő, vagy fordítva. Tűpontos látleletet képes adni bármiről. Muszka Sándor néha olyanokat mond, hogy lefordulsz a székről a nevetéstől, máskor meg olyat, hogy elszorul a torkod. Ismerjék meg Muszka Sándort, lapozzák fel a Székelyhon napilap Liget mellékletét.

Liget

2020. március 20., 11:202020. március 20., 11:20

2020. március 20., 14:452020. március 20., 14:45

Muszka Sanyi zseniálisan vegyíti bele a székely nyelvi fordulatokat a mindennapi beszédébe is – amikor a beszédre terelődik a szó, alap, hogy ő nem szeret „szót fosni”, illetve „nyeletlenkedni” vagy „fonákolni”. Származását tekintve a lehető legszékelyebb, hiszen pontosan negyven évvel ezelőtt született Kézdivásárhelyen – szülővárosát földije és jó barátja, Fekete Vince múlt ősszel megjelent kötete óta az irodalmi berkekben már Vargavárosnak is hívják.

Falusi csendélet, kutyával

Fotó: Gábos Albin

A nyolcvanas években volt gyermek – hozzáfűzi, inkább amolyan „betongyermek” volt, mint falusi legény. Az iskolában a román nem ment, ahogy másnak sem:

egyszer a reggeli himnuszéneklés után letérdepeltették sokadmagával, mert nem tudta az aznapra felhagyott román szavakat.

Kapott tenyerest, pofont, körmöst, nem volt kivétel semmi alól sem – a makarenkói nevelési módszerek mellett azonban sok jó élményt is szerzett az iskolában, például hogy lehetett a pad alatt olvasni, így több száz könyvet szívott magába ezzel a módszerrel.