
Fotó: Péter Beáta
Erdélyi festőművészek munkáiból tekinthető meg válogatás a Székelyudvarhelyi Művelődési Ház koncerttermében: Tamás György műgyűjtő húsz év gyűjtésének a legjavát mutatja meg a nagyközönségnek. A Merítés című kiállítás olyan alkotók képeit sorakoztatja fel, akik elsősorban a saját útjukat járva, a fősodortól eltérően hoztak létre értékes életművet – hangzott el a megnyitón.
2024. március 27., 13:112024. március 27., 13:11
A kiállítás egy intenzív összegzése a 20. és 21. századi kortárs erdélyi képzőművészet folyamatainak, egyszerre mutat be munkákat kolozsvári, temesvári, bukaresti, budapesti vagy akár a római iskolákban képzett alkotóktól, és járhatunk be általuk egy valóban különleges művészettörténeti utat. De talán, ami még ennél is izgalmasabb, segítségükkel egy különleges belső útra is léphetünk – hangsúlyozta Simon Mária Tímea, a művelődési ház igazgatója a kiállítás megnyitóján. „Mert végső soron mi is a művészet? Mi végre van szükségünk nekünk, embereknek arra, hogy ha minket nem is áldottak meg olyan tálentumokkal, amelyek segítségével létrehozhatunk egy-egy művészeti alkotást, de a legtöbben vágyunk arra, hogy lássuk, érzékeljük, halljuk, vagy megtapasztaljuk az egyes művészeti ágak értékeit. Ez a kiállítás is ezt a vágyunkat hivatott csillapítani, hogy lássuk a művészetnek azt a csodálatos kifejező erejét, amelyről Márai Sándor úgy beszél, hogy sugárzás.”
Fotó: Péter Beáta
– véli a művészettörténész.
Rámutatott, ez a kiállítás olyan 20., 21. századi képzőművészek alkotásait foglalja magába, amelyek látványvilága valamelyest megalapozza az erdélyi kortárs művészet vázát. Tematikailag bibliai történetek, tájképek, portrék, csendéletek és aktképek, absztrakt művek egyaránt szerepelnek. Technikailag jelen van az olajfestészet, az akril, a vegyes technika, a rézkarc, a linómetszés, a tus és a szén.
Fotó: Péter Beáta
„Időben visszamegyünk a nagybányai iskola szellemiségéig, a szocialista időszak kulturális apátiájában vergődő avantgárdon, illetve a rendszerváltás után született művészeti jelenségeken. A 2000-es évek új szenzibilitását közvetítik a kiállított művek. A válogatás különleges kvalitása, hogy képes a progresszió hagyományainak, valamint az eltérő kortárs törekvéseknek szintézisére. A kollekció külön erénye, hogy túllép a konkrét stílusirányzatok jelölte határokon. A térség különféle iskoláiban formálódott alkotók közötti párbeszéd jegyeit, a kor összes uralkodó, vagy éppen rejtőzködő jelenségét képes felmutatni. Nemcsak a múlt századelő néhány kevésbé ismert alkotójának művét, vagy a múlt rendszer hazai haladó törekvéseit, a nyolcvanas évek avantgárd generációjának meghatározó műveit, vagy éppen a korszak nagy remetéinek jellegzetes alkotásait, hanem a kilencvenes, kétezres években egyre inkább az új képtípusok felé forduló fiatal nemzedék egy-egy meghatározó munkáját is itt találjuk” – magyarázta, majd külön-külön is bemutatta az alkotókat, méltatta a képeket.
Alkotók:
Adrian Chira, Lestyán Csaba, Tódor Zsuzsanna, Márkos András, Berszán Zsolt, Jánosi Antal, Betuker István, Kuti Dénes, Vinczeffy László, Biró Gábor, Xantus Géza, Orth István, Bardócz Lajos, Turcza László, Albert Levente, M. Péter János, Balázs Imre, Vlad Corban, Karácsony Ernő, Jakobovits Miklós, Baász Imre, Haller József, Kusztos Endre, Mund Hugó, Kozma István, Nicolae Maniu, Jovián György, Lucia Calinescu, Bodosi Dániel, Antal Imre, P. Kováts Ferenc.
Zárógondolatként hozzátette: „lehet azt is mondani, hogy a gyűjtő a művész legnagyobb ellensége, mert a legjobb alkotásokat gyakran már közvetlenül a megszületésük után megszerzi, aztán bezárja, és gyakran haláláig ismeretlenek maradnak a közönség számára. Jelen korunk és környezetünk különleges lenyomatát bemutató, változatos szemléletű képfelhozatalával a székelyudvarhelyi gyűjtő éppen ellenkezőleg, a képzőművészet szeretetét és a gyűjtés szenvedélyének virtusát teszi közkinccsé.”
A megnyitón közreműködött Márton-Kakasi Nóra fuvolaművész és Derzsi Dénes gitárművész. A kiállítás április 11-ig látogatható.
A korai felmelegedés idén gyorsan felébresztette a természetet, az utóbbi évekhez képest szokatlanul hamar. A tavasz érkezése számtalan apró jelből kiolvasható, ilyenkor még finom, szinte észrevétlen változások árulkodnak róla.
Önfeledt szánkózásra, netán kivágott tüzifa vagy az elejtett vad hazaszállítására használhatták? A Csíki Székely Múzeumban a februári hónap tárgya egy lócsontból készült szántalp a 17. századból.
A gyerekek digitális lábnyoma sokszor már azelőtt formálódik, hogy ők maguk beleszólhatnának. Mit jelent a tudatos megosztás, hol húzódnak a határok, és hogyan védhetjük jobban gyermekeinket az online térben?
A reggeli olvasás ritkán kér többet pár nyugodt percnél. Egy joghurtos smoothie ilyenkor nemcsak ital, hanem kísérő: krémes, friss és pont elég könnyű ahhoz, hogy ne vonja el a figyelmet a történetről.
Közös miniévadot szervezett a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház és a Temesvári Állami Német Színház: február 5-8. között a két intézmény előadásait tűzték műsorra, és megtartották a Nemzeti Kisebbségi Színházak Csúcstalálkozóját is.
Reggelire egy igazi desszert, ebédre egy bűntudatmentes lasagne, végül pedig egy könnyed, friss saláta vacsorára. A jól ismert fogások újragondolva jelennek meg, úgy, hogy közben ízben és élményben sem kell kompromisszumot kötnünk.
A korhelyleves a nevét onnan kapta, hogy a mulatozások, lakomázások után jólesik a gyomornak ez a savanykás ízű étel.
A torma nem divatfűszer, nem is finomkodik – csíp, könnyeztet, mégis kihagyhatatlan. Ez a túlélőnövény a zsíros, téli ételek legjobb társa, amely egyszerre hordoz ízt, emléket és karaktert.
Mi történik a testtel, amikor az idő nem múlik tovább? Mit őriz meg az arc, ha nincs történet? Verebes György kiállítása ott kezdődik, ahol a magyarázatok elfogynak.
szóljon hozzá!