„Szerető nő vagy, annyira jó!” Dalok a nőkről

A sírkő a Beatles-rajongók egyik zarándokhelye lett, nem véletlenül: a temető elején van, a kis kaputól alig ötven méterre van az a hely, ahol Paul és John Lennon először találkoztak, és légvonalban alig párszáz méterre Lennon gyerekkori házától, illetve a Strawberry Field-től, egy másik legendás helytől. A Beatles-repertoárból még hadd említsem meg a Michelle-t, illetve a Lovely Rita című szerzeményt, amely egy parkológondnok hölgyről szól (eredetileg Meta Davisnek hívták), Paul McCartney a londoni, Abbey Road-i stúdió előtti parkolóban találkozott vele 1967-ben, amikor a Sgt. Pepper's Lonely Hearts Club Band albumot készítették, arra a lemezre került fel.

Leonard Cohen: Suzanne (1967)

A kanadai dalszerző-énekes debütlemezének nyitószáma a Suzanne, amely Cohen egyik akkori, Quebecben élő barátnőjéről, egy Suzanne Verdal nevű hölgyről szól,  aki később egy szobrász, Armand Vaillancourt felesége lett. Cohent – magányos periódusait leszámítva – mindig is körülvették művészfigurák, akik sokszor ihlették meg dalait és verseit. A Suzanne szövege előbb egy költemény volt, majd dal lett belőle az első lemezre. Ezt a szerzeményt nagyon sokan feldolgozták, köztük Dinnyés József versmegzenésítő dalnok is, mégpedig magyar szöveggel.

The Rolling Stones: Angie (1973)

A Stones 1973-ban jelentette meg a Goats Head Soup című nagylemezét, az album A-oldalának zárószáma az Angie. A rockzene történetének egyik leghíresebb balladája egy svájci mosdóban született Keith Richards elmondása szerint, a gitáros 2010-ben mondta a következőket: „Nem sokkal korábban született meg a lányom, és az az érdekes, hogy mi igazából nem Angie-nek neveztük el, hanem Dandelion-nak, de mivel egy katolikus kórházban jött a világra, az apácák ragaszkodtak hozzá, hogy legyen egy keresztény neve is, és végül ők választották az Angie-t, ami valamiért nagyon megfogott. Arra már nem emlékszem, hogy miért pont ezt választottuk kislemezdalnak, de az biztos, hogy hasonlóan nagy dobás és váratlan húzás volt, mint 1964-ben a Little Red Rooster.” A rossz nyelvek szerint azonban David Bowie elő felesége, Angela ihlette a dalt, de arról is szól egy történet, hogy a dal szövegében Mick Jagger tulajdonképpen a Marianne Faithfull-el való szakítására utal.

Police: Roxanne (1978)

Az egyik legelső s talán mai napig egyik legismertebb Police-dal (az együttes debütlemezén, az Outlandos d’Amour-on jelent meg), Sting szerzeménye, aki a punk és a reggae mellett sok mást is belepakolt a csapat hangzásába. „Tudják, még mindig nagyon szeretem a tangót. A Roxanne című számomról mindenki azt állítja, hogy ez egyfajta reggae, de számomra mindig is tangó maradt” – vallott erről a dalról, ami egy prostituáltról szól. A stúdiófelvétel másik érdekessége, hogy a kezdés után kb. öt másodperccel van egy oda nem illőnek tűnő zongorahang, illetve egy nevetés. „Éppen elkezdtem volna énekelni a dal első sorát, amikor felfedeztem, hogy van egy zongora a mikrofon mellett. Fáradt voltam, így csak ímmel-ámmal ültem mellé. Azt hittem, hogy a klaviatúra teteje zárva van, de mivel nyitva volt, ezt a hihetetlen akkordot véletlenül a fenekemmel játszottam. Később visszahallgatva rájöttünk, hogy megy azokhoz az akkordokhoz, amit játszottunk. Úgy gondoltuk, vicces, így benne hagytuk” – mesélte később Sting.

Kispál és a Borz: Emese (1997)

Lovasi Andrásék a kilencvenes évek végén írták ezt a dalt, aminek főszereplője az elmondások szerint egy valóságos személy volt, aki Pécsett tényleg betért egy gyógyszertárba. Lovasi az aktív Kispál-korszakban több ilyen „megfigyelésen alapuló”, történetet mesélő dalt szerzett a kilencvenes években, egészen a 2010. évi búcsúkoncertig koncertet nem nagyon tartott a Kispál és a Borz az Emese nélkül, eléggé nagy slágernek számított még a kétezres évek elején is.

Quimby: Nyina (2005)

Amikor a Nyinát hallgatom, mindig eszembe jutni Csehov Sirály című drámája, amelyben az egyik szereplőt hívják Nyinának. Kiss Tibor ezt a dalt az első rehabja után megjelent első Quimby-lemezre, a 2005-ös Kilégzésre írta. A zenekar húszéves jubileumi koncertjén készült felvétel viszont talán még jobb, mint az eredeti – Kárpáti Dodi trombitaszólója mellé ugyanis vonósok is kerültek, az egész úgy ahogy van, hátborzongató („vonyítják, hogy ez a szerelem egy kis halál”), a közönség is csendben hallgatja végig.

Heaven Street Seven: Márta (2006)

Szűcs Krisztián egyes szám első személyben énekli Márta „szerepét” – hasonló kiscsaj-vallomás, mint a Kiscsillagtól a Légyszíves vagy a Van-e szándék. A Márta egy tipikus, városi környezetben élő lány története nagyon eltalált mondatokkal (pl. „Mert úgy nem csinál úgy senki, ahogy én csinálok úgy, mintha tudnám, hogy mit akarok?”), elvágyódással, búcsúval, boldogságkereséssel. Néha egy (krézi) srác jobban megfogalmazza, hogy mit is éreznek a csajok, ez Szűcsnek a Tudom, hogy szeretsz titokban című lemezen is ragyogóan sikerült. Apropó, Márta, van egy másik dal is, az az ismertebb, az Anna and the Barbies szerzeménye, a Márti dala, ennek történetéről itt olvashattok.

Kaukázus: Szalai Éva (2008)

„Szalai Éva, te vagy a mindenem, / gumicukor vagyok a tenyereden!” – a Kaukázus bohókás dala egy igen vicces, de nagyon szerethető csajról szól, Kardos Horváth János szövegíró és Császári Gergely szerzeménye. Az „igazi” Petőfi rádiós időszak (kb. 2007–2008) egyik legsikeresebb együttese volt a Kaukázus első, akkori felállása, több igen érdekes szerzeményük ismertté vált akkor, a néven nevezett Szalai Éva pedig közülük az egyik legismertebb volt.  

Magna Cum Laude: Engem nem lehet szeretni (2009)

És akkor a zárószám, Mező Misiék szerzeménye a 999 lemezről (de ide jöhetne az Átkozott nők is), a sok-sok-sok lány- és nő- és hölgy- és kislány- és asszony-névvel: Ági, Jutka, Betti, Márta, Klára, Gréti, Anna, Éva, Netti, Olga, Dóra és Kitti,