Felhőpárna: az elmúlásról gyerekhangon

Személyes érintettség okán és hiánypótlás okán fontos volt a megjelentetése, a gyerekirodalmi rés betöltése. A könyv, mint Dsida Jenő, Hervay Gizella, Berde Mária, Méliusz József, Erdélyi Ágnes, Markó Béla vagy Visky András szövegei – a kedvenceimet említem – mindenkihez szólnak, általában a jó szövegek ezt tudják: szólni mindenkihez. A Felhőpárnával mindenki érezze magát megszólítva.”

A családban történt halálesetek feldolgozásához képezhet a Felhőpárna segédanyagot, segíthet elő beszélgetést a gyászába zárt gyermekkel. A mesék és a versek nyelve alkalmas, hogy könnyebben értsük meg a megtörténhetetlent. A könyv foglalkozik a halállal, és foglalkozik a transzcendenssel, abban a reményben erősít meg, és hívőként ezt nem mondhatom másképpen: nem a halálé az utolsó szó.”

Feloldó képi világ

A kötet gyönyörű, légies illusztrációi Orosz Annabella munkáját dicsérik. Az illusztrátor úgy látja, hogy megvan a jó oldala is annak, hogy egy antológiát akár többféleképpen lehet illusztrálni, abból kifolyólag, hogy különböző hangulatúak a benne szereplő versek, de ugyanakkor ez nehézség is. „Fontos volt, hogy valahogy össze tudjam fogni ezt képileg. Az első vázlatok után egyre inkább az kezdett körvonalazódni, hogy kékes világot szeretnék. Piros-feketéből indultam ki, agresszívebb kontrasztot szerettem volna használni, de végül a kékes tintás megoldás mellett döntöttem. Konceptuálisan is kötődött az egészhez, vannak olyan versek, amelyekben szintén megjelenik a tinta, a létra, a feloldódás, a légiesség.

Költőként sem könnyű beszélni az elmúlásról, a veszteségről, Istenről, istenhitről és szerettem volna, ha a hozzájuk rendelt vizuális anyagok ne legyenek túlsúlyosak, ne legyen depresszív.”

A londoni verseny pedig olyan szintű elismerést jelent, amelynek köszönhetően még komolyabban veszik magát a könyvet, azt, hogy foglalkozni kell ezzel a témával. Mert felnőttként sem tudunk feltétlenül az érzelmekről beszélni, gyerekként pedig nem tudjuk megfogalmazni, hogy milyen érzések mennek végbe egy gyászfolyamat alatt. Örülök, hogy kezdtek felfigyelni erre a könyvre, például gyászfeldolgozó csoportokban kezdték használni. Eléggé fura éveket élünk, elég sok veszteségben van részünk és keresik a felnőttek is, hogy hogyan lehetne beszélni a gyerekeknek arról, hogy mi történik, mi zajlik egy gyászfolyamatban, és ezt hogy lehet oldani” – osztotta meg velünk Orosz Annabella.