„Kell a zene, hogy éljenek egy kicsit az emberek”

Az együttesnek időközben elkészült a saját hangstúdiója, idejük is került erre, mivel a vírus miatt ők sem zenéltek, ezért sikerült összehangoljuk a próbákat, és szívesen segítettek a diákoknak. Választásuk Michael Jackson Man In The Mirror című dalára esett, ezt csináltuk meg közösen a zenekarral, összesen harmincan voltunk a projektben. A kórus nem tudott részt venni ebben, mert az már túl sok lett volna. Ebből mindenki megérezte az ízét, hogy milyen stúdióban dolgozni, mint a nagyoknak. Mi is négy napot voltunk a stúdióban, amíg minden részt fel tudtunk venni külön-külön. Jó hosszú folyamat volt, de izgalmas is, mindenki élvezte remélhetőleg. Jelenleg még zajlik az utómunka, de remélhetőleg minél hamarabb elkészülünk vele.

– Nehéz volt a világjárvány alatt összetartani a zenekart?
– Az igazság az, hogy nagyon nem történt semmi, tavaly volt még egy megmozdulás, amikor a kórus egy rövid videóban énekelt egy testvériskola számára, de zenekari aktivitás nem igazán volt. Én így is kerestem a lehetőségét, hogy zenéljünk. Elindultunk egy olyan projekttel, hogy egy dalhoz mindenki otthon felveszi a saját részét, de nem jutottunk vele messze. Ősszel nekiálltunk a munkának, már kész volt a repertoár, de aztán hazaküldtek újra online tanulni. Amikor februárban újra visszatértünk az iskolába, akkor jutott eszembe ez az ötlet a stúdiófelvétellel.

Most már ezt megelégelte mindenki, de végre a helyzet is engedi a közös zenélést, és szerintem szükséges is a zene az emberek éltébe, hogy éljenek egy kicsit.

– Volt lehetőség a hosszú szünet ideje alatt felfedezni új tehetségeket? Sikerült pótolni az elballagott diákokat?
– Többen jelentkeztek ősszel, mikor jöttek a kilencedikesek, és amíg „offline” jártunk iskolába. A zenekarnak már elment a híre, és aki zenélni szeretne, az már tudja, hogy itt mi történik. De volt olyan is például, aki véletlenül esett bele a zenekari életbe, mert kiderült, hogy jól tud gitározni. Tizedik osztályosokból is kerültek idén, mivel nekik is csonka évük volt, így van olyan is, aki csak most tudott csatlakozni hozzánk.

Időnek vagyunk mindig híján. Nem igazán sikerült teljesen helyettesíteni a tavaly végzősöket, a vonós szekció végzett már, a három hegedűs és egy csellós, helyükbe még nincs utánpótlás. A fúvósoknak is egy része idén fog végezni, őket valamennyire tudtuk pótolni. Gitárosokból és zongorásokból is kerül egyre több, dobosunk is van már kettő, az énekesek is szép számmal gyűlnek. Picit furcsa számomra, mivel kinevelődött egy generáció, akikkel elindultunk a kicsi dolgokból és közösen fejlődtünk, most pedig vége egy korszaknak, mivel jöttek újabbak, és picit vissza kell lépjünk, hogy tudjunk tovább haladni. Ezt a lépést még keresgéljük, hogy hogyan lehet ezt jól megtenni.