Akinek a zene az, ami másnak a kokain

Hősünk azonban „nem ma kezdte” ezt a szakmát. Bármilyen hihetetlen, az észak-kelet magyarországi Fehérgyarmatról Marosvásárhelyre, majd Székelyudvarhelyre került Márk már nyolcévesen gitározni és hegedülni tanult, tinédzserkorában pedig megírta első dalait. Mindössze tízéves volt, amikor egy gergelyiugornyai Tankcsapda-koncert annyira „megfertőzte”, hogy örök szerződést kötött a rock and rollal, az ehhez kapcsolódó életérzéssel – ennek előzménye azért nem is kevés volt, hiszen a Túristvándiban népművelő-kultúrigazgatóként dolgozó édesapjának köszönhetően már AC/DC-dalok forogtak odahaza a lemezjátszón a mindössze ötéves Márk fülébe. Nem mellékesen zenei általánosba járt Fehérgyarmaton, klasszikus gitárt is tanult, de azt tizenkét évesen abbahagyta. Ennek az volt az oka, hogy karácsonyra elektromos gitárt kapott ajándékba, és onnantól nem volt megállás – az első, feldolgozásokat játszó zenekarát a középiskolában alapította, az igencsak hangzatos Heroes of the Gyöngytyúk néven, de annak kifulladása után Hipsztéria néven alapított zenekart, ennek már vállalható felvételei is voltak.

Márk ezután, 18 évesen kezdett saját dalokat írni, barátaiból szervezett kisírőzenekart – ez lett a Márkó és az űrséta zenekar, utalva arra, hogy őt odahaza Márkónak szólítják. Ebben a csapatban már komoly dalokat szerzett Márkónk, például a Fénymásoló című szerzeményt, amit mai napig szokott játszani a koncertjein. Közben más zenekarokban is megfordult, hiszen Debrecenben az Ölveti Blues Band gitárosa, illetve a Crocodile Rock énekese lett, az Ölvetivel 2014-ben a Sziget Fesztivál Blues-színpadán is játszott.

Pásztor Márk 19 évesen úgy döntött, hogy Marosvásárhelyre jön színészetet tanulni – fel is vették, azóta el is végezte, és tavaly nyár óta a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház színésze. Azonban még Marosvásárhelyen és azelőtt is folyamatosan írta a dalait, s ezekből állt össze 2014 végére a Valamik című első szerzői albuma, amely összesen nyolc dalt tartalmazott.

Vásárhelyen is több koncertje volt, illetve miután Székelyudvarhelyre került, volt egy nagyon különleges produkciója: számomra (és remélem, hogy mások számára is) felejthetetlen volt a Frontátvonulás című Cseh Tamás-lemez előadása. Márk egy az egyben játszotta el az egyik leghíresebb Bereményi Géza-Cseh Tamás konceptlemezt, nagyon szuggesztíven, szívbemarkolóan szépen – erről egyébként a Román Televízió Magyar Adása is készített egy felvételt. Természetesen több, más jellegű koncertet is adott, ezeken pedig rendre előkerültek a saját dalok, amelyeket 2017-ben a Marosvásárhelyi Rádió Kotta című műsorában is előadott.

Ezzel a dallal pedig meg is érkeztünk a Morzsolóshoz, hiszen ez a dal is felkerült rá, a hetedik a sorban. Mint Márk elmondta, évente egy-két dalt írt meg. „Zenekarom nem volt, de a dalok megvoltak, de nekem muszáj volt koncertezni, mert nekem a zene az, ami másnak a kokain” – mondja.

A dalokat „véletlenül írja” az ifjú színművész, ami pedig a hatásokat illeti, nem nehéz felfedezni bennük némi Kistehént, Noir Désirt, Cseh Tamásos hangzást, de ami az egészet illeti, Vlagyimir Viszockij sem tud nem eszébe jutni az embernek – az orosz színészóriás a hetvenes években volt nagyon népszerű dalaival, az életében meg nem értett, csak megtűrt művész mára valóságos ikonná nőtt Oroszországban.

Márk szerzett úgy is dalt, a Semmi címűt, hogy a félretett gitárján a szó szoros értelmében véletlenül és hirtelen megpendült egy húr. A lemezen több színészkollégája is közreműködik (Pál Attila – hegedű és brácsa, Esti Norbert – perka, a lemez elején és végén levő narrációt Szűcs O. Gellért mondja), a mastert pedig egy vásárhelyi ismerőse, a rádiós Berecky Botond készítette, az album borítója Hodgyai István munkája.

A lemez már jól hangzik, mert az első, a Youtube-ra feltett verziója picit halkra sikerült, de azóta korrigálták és a borító is felkerült, a Mozsolós pedig egyben meghallgatható. Javítanivaló mindig akad, de hát ez a szakma is csak ilyen.