Bár volt lehetőségük lépni a kisvárosból, itthon maradtak. Miért?

– fogalmaz Nagy Tivadar zenekarvezető ezzel kapcsolatban. A többiek is bekapcsolódnak, Nagy Edina a környező erdőket említi, a maguk ezernyi kis csodájával, Nagy Ferenc a ménesi borok zamatát Jocóék pincéjében, Kozma Noémi a borvizeket, Sántha Zsuzsa a „pityókástokány” készítésének a rituáléját, Bodor Emese a csíki emberek köszönését, mosolyát az utcán. „A helyi pletykák, amelyeket olyan mesteri módon tudnak generálni, a drága csíki nép, amelyet annyira lehet szeretni és néha gyűlölni is” – teszi hozzá Tivadar.

Nagy Edina kilencedik osztályos volt, amikor bekerült a zenekarba és ott megtanították őt perkúciós hangszereken játszani. Az érettségi közeledtével dönteni kellett, hogyan tovább.

„A 4 év alatt, amit addig a Role-ban töltöttem, nagyon sokat utaztam és láttam a nagyvilágot, mégsem vonzott annyira a »menekülés« itthonról. A honvágyra is nyitottnak kell lenni, én pedig minden alkalommal nagyon megéltem azt, pedig imádtam és imádok utazni... Akkor döntöttem az itthon és a zene mellett, és rájöttem, itthon is tanulhatok. Igazából, nem ért olyan hatás, csalogatás külföldre, ami elbizonytalanítana ebben. Szeretem az otthonom és a hivatásom, még ha klisének is hangzik, a pénz sem tudna elcsábítani ettől” – fogalmazta meg Edina.

Nagy Ferenc, vagy ahogy a zenésztársai hívják, Kölyök úgy véli, kívülállóként nem lehet tenni azért a közösségért, ahonnan származik – talán csak kritizálni. „Én csak itt Csíkban, Székelyföldön érzem magam itthon, pedig itt is rohamosan változik sok minden.”

Kozma Noémi, a zenekar fúvósa is úgy érzi, megtalálta a helyét itthon. Ráadásul Noémi az, aki

„Hetedik osztályos koromban bekerültem a helyi fúvószenekarba, amellyel rengeteget utaztunk külföldre. A zeneiskola elvégzése után kaptam egy lehetőséget, hogy Magyarországon tanulhassak tovább, egy évet Budapesten, majd Kecskeméten. Szakmailag sokat tanultam és fejlődtem, de úgy éreztem, hogy azt, amit tanultam, itthon kell tovább adnom. Két év után úgy döntöttem, hogy hazajövök és sikeresen felvételiztem a Brassói Egyetem zenetagozatára. Jelenleg az egyetem, a Role zenekar mellett, magántanárként is dolgozom” – mondja a fúvós, aki nem bántam meg, hogy hazajött.

Bodor Emese közel húsz éve a zenekar tagja. Úgy véli, számára a szülőföld az a hely, ahol élni, halni érdemes. „Nagyon sok szép helyen jártunk az évek folyamán de amikor jövünk haza, kanyarog az út a hargitai fenyvesek között és egy pillanatra szemem elé tárul a Csíki-medence, valami megmagyarázhatatlan melegség önti el a szívem. Bárhová megyünk, bármilyen szép helyen vagyunk ez az érzés nem jön elé” –osztja meg velünk.

– fogalmazza meg Zsuzsa, aki számára az az otthon, ahol a család, a barátok, a gyökerek vannak. „Nekem ez a boldog élet; azok az emberek, akiket szeretek, akikkel egy nyelvet beszélek, a zene és mindez itthon. Hát ezért.”