Kollokvium: összeomló világok

Csehov Apátlanul (Platonov) című darabja a nagyváradi Szigligeti Színháztól

Fotó: Bartalis Előd/Nemzetiségi Színházi Kollokvium

A nagyváradi Szigligeti Színház Csehov Apátlanul című darabjával, míg a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház Maria Wojtyszko Sam, avagy felkészülés a családi életre előadással érkezett Gyergyószentmiklósra, a 13. Nemzetiségi Színházi Kollokviumra. A fesztiválon részt vevő teatrológusok pedig megnézték, és írtak is róla.

Liget

2019. október 16., 16:352019. október 16., 16:35

2019. október 16., 17:532019. október 16., 17:53

„Komplex viszonyrendszer, pasztellszínek, küzdőtérszerű díszlet, ahol az emberek egymás ellen, önmagukkal, önmaguk ösztöneivel és mások ösztöneivel küzdenek, na meg egy csillár, de arról majd a végén. Botos Bálint rendezése fenntartja nézői figyelmünket annak ellenére, hogy több olyan szerepet is megtart, amit más Platonov-előadásokból ki szoktak húzni. Az előadás letisztult, gyönyörűen kontűröződnek a csehovi viszonyrendszerek az első három felvonásban, ahogy a nők a drámában, úgy szerelmesedünk mi is Platonovba, és nem értjük, ő se érti.

Az utolsó részben azonban mintha vele együtt az előadás is kezdene megőrülni. Mindenki össze-vissza beszél, kiabál, omlik össze a világ, és a főszereplő csak áll, fáj a karja, és nem érti, hogy körülötte mindenki miért veszi ennyire komolyan az életet. Már megy le a fény, és mi nézők még mindig várjuk, hogy történjen valami azzal a csillárral. És történik! Majd a világ megy tovább, és csak ez a kérdés jár a fejemben, miközben elhagyom a nézőteret: gazember vagy átlagon felüli ember?” – írja Cseke Tamás.

A sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház előadása: Sam, avagy felkészülés a családi életre

Fotó: Jakab Lóránt/Nemzetiségi Színházi Kollokvium

„Sam egy iskolás fiú, akinek épp válnak a szülei. Ő mutatja be élete történéseit és annak szereplőit. Egy abszurd világ mindennapi szituációi. A színpadon feltűnik az adott jelenet száma és címe, mintha szintet lépnénk egy videójátékban. TV-képernyőre bámulunk, és nem unatkozhatunk egy percre sem, folyamatosan fenn akarják tartani a figyelmünk. A technológia nem csak vizuálisan kap hangsúlyt, az előadás zenéjét is telefonos programon, élőben játsszák. A jelmezek extravagánsak és futurisztikusak, beszédesebbek olykor a karakternél. A kamaszoktól nem idegen környezet megteremtése a cél, látszólag őket célozza és akarja megnyerni az előadás. Valószínű, hogy az iskolás diákoknak különleges színházi élményt nyújthat, de kíváncsi lennék, hogy a széleskörű közönségnek mennyire befogadható ez a megvalósítás?” – teszi fel a kérdést a Bocsárdi László rendezte előadás kapcsán Takács Réka.