Az ír: megfiatalított maffiózók harcai, öreg gengszterek kudarcai

A film azért került ennyibe, mert Scorsese újszerű digitális technikával akarta megfiatalítani a szerepekre felkért ikonikus színészeket, mert nem szerette volna, ha azok fiatalkori verzióját más játssza el. És most ott tartunk, hogy

És, hogy miért nem válik unalmassá Martin Scorsese legújabb, több mint három órás filmeposza? Mert

Ezeket a karaktereket pedig olyan legendás színészek keltik életre, mint Robert De Niro, Al Pacino és Joe Pesci, akiket valószínűleg már nem fogunk egy filmben látni, pláne nem Scorsese rendezésében, így emiatt is rendkívül különleges ez az alkotás. Mindhárman tökéletesen átlényegülnek az általuk megformált karakterekké, és veterán színészekként már csuklóból hozzák azt, amit mindenki elvár tőlük. Játékukban nincs manír, nincsenek fölösleges megjátszások, simán elhisszük róluk, hogy ők azok, akiknél ott van az irányítás, és akik a történelem rájuk eső részében hatalmas befolyással bírtak.

De Niro mindenhol és minden helyzetben elszánt, tettrekész, nem ismer kompromisszumokat, Pesci csendes, nem harsány, mégis tudjuk, hogy ő a „főnök”, élet és halál ura, anélkül, hogy egy hangos szót is szólna vagy indulatosan nyilvánulna meg. Pacino pedig Pacino: harsány, rettenthetetlen, elszánt, egy percre sem lankad, és hitelesen hozza a figurát, aki a végletekig hisz abban, amit csinál. Negyedikként pedig ott van a film erkölcsi iránytűjének is számító Peggy (Frank lánya) karaktere, akinek felnőttkori énjét Anna Paquin alakítja, és aki nagyon kevés szöveggel is egy olyan fontos szereplője a filmnek, aki nélkül nem működne ennyire a cselekményt átszövő dráma. Kritizálták is emiatt a rendezőt, hogy újabb „férfiközpontú” filmjében a női karakterek alulírtak és alig kapnak teret, ezen belül pedig Anna Paquin a lehető legkevesebb szöveget kapta. De pont ez a lényeg:

Az ír azonban nem tökéletes film. A digitális megfiatalítás még egy újfajta filmes technika, ami messze nem tökéletes. Fura volt látni a nagyon megfiatalított és „kisimított” Robert De Niro-t, akinek ráadásul még élénk, türkizkék szemeket is kölcsönöztek, úgy, hogy közben egy öregember mozgását láttuk. Ez főként abban a jelenetben volt nagyon feltűnő, amikor Frank megver egy boltost, mert az rendreutasította a lányát. Ahogy a földön fekvő embert üti és rúgja, látjuk, hogy egy fiatal testben levő öregember van a képernyőn, ami meglehetősen bizarrnak hat. Ezen felül több jelenetben látjuk, ahogy

Az ír rendezője mostanában egyébként nagyon sokat szerepel a hírekben, és nem feltétlenül a filmje kapcsán. Az egész azzal kezdődött, hogy nekiment a Marvelnek, mert szerinte a mai szuperhősfilmek szerinte nem tekinthetők teljes értékű filmművészeti alkotásnak, hanem inkább a vidámparkokhoz hasonló szórakoztatóipari termékeknek. A 77 éves, veterán rendezőnek számító Martin Scorsese kijelentése és a Marvel célkeresztbe állítása nem véletlen, hiszen érthető a felháborodása, mert míg a képregényfilmek sokadik folytatására gond nélkül kipengetik a nagy stúdiók a rekordösszegű költségvetéseket, addig ő, aki már rengeteg kultfilmet letett az asztalra, házalni kényszerült a legújabb filmtervével. Ezzel a csörtével ugyanakkor Az ír Oscar-kampánya is, ha nem föltétlenül tervezetten, de beindult, hiszen

Jövő év február 9-ig, a küszöbön álló Oscar-gáláig még biztosan sokat fogunk hallani Az írről, és nem föltétlenül a film érdemei kapcsán, hanem amiatt, hogy miként áll szemben korunk Hollywoodjával és szórakoztatóipari trendjeivel. A rendező ugyanakkor kérést is fogalmazott meg a nézők felé, hogy ha lehet, akkor ne telefonon nézzék a Netflixen elérhető filmjét, hanem legalább egy nagyobbacska tableten, vagy ha lehet, akkor a rendelkezésünkre álló legnagyobb tévé képernyőjén, ha moziban nem volt lehetőségünk megnézni. Egyes nézők részéről a hosszú játékidő miatt felmerült az ötlet, hogy Az ír-t minisorozatként is lehet nézni, ha a fejezeteket külön nézzük, azonban Scorsese nem volt rest rögtön ezt a felvetést is szinte rögtön lereagálni, hogy a világért se nézze senki így a filmjét, hiszen ez kerek egészként van kitalálva, amit a néző egy leültében kell elfogyasszon (a moziban ez lehetséges, otthon azonban a sok zavaró tényezőnek köszönhetően már nem annyira).