„Búcsúzzunk hát szépen, Iván!” Dalok a katonaságról és a kivonulásról

A katonaságot, a háborút mindig meséljük, írjuk, énekeljük: versekbe, regényekbe, drámákba, dalokba foglaljuk, mind az irodalom, mind a színház, mind pedig a zeneművészet nagyon sok ilyen alkotással gyarapodik napjainkban is, amikor az emberiség legborzalmasabb élménye még mindig kísért, illetve jelen van a világ különböző pontjain. Elég csak az elmúlt hetekben lezajlott kaotikus afganisztáni helyzetre gondolni – ami pedig a kivonulást illeti, az szovjet hadsereg kivonulása Magyarországról komolyabb és viccesebb rock- és popdalokat is ihletett. Vegyünk sorba néhányat.   

The Doors: The Unknown Soldier (1968)

Jim Morrison és legendás együttese, a Doors is több ilyen dalt készített aktív zenekari évei (1966–1971) alatt, habár abban az időben (akkoriban volt a vietnámi háború) nem tartoztak az ún. háborúellenes dalokból élő hippizenekarok, a virággyerekek közé. Az ismeretlen katona című dal a zenekar harmadik, 1968-ban megjelent Waiting for the Sun című albumán jelent meg. Van benne kivégzés, puskacsövek, híres katonacsókok, minden.

Status Quo: In the army now (1986)

Az angol rockbanda talán legismertebb balladája, sietve tegyük hozzá, hogy nem az ilyen hangvétel volt a jellemző a Status Quo-ra, hanem a kőkemény riffek, a dögös rock and roll hangzás. Mást ne mondjunk, ezt a dalt eredetileg nem is ők írták, hanem egy dél-afrikai származású holland popduó, a Bolland & Bolland. A Bolland-testvérek, Rob és Ferdi dalát dolgozta fel a Status Quo öt évvel később, hatalmas sikert érve el vele. Ahány katonabúcsúztató lezajlott azóta, szinte mindegyiken előkerült ez a szerzemény, kevés olyan dal van, amit részeg brit katonák ennyit énekeltek volna artikulátlanul...

Metallica: One (1988)

Az egyedül maradt, haldokló katona éneke az 1988-as, azóta klasszikussá vált ...And Justice for All című albumról. Földbedöngölő, klasszikus, többtételes rockdarab, az együttes egyik legismertebb száma. Az élet és a halál között lebegő, agonizáló katona végső vallomása, egyfajta számadása. Szinte érzi az ember a dühöt, a tehetetlenséget belőle, amit a háború, konkrétan egy akna okozott („Landmine has taken my sight / Taken my speech, taken my hearing / Taken my arms, taken my legs / Taken my soul, left me with a life in hell”).

 URH: Az ismeretlen katona

Súlyos mondanivaló a nyolcvanas évek mélyéről – a szöveg Müller Péter Sziámi szerzeménye, a dalt az URH-Kontroll Csoport közössége, a magyar alternatív-underground zene zászlóvivői (Menyhárt Jenő, Hajnóczy Csaba és mások) szerezte. Szóval ez egy nagyon depresszív valami, olyan, mint a nyolcvanas évek Kelet-Európája – sajnos még ma is aktuális, csak egy kicsit más értelemben... „Idegen vagy, aki valahogy itt rekedt / Csak félig-meddig érted a híreket / Eszed, amit az agyad meghagyott / Nem gondolkozol, tehát nem vagy ott.” Átvitt értelemben ma is katona mindenki, nem kell azért konkrétan fegyvert fogni.

Auróra: Viszlát, Iván! (1989)

A Viszlát, Iván! volt a győri illetőségű Auróra első nagylemeze, egyben az első magyar hivatalos punklemez, ha lehet ezt a szókapcsolatot használni (1988-ban egy demót jelentettet meg az együttes, ezt a lemezt 1998-ban CD-n is kihozták). A vértelen magyarországi rendszerváltás egy folyamat volt, olyan, amibe punkszínpadokról is bele lehetett csaholni, Víg László (Vigi) pedig ezt tette, beszólt a ruszkiknak, akik 1945 óta felejtették magukat Magyarországon, de akkor már tárgyaltak velük a kivonulásról. „Mi kívánunk neked ennél is jobb helyet, / téged Afganisztán még mindig emleget! / Nevedet őrzi örökre Grúzia, / mi szeretünk téged, búcsúzzunk, Szerjozsa!” – szól a felhívás a keringőre.

Pa-Dö-Dő: Bye-bye, Szása! (1990)

Ennél viccesebben fogta fel ugyanezt a dolgot a Pa-Dö-Dő, a rendszerváltás hajnalán a magyar popzenébe bevágódó duó, Lang Györgyi és Falusi Mariann roppant humorosan tudta megmutatni azt a helyzetet, hogy bizony a megszálló szovjetunóbeli katonák és tisztek mindennapjait Magyarországon is igyekeztek emlékezetessé tenni bizonyos nőszemélyek, akik a szovjet hadseregtestek kivonulásakor elkesered(het)tek. Mit tehettek, nyelték a könnyeiket és a vodkát.  

Beatrice: Azok a boldog szép napok (1988)

Nagy Feró zseniális szövegíró volt a hetvenes-nyolcvanas, de még a kilencvenes években is, a 8 óra munka mellett talán legismertebb, lakodalmakban is elhangzó szerzeménye a „fekete babos kazettán” jelent meg először: ez volt az 1981-ben feloszlott és 1987-ben újjáalakult Beatrice első, dupla albuma (a „piros babos” a régi, a fekete az új szerzeményeket tartalmazta). A dalt első hallásra egy szakítós szerelmes dalnak vélhetnénk, de ha ízekre szedjük a szöveget, tulajdonképpen a szovjet csapatok jelenléte siklik ki belőle, illetve az a kívánalom, hogy menjenek már haza... „A legszebb pillanat, amikor búcsúzunk / és a vonatra felszállsz. / Könnyes szemmel arra gondolok, / hogy nehogy lemaradjál!”

Vama Veche: Am să mă întorc bărbat (2002)

Az egyik legmenőbb és legszerethetőbb román zenekar (ma már csak Vama néven fut, de a „szellemi vezető” ugyanaz a Tudor Chirilă énekes és szövegíró) 2002-ben egy egész lemezt szentelt a témának. A koncept-albumon rövidebb-hosszabb szerzemények, jobbnál jobb és találóbb szövegek mondják el a kilencvenes évek kosz-Romániájának egyik legmocskosabb részét, a katonaságot. Hiteles, komoly szövegek, az album pedig egy jól megírt, megkomponált mű, amelynek komoly dramaturgiai íve is van (Chirilă végzettsége szerint színész, akárcsak az édesanyja). Megtalálunk itt mindenkit és mindent, mint a (katona)búcsúban: az iskolázatlan „plutoniert”, a lábszagú „dormitort”, a részeg, alja embereket az egynapos „permisszión”, az otthon maradt hűtlen lányt, a golyót a fejbe. A lemez záró száma a Vama Veche és a román (könnyű)zenetörténet egyik legszebb szerelmes dala, az Epilog.

Dropkick Murphys: Last Letter Home (2005)

A ír-kelta punk legismertebb zenekara, a bostoni Dropkick Murphys ötödik albumán, a The Warriors Code című lemezen jelent meg ez a szerzemény, ami igaz történetet dolgoz fel. Andrew Farrar hadnagy az iraki háborúban esett el, utolsó levelében azt írta feleségének, hogy ha elesik, akkor a temetésén a Fields of Athenry című számot szeretné „hallani”. Ez megtörtént, a zenekar az eredeti, 2003-ban a Blackout albumra került dalából készített egy speciális feldolgozást Andrew emlékére, és eljátszotta azt a temetésén, illetve megírta a Last Letter Home-ot.

Ide több szó nem is kell, csak a dalokat kell hallgatni. Az összeset.