Bibók Bea pszichológus, szexuálpszichológus, párterapeuta, író
Fotó: Haáz Vince
Nem lehet félmunkát végezni. Minden a helyén kell legyen. Nem kell helyettem megtenni. Ismerősek ezek a belső monológok? Bibók Bea a parentifikáció jelenségéről beszélt Csíkszeredában, az Ellopott gyermekkor könyvbemutatóján.
2025. március 29., 07:512025. március 29., 07:51
Kis felnőttek, koraérett gyerekek – egy a közös bennük: szüleik ellopták a gyerekkorukat. Ők a parentifikáltak, azaz a szülősített gyerekek. Bibók Bea pszichológus az Ellopott gyermekkor című nagysikerű könyvében a parentifikáció jelenségét vizsgálja, valamint azt, hogy az érintett gyerekek felnőttként milyen problémákkal szembesülnek, milyenné válnak, amikor nagyok lesznek. Az írónő könyve 2024-ben látott napvilágot, az utóbbi időszakban pedig Erdély-szerte könyvbemutatók keretében beszélt a jelenségről, a Mathias Corvinus Collegium szervezésében. Március 27-én, a csíkszeredai eseményen Bibók Beával Szász Hargita kommunikációs szakember beszélgetett.
„Sok családban fordul elő, hogy a gyerek nem lehet csak gyerek. Ezek a gyerekek nem tudják, hogy mi az a gyerekkor, mert csak azt ismerik, amibe beleszülettek” – fogalmazott Bibók Bea rögtön az előadás elején, majd hozzátette, mindenki azt ismeri, amit látott. Követjük a családi mintát, ha akarjuk, ha nem. Az írónő is személyesen érintett ebben a jelenségben, gyerekként nem fordítottak sok figyelmet rá a szülei, így már óvodás korában önállónak kellett lennie, az egész életét behálózza a koraérettség jelensége. Az Ellopott gyermekkor című könyvét mindössze három hónap alatt írta meg, mert – mint mondta – „benne volt a flowban”.
Bibók Bea piros és kék könyve, az Ellopott felnőttkor és az Ellopott gyermekkor
Fotó: Haáz Vince
Közelebbről nézve is érdemes megvizsgálni, milyenek is a szóban forgó, elhanyagolt gyerekek. Bibók Bea szerint mélyen traumatizált gyerekekről van szó, akik nem tudják lemosni magukról a gyerekkori sérelmeiket csak azért, mert felnőttek. Elhanyagolt, magányos gyerekek, akik sokat vannak egyedül.
Sokan felnőttként sem tudatosítják magukban, hogy gyerekkori traumáik miatt váltak „túlérzékennyé”, éppen ezért fontos ismerni, hogy a szülősített gyerekkor milyen felnőttkort eredményez. Az írónő szerint sokszor a gyerekkori képek is árulkodó jelek lehetnek a parentifikáció jelenségére. Ezek a gyerekek ugyanis a képeken gyakran vannak egyedül, morcosak a képeken, nem mosolyognak, míg például a testvérek képeiről ez nem mondható el. Ugyanis az, hogy a családban az egyik gyereket parentifikálják, nem jelenti azt, hogy a többi gyermeket is érinti a jelenség, sőt. Tipikusan egy gyerekre hárul a teher.
„A gyerekeknek elképesztő receptoraik vannak, megérzik, ha felborult az otthoni rend” – emelte ki a pszichológus. A parentifikációt a szülők termelik. Gyakori eset, hogy az egyik, vagy mindkét szülő alkoholista: az alkoholista egy bizonytalanságot hoz a családba, mint például, hogy lesz-e pénz, hazajön-e. Ebben az esetben a gyerekre hárul a szülő feladata. Az írónő elmesélt egy történetet is egy korábbi parentifikált klienséről. A nő kislányként alkoholista apájával és nemtörődöm anyjával élt. Amíg az apa éjjelig a kocsmában ivott, az anya nyugodtan álomra hajtotta a fejét. A gyerek azonban érezte, hogy felborult a rend, így sokszor már hatévesen ő maga ment el a kocsmába, hogy hazakönyörögje apját.
A nárcisztikus szülőnek a tökéletességgel nem kitűnik, csak megfelel a gyermek
Egy másik tipikus eset a parentifikáció kialakulásában, ha az egyik testvér kell vigyázzon a többi testvérre. Ez több okból is kialakulhat: túlterhelt, vagy éppen hanyag szülők is okozhatják. Ilyenkor – általában a legnagyobb testvér – felismeri a családi egység felbomlását és a kezébe veszi az irányítást. Ehhez hasonló eset a beteg gyerek a családban jelenség. A beteg gyerek ugyanis a szülők teljes figyelmét megkapja, míg a többi testvér a háttérbe szorul. Ha például a legnagyobb gyerek lesz beteg a családban, a soron következő fogja átvállalni a többi gyerekről való gondoskodást. Ez a gyerek így parentifikált lesz, aki láthatatlan, akivel soha nincs gond, hiszen felismeri, hogy nem terhelheti a szülőket a saját gondjával is.
