„Fertőzött, beteg ez a föld!” – dalok a világvége-hangulatról

Válogatásunkban vannak magyarok, angolok és amerikaiak, a dalok viszont egyáltalán nem újak, sőt! Évek, évtizedek óta beszélgetünk, írunk, gondolkodunk, hogy mi lesz akkor ha... Számtalan művész megénekelte, megírta, megmondta, megálmodta, hogy így lesz vagy úgy lesz – aztán egyelőre nem lett sehogy, ami a világvégét illeti.

A Pop, csajok, satöbbi című Nick Hornby-regényben az egyik lemezboltos srác mindenre egy ötös toplistát sorol fel – szó szerint minden eseményre, legyen az mondjuk szakítás vagy valakinek a halála. Persze nagyon jó lenne dalokat válogatni a szerelemről meg a vonatablakokról meg hóesésről, de most éppen nem az a téma.   

Ezeket a dalokat akkor írták, amikor nem feltétlenül fenyegette az embereket globális veszély – legalábbis ennyire biztosan nem, mint jelenleg. Tegyünk magunk mellé egy pohár italt, és hallgassuk meg őket, illetve bővítsük ezt a szubjektív listát!

Rolling Stones: Gimme Shelter

1969-et írtunk és annyira forrongott a világ akkor, hogy szinte mindenki tragédiákat, világvégét vizionált a Velvet Undergroundtól a Doors-ig – az akkori világsztár együttesek egyik legnagyobbika, a Rolling Stones a Let it bleed albumával állt elő, ez a négy és fél perces, tulajdonképpeni háborúellenes dal az egyik telitalálat volt róla, a zenekar napjainkban is gyakran műsorra tűzi.   

The Cure: The End of the World

Habár a Cure a nyolcvanas években írta a leghíresebb dalait, azért ez a 2004-ben készült szerzemény nagyon is beleillik a válogatásunkba, habár itt egy 2012-es spanyolországi fesztiválon játsszák. Tökéletesen talál a Robert Smith által megénekelt borongós, szürke világhoz – aki önfeledten vidám és gond nélküli szeretne lenne, az ne a Cure-ral kezdje a napot. De mondjuk, miért is ne lenne igaz az ellenkezője is?  

Muse: Apocalypse Please

Ettől a zenekartól azt hiszem, bármit tehetnék ide, mert szinte mindegyik daluk ilyen – jó, nem ennyire vészes a helyzet, a Muse kitűnő együttes nagyszerű zenei és szövegvilággal. Az apokalipszist „kérő” szerzemény 2003-ban jelent meg az Absolution lemezen, de trió egyik leghíresebb koncertjéről válogattunk be egy élő felvételt.

R.E.M.: It’s the End of the World as We Know It (and I Feel Fine)

A maga korában (1987-ben jelent meg a Document című lemezen) talán nem csattant akkorát, mint most – Michael Stipe és társainak szerzeménye igazi közönségtáncoltató, ugrálós, kiabálós szám, bár nehéz megjegyezni a szövegét.

Beatrice: Túl késő már

Térjünk át a magyarokra. 1987-et írunk, a néhány évig feloszlott Beatrice már újra élt, és kijött a fekete babos kazettával, amelyek az akkori, új dalaikat tartalmazták. Ezen kapott helyet ez a szerzemény is, Nagy Feró akkoriban szerintem az ország első öt legjobb szövegírója között volt. Akkor még nem tudta, hogy ennek a dalnak az egyik része valóságos próféciaként fog hangzani 33 évvel később: „Senki sem tudja mit akar, / teljes a káosz az agyakban, / szomorúság a szavakban, / senki sem bízik a másikban. (...) S amíg te menekülsz, / Más itt akar lenni menekült. / Ki tehet arról, hogy beteg ez a föld? Fertőzött, beteg ez a föld!”

Tankcsapda: Jönnek a férgek

Ebben az időben jött létre Debrecenben a Tankcsapda, amely 1995-ös, Jönnek a férgek című albuma megjelenésekor már országosan ismert volt. A címadó dal (de a többi is!) nagyon odacsap: „De te az orrodig se látsz, / neked jó a McDonald's, / neked elég ha Coca a kóla, / te ugyanúgy tehetsz róla!”

Mondom, írom: 1995-öt írtunk, ma 2020 van...   

Takáts Tamás DBB: Világvége blues

Jöjjön egy vidám, vicceskedős Takáts Tamás-szerzemény, ugyanebből az időszakból: 1993-ban a Takáts Tamás Dirty Blues Band a második lemezét jelentette meg, méghozzá ezzel a nyitódallal. Ahhoz hogy „Igyunk ma még, egy utolsó áldomást, igyunk ma még! Ki tudja még mennyi, van hátra? Igyunk ma még!” nem sokat lehet hozzátenni ebben a témában, ami a hozzáállást illeti. Igaz, most a kocsmák bezártak – ilyen se nagyon történt még a világtörténelemben.   

Kispál és a Borz: Jó a világ végéig (1993)

Az Ágy, asztal, tévé volt a Kispál és a Borz harmadik albuma, amelyen nem csak ez a dal jön a világvége-témával, hanem mások is, pl. a címadó dal, amelynek refrénje azóta himnikussá nőtt. („Tisztelt nézők és rádióhallgatók, itt a világ végén csinálnánk egy nagy fotót!”). A Jó a világ végéig egy ősi Lovasi András-prófécia, kedves, bájos kis szöveggel – és igen, egy zseniális a zárósorral-refrénnel, amit szó szerint vehetünk most:

„Jó a világ végéig
Egy erdőben elbújni,
Aztán előjönni,
Ne féljetek, don't worry!”

Annyi, hogy mi nem bujkálunk, csak az otthonainkban vagyunk. De tényleg ne féljünk!

És neked eszedbe jutott még néhány ilyen dal? Oszd meg velünk!