„Az a bajom, fiúk, hogy nem lehetek politikus!” Dalok a politikusokról és a választásokról (18+)

„A politikusi szakma elvileg pontosan olyan, mint a pékek, tanárok, aszfaltburkolók és orvosok hivatása, csak van benne egy plusz felelősség is: az, hogy az előbbieknek az utóbbiakat kell képviselniük. Ehhez képest az előbbiekről szól szinte minden, megtették magukat a középpontnak, az utóbbiak adóforintjaiból” – ezt az ismert riporter, Vujity Tvrtko írta meg egy igen friss bejegyzésében, és nem tudunk nem egyetérteni vele. Ami pedig a kiválasztott dalokat illeti, kéretik egy kis figyelem és nagyvonalúság, ugyanis némelyik nagyon-nagyon szókimondó szövegeket tartalmaz, úgyhogy tessék ideképzelni egy 18+-t vagy egy piroskarikát.  

Szörényi-Bródy: Te kit választanál? (1983)

Nem tudom, hogy más hogy van vele, de engem még mindig kiráz a hideg, amikor meghallgatom ezt a dalt, egyrészt a gyerekkori élmények miatt (1984 őszén a szüleim más lemezek közé rejtve gyakorlatilag átcsempészték az István, a király lemezt a határon, miután egy budapesti moziban megnéztük a filmet), másrészt a csíksomlyói és a sepsiszentgyörgyi előadások miatt. Választási kampányoknál nagyon jól jön mindenkinek ez a szám, a rendszerváltás óta nagyon sokan apropóztak a rockopera nyitódalára.  

Európa Kiadó: Szavazz rám! (1988)

A nyolcvanas évek kultikus underground zenekara az Európa Kiadó. Menyhárt Jenő és együttese még 1988-ban jelentette meg azonos címmel egyik lemezét, s bizony nagyon kétértelmű szövege van ennek a dalnak. A rendszerváltás gyakorlatilag már zajlott, amikor (nemcsak) a budapesti lemezjátszókon már forogtak az akkor legújabb EK-bakelitek. 

Cseh Tamás: Demokrácia (1997)

A telihold dalai című lemez egyik legérdekesebb száma, a középkori háttérdallamokkal ellátott Demokrácia, aminek nagyon üt a refrénje („Tőled úgy félek, hogy elrontod, / Te marha magyar szavazó.”), de nemcsak az. A szöveget Bereményi Géza írta, jó sok minden beleszorult az öniróniától a cinizmusig. 

Takáts Tamás Dirty Blues Blues Band: Politikus (2000)

Takáts Tamásék relatíve ismert dala, ami azonban nemcsak a politikusokról (bár a kezdősor szenzációs: „Az a bajom fiúk, hogy nem lehetek politikus. / Tiszta még a szívem, nem vagyok én az a típus!”) szól, hanem a bűnözőkről és a szerelemről is. Dögös, táncolható kis rockandroll, szép gitárszólóval.

Boogie Mamma: A politikus dala (2005)

A Boogie Mamma egy nagyon vicces és jó ska-banda Magyarországról, szerintük például mi, magyarok adtuk az EU-nak a legjobb nőket…  Zubreczki Dávid egy hatalmas showman, élményszámba menő, nagyon szórakoztató fellépéseik vannak. Ennek a csapatnak a politikusról is van dala, ami maga A politikus dala, a szerzemény az Apró keblek dícsérete című albumon jelent meg. „Lehettem volna ács, / szűcs, pék vagy bármi más, / De nem lettem, mert tudom jól, / ott nézik a munkám” – ugye, s az a baj.

Sarmalele Reci: Adrian Băsescu (2007)

Beteszünk egy román dalt is a listába, mert a bukaresti „hideg töltöttkáposzták” énekese a magyar anyanyelvű András Zoltán. Másfél évtizede (az O seară la operetă című lemezen jelent meg) röhögök ezen a számon, amiben az akkori aktuális politikusok kereszt- és vezetékneveit keverik viccesen. Pruteánu Béla, hogy csak egyet mondjak... Többségükben román politikusokról van szó, így a zene is „pe măsură”, ahogy mondaná a román nyelv, igazi balkáni muzsika. Szép kis bagázs, mondhatni.   

bëlga: Arany (főleg a Politikus 1 és 2, illetve A Nagy Voks) (2010)

Kedvenc urbánus folklór-előadónk már 2010-ben is megmondta a tutit, ugyanis Arany címmel akkor egy egész lemezt szentelt a politikának. Több igen figyelemreméltó és szókimondó szöveget tartalmaz az album, tessék csak szépen végighallgatni. „Szervusztok Ti politikusok / ránézésre nem vagytok proli típusok / Úgy nézem, hogy van szép házatok / sok mindenre megvan a módotok a drótotok” – szóval van itt pár sor, ami gondolkodtat, de a legjobb talán az, hogy „a korrupció okoz neked erekciót”.

Presszó Tangó Libidó: Dekadencia (2011)

Van egy viszonylag ismeretlen zenekar nagyon jó zenével és szöveggel: a Presszó Tangó Libidó amellett, hogy táncolható, vagány muzsikát játszik, még szövegekben is nagyon odateszi magát – a Dekadencia a Keletközépeurópai című albumukon jelent meg, vastag társadalomkritika a fiatalemberek szempontjából.

Rózsaszín Pitbull: Halál az összes politikusra (2015)

Ami a dalszöveget illeti,  kilencvenes évek elején vagyunk, hiszen Jelcin, Clinton, szépemlékű Antall-kormány… A szókimondásáról híres, komlói punkzenekar belecsap a levesbe, ha a politikusokról van szó. Ezen a dalukon is lehet nevetni, de mérgelődni is. Az album címe is sokatmondó: Ne legyé má’ genyó.