„A parentifikált gyerekkel sosincs baj. Mindig tökéletesek” – fogalmazott Bibók Bea. Első ránézésre ez tetszik a szülőknek, hiszen a gyerek nem bajkeverő, könnyű őt nevelni, s meglátásuk szerint nem igényelnek sok figyelmet.
Egy másik jellemző eset a kis felnőtté válásnak, ha nárcisztikus szülő van a családban. Ebben a helyzetben a gyerek megtanulja, hogy a feladat az első, mert a szülőnek meg kell felelni mindenek előtt. Ezek a szülők azonban rendkívül kritikusak, a szemükben a tökéletességgel nem kitűnik a gyerek, hanem egyszerűen megfelel.
Bibók Bea szerint a parentifikáltak felnőttként úgy írják le a gyermekkorukat, mint ami tökéletes volt. A szakembernek ezen a ponton kezd gyanús lenni az eset
Aki gyerekként idejekorán megtanult mindent a kezében tartani, felnőttként sem tudja lazán venni a dolgokat. Ez a párjuknak nehéz, de persze a parentifikáltnak sem könnyű. „Nem kell, képes vagyok rá, nem kell helyettem megcsinálnia senkinek”: ezek olyan belső monológok, amiket újra és újra mondogatnak maguknak a koraérett gyerekből lett felnőttek. Számukra ugyanis a biztonság fogalma egyenlővé vált azzal, hogy ők tesznek meg valamit, nem más, és azt is lehetőleg tökéletesen.
A parentifikáltak azonban nagyon jól funkcionálnak felnőttként, hiszen idejében megtanultak rendszerben gondolkodni.
A parentifikáltak azonban felnőttként társfüggők, hamar akarnak családot alapítani, sokszor minél több gyereket szeretnének, hiszen az az idilli kép lebeg a szemük előtt, hogy ők olyant tudnak teremteni, ami nekik soha nem jutott.
A parentifikált gyermeken sok a teher, így nem ismerheti a gyerekkort, mert nem tapasztalja
És ott az egyik legnagyobb hátulütő: nem tudják a kontrollt elengedni. Az irányításuk alatt kell történjen minden az egység fennmaradásához, hiszen ezt a mintát tanulták meg. Szeretnek szervezni, rendszerezni, irányítani. Ezzel viszont az a baj, hogy gyerekként az önreflexiójuk nem alakult ki, így a kritikát, a visszautasítást sem tudják a helyén kezelni.
Ezt is a tanult minta eredményezi, gyerekkorban ugyanis a szülők nem adtak teret a gyerek igényeinek. A gyerekből így egy intuitív felnőtt lesz, aki önfeláldozó, jellemző rá az önszabotázs és az önabúzus. Sokszor a parentifikált gyerekekből lett felnőttek egyik pillanatról a másikra összeomlanak. Állandóan fáradtak lesznek, érzelmileg kiégettek. A legnagyobb veszteségük mégis az, hogy nem tudnak örülni.
Az ázsiai darált húsos ragu egy gyorsan elkészíthető, zöldségekben is gazdag étel, ami főtt rizzsel válik teljessé fogássá. Az ázsiai konyha szerelmeseinek ízleni fog.
A görög csorba a savanykás, selymes levesek egyik legfinomabb képviselője, amely a balkáni és kelet-európai konyha találkozásánál született meg.
Van valami különleges abban, amikor egy zenekar a saját kis világában játszik – ott, ahol a dalok születnek, vagy a tagok éppen a következő koncertek előtt gyakorolnak. Összefoglaljuk az ősszel indult Próbaterem-sorozatunk első évadát.
A torma levelei és virágai is ízletesek, a bodza virágainak felhasználására pedig tanuljunk új módszereket. Bemutatjuk még az uborkaillatú pisztricgombát és az édeskés ízű vadárvácskát is.
A bagel finom, puha péksütemény, ami kiváló tízóraira, és remek szendvicsalap. Az elkészítése trükkös, de egyáltalán nem bonyolult.
Miért olvassunk már újszülött kortól mesét a gyereknek? Mikor milyen könyvet válasszunk? És hogyan segít a mese a félelmek feldolgozásában? Ezekre a kérdésekre adott választ Kovács Zsanett Született olvasó – olvasó született című előadásában.
A túrógombóc már önmagában világbajnok, de én ezen is csavartam egyet. Ha igazán habkönnyűt szeretnénk, a grízt cseréljük le zabra és bolondítsuk mákkal. Gyorsabban készíthető és finom változat.
Egy izraeli exportra gyártott, 1987-ből származó ásványvizes üveg címkéjét választották a májusi hónap tárgyának a Csíki Székely Múzeumban.
Igaz ugyan, hogy ez a fogás nem készül el fél óra alatt, viszont mégis egyszerű elkészíteni és a fűszerezést szabadon variálhatod akár csípősebbre is, a saját ízlésed szerint.
A gyógypedikűrös és a pedikűrös között ugyan nincs sok különbség, de a szakmában fölöttük van podiáter, vagy a lábgyógyász, aki egy képzett szakember, és nemcsak a láb esztétikájával foglalkozik, hanem a láb egészségével is.
szóljon hozzá!