Legerősebb védváraink a templom és az iskola – véli Biró László, aki saját gyűjteményéből rendezett iskolatörténeti kiállítást a csíkbánkfalvi kultúrotthonban. A május 1-jén megnyitott kiállítást végigkíséri a múlt és jelen találkozása, a felnőttek nosztalgiázhatnak, a gyerekeknek kuriózum lehet, ha ellátogatnak ide.
2022. május 04., 19:102022. május 04., 19:10
Palatábla és táblagép. Iskolai eszközök egykor és ma Biró László kezében
Fotó: Veres Nándor
Legerősebb védváraink a templom és az iskola – véli Biró László, aki saját gyűjteményéből rendezett iskolatörténeti kiállítást a csíkbánkfalvi kultúrotthonban. A május 1-jén megnyitott kiállítást végigkíséri a múlt és jelen találkozása, a felnőttek nosztalgiázhatnak, a gyerekeknek kuriózum lehet, ha ellátogatnak ide.
2022. május 04., 19:102022. május 04., 19:10
A csíkszépvízi születésű, Csíkbánkfalván élő Biró László nem először rendez kiállítást az általa gyűjtött régiségekből, legutóbb 2019-ben hadtörténeti kiállításon mutatta meg a nagyközönségnek a háború borzalmait, és állított emléket az ősöknek, korábban pedig néprajzi kiállításokon idézte fel, hogy milyen eszközöket használtak az elődeink, és ezáltal azt, hogy hogyan is éltek.
„Osztályterem” a kiállítótér közepén
Fotó: Veres Nándor
Az iskolához kapcsolódó tárgyakat mintegy tíz évvel ezelőtt kezdte el gyűjteni, a legelső darab, amelyet egy temesvári kereskedőtől vásárolt, egy 1897-ből származó vegytani díjnyertes pályamunka, egy hetedik osztályos tanuló kézirata volt – ez a kiállításon is megtekinthető. Ugyanitt látható egy 1791-ben, Szebenben nyomtatott könyv is, Nagy-Aytai Cserei Józsefnek, „a szelídebb tudományok királyi tanítójának” A folyó és versbéli magyar beszédnek válogatott példáji, melyeket a tanuló ifjuságnak hasznára öszveszedegetett című könyve is, mely a gyűjtemény legrégebbi darabja.
Biró László