
Csatajelenetekben újat mutat a film
Fotó: Netflix
Minden idők egyik legklasszikusabb háborús regényéből harmadszorra készült filmadaptáció – mikor lenne aktuálisabb, ha nem ma, amikor tőlünk nem olyan messze gyakorlatilag megint (ugyanígy) zajlik minden? Ha szereted a háborús filmeket, akkor ezt mindenképpen nézd meg – nem fikciós, fantasy-akciófilmekre gondolok, hanem igazi, nyers, a túlélők és a benne levők elmondása alapján megvalósított képsorokra és történetekre. Mert ezek valójában történetek.
2022. november 08., 19:032022. november 08., 19:03
A német Erich Maria Remarque 1917-ben járta meg az első világháború poklát, német katonaként Franciaországban súlyos sebesülést szerzett, de túlélte – több millió európai embertársával ellentétben, akik a harctereken, a lövészárkok mellett, a lebombázott, felgyújtott településeken pusztultak el a háború több mint négy éve alatt. 1928-ban írta meg híres regényét, amely Benedek Elek fia, Marcell fordításában került a magyar olvasók elé, és amelyből már 1930-ban filmet készítettek Amerikában.
Azt a filmet a náci Németországban „nem szerették”, pontosabban
Nem csoda, hogy Remarque 1933-ban, Hitler hatalomra jutásának évében Svájcba emigrált, majd Amerikába, 1949-től haláláig, 1970-ig Svájcban élt és alkotott. Az 1930-ban készült első filmet 1979-ben követte egy újabb, szintén amerikai feldolgozás (ez egy tévéfilm volt), idén pedig a Netflix és egy német (sorozat)rendező, Edward Berger rukkoltelő a legújabb verzióval, amely azonban nagyon távol áll a regénytől, legalábbis annak cselekményétől.
Emberek milliói néztek így hátra – és rájuk többé senki sem néz(het)ett
Fotó: Netflix
Ez azonban nem baj – a hangsúly nem azokon a gondolatokon van, amelyeket Remarque írt le a háború után, hanem a nyers csatajeleneteken, hiszen a film forgatókönyvírói (a rendező mellett két amerikai író dolgozott rajta) nem ragaszkodtak, sőt
Sajnos nem a mozikban, hanem a Netflix-előfizetőknek – pedig moziban lenne igazán katartikus és megrázó élmény. A cselekmény így le is redukálódik, hiszen a fiatal német katonák 1917-ben kerülnek a nyugati frontra, ahol minden a nyakukba zúdul: az ágyú- és géppuskatűz, a hullák, a patkányok, a sár, a mocsok, maga a pokol.
• Videó: Netflix Magyarország
A lelkesedő, énekelve masírozó német legényekről a mi ük- és szépapáink juthatnak eszünkbe, akik már 1914-ben a „Megállj, megállj, kutya Szerbia!” kezdetű nótákkal pattantak fel a vagonokba azért, hogy elmenjenek, és közülük kevesen térjenek vissza…
Az a jó, hogy a gondolat fut át rajta, s nem egy golyó, mint azoknak a fiataloknak a fején, akiket parancsnokaik a lövészárkokból rohamra indítanak.
„Bevonulunk Párizsba!" Tényleg...?
Fotó: Netflix
A film emléket állít annak a német politikusnak, Matthias Erzbergernek, aki német részről a compiègne-i erdőben, a nevezetes vasúti kocsiban aláaláírta a francia Foch marsall-lal a fegyverszünetet. Erzbergert a legnagyobb német sztárszínész, Daniel Brühl alakítja, ez pedig ad egyfajta rangot a filmnek, mint ahogy az is, hogy Németország ezt az alkotást nevezte az Oscarra. Amúgy az 1921-ben meggyilkolt Erzberger egyik gyilkosát a későbbi magyar miniszterelnök, Gömbös Gyula rejtegette nagytétényi házában.
Ez persze mellékes, a filmben nem is említik, a végén sem, amikor általában, ha másképp nem, akkor feliratokból megtudja a néző, hogy kivel mi lett. Nem lövöm le a végét, hogy ki hal meg és ki nem, de annyit mindenképpen kiemelnék, hogy a Paul Bäumert alakító Felix Kammerer elképesztően jól játszik, nagyon hiteles, akárcsak a bajtársát, Stanislaus Katczinskyt alakító Albrecht Schuch. Kettejük párbeszédei a legjobbak a filmből: míg Paul tanulni vágyó fiatal, Kat egy egyszerű cipész, akinek az olvasás is nehezen megy, ám megállapításai szerfölött kemények és sokatmondóak.
Brühl kiválóan formálja meg Matthias Erzbergert
Fotó: Netflix
Ő üvölti bele az erdő melletti dombokon azt is, hogy „Mikor lesz már végre vége...?!”, holott pont ott és akkor éppen nincsen harc… A legnegatívabb, a regényben szintén nem szereplő német tábornok figurája klisészerű (Devid Striesow), az alkotók mintha az ilyen egyéneknek szeretnék a nyakába varrni a háborút, holott arról a politikusok mellett még igen-igen sokan tehettek és tehetnek.
Ennek a filmnek is az egyik legjobb jelenetsora a legelső: ez nem egy csatajelenet, hanem egy egyenruha (illetve sok tízezer zubbony és nadrág) útja, amely a harctéren elesett és levetkőztetett hulláról a frissen besorozott ifjú közlegényekre kerül. A nagyon erős és nagyon szuggesztív, akárcsak a film zenéje – e kőkemény gitárriff kevés alkalommal szólal meg, de amikor halljuk, akkor üt (és temet).
Bajtársak, Paul és Kat csata után a lövészárokban
Fotó: Netflix
Hogyha a klasszikus vagy néhány éve készült, a második vagy az első világháborúba beleláttató háborús filmeket (mondjuk a Ryan közlegény megmentése, az Ellenség a kapuknál, A fegyvertelen katona, vagy legutóbb az 1917, amelyről itt írtunk), akkor mindenképpen meg kell nézd ezt a filmet is – habár a történet nagyon-nagyon le van csupaszítva, a látvány nem mindennapos. Tulajdonképpen a mai technikával előállított háborús jelenetek és a színészek (főleg a főszereplő) játéka fog meg a legjobban benne, másképp egy tucatfilm lenne néhány rövid, de jó párbeszéddel. Hosszú is, de a látvány megtölti tartalommal.
Igen szuggesztív képek, jelenetek sorjáznak a német filmben
Fotó: Netflix
Pár évvel ezelőtt, amikor az első világháború százéves évfordulója volt, több ilyen jellegű film is készült, például az említett 1917, és a kérdés az, hogy ez az alkotás tud-e ezekhez még hozzáadni. Szerintem tud, és nem is keveset.
Nyugaton a helyzet vátozatlan – Im Westen nichts Neues
(német-amerikai akciófilm, történelmi dráma, 147 perc, 2022)
Rendezte: Edward Berger
Szereplők: Felix Kammerer, Albrecht Schuch, Aaron Hilmer, Moritz Klaus, Edin Hasanović, Thibault de Montalembert, Daniel Brühl, Devid Striesow, Adrian Grünewald, Andreas Döhler, Jakob Schmidt, Friedrich Berger, Michael Wittenborn
Forgatókönyvíró: Lesley Paterson, Ian Stokell, Edward Berger
Zene: Volker Bertelmann
Operatőr: James Friend
Vágó: Sven Budelmann
A karácsonyi bőséges menük után jól esik egy kis húsmentes frissesség. Ez a napi étrend könnyed, mégis tápláló fogásokkal segít tehermentesíteni a szervezetet, miközben ízekben és tápanyagokban továbbra sem kell hiányt szenvednünk.
Ha szeretjük a savanyú káposztából készült fogásokat, ez is nagy kedvencünk lesz. Köretként és egytálételként is kiváló.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz az 1840 óta működő létesítménybe.
A Long Story Short nem akar szerethető lenni, inkább marad „igazi”. Raphael Bob-Waksberg új animációja a gyászt, a családi múltat és a zsidó identitást nem lineáris időben, hanem érzelmi pontossággal rendezi egymás mellé.
Hatalmas könyvespolcot hozott az angyal, volt is nagy öröm, ujjongtak az írók, költők, kutatók, illusztrátorok és szerkesztők.
Az alábbi elkészítési mód szerint a szűzpecsenye kívül finoman pirult, belül pedig szaftos és omlós lesz.
A téli időszak lelassuló tétlensége sokunk számára kellemetlen, és nehezen tudunk alábbhagyni az év közbeni megszokott tempóból. A természet télen sem alszik, csak lelassul és regenerálódik. Érdemes a természet példája mentén nekünk is tanulni ebből.
Erdélyben a karácsony a hiány éveiben is megmaradt ünnepnek. Anyák és nagymamák emlékein keresztül idézzük fel azt az időt, amikor az egyszerűség természetes rend volt.
Egy sóhajtás itt, egy mosoly ott, egy csendes beszélgetés, egy ima, várakozás a hozzátartozókra, a gyógyszer hatására – türelemmel, belenyugvással, megbékéléssel. S bár lehet, hogy szomorúsággal, de mégis a gyógyulásba vetett hittel.
szóljon hozzá!