
Rózsa Ferenc karnagy (jobbra) köszönti az est ünnepeltjét, a zongoraművészt az ungvári koncerten
Fotó: Csermák Zoltán
Különösen szerette Lisztet, Bachot, Mozartot, Beethovent, Rahmanyinovot, Chopint. Csaknem a teljes Liszt-repertoárt játszotta. Az Erdélyi Napló e heti lapszámában a nemrég elhunyt Csuprik Etelka zongoraművészre emlékeznek.
2020. február 13., 12:442020. február 13., 12:44
2020. február 13., 12:512020. február 13., 12:51
Nagy veszteség érte a magyar zenei életet: 55 éves korában karácsonykor elhunyt Csuprik Etelka zongoraművész, halálát szénmonoxid-mérgezés okozta. A cigány származású tehetséges zenésszel 2011. decemberében készített a cikk szerzője rövid interjút Ungváron, amelyben pályájáról és művészi hitvallásáról beszélt.
Hároméves korában kezdett el zongorázni, 19 éves koráig Kárpátalján élt. Ezután a „vándorévek” következtek: a Moszkvai Konzervatóriumban tanulta három évet, de a lembergi Mikola Liszenko Nemzeti Zeneakadémiát is elvégezte. Később Budapesten dolgozott, Benedek Tamás stúdiójában 12 CD anyagát rögzítette.
És hogy miért épp Liszt darabjai álltak a legközelebb a művészetéhez, és mit gondolt róla, kiderül az Erdélyi Napló február 13-ai számából.
A zene, a vers szeretete hozta őket össze, s noha volt idő, hogy nem zenéltek együtt, évek múltán is elő tudtak húzni egy-egy dalt a „bőröndből”. A Bőröndös zenekar tagjaival, Bíró Hunorral, Székely Norberttel és Moldován Balázzsal beszélgettünk.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
szóljon hozzá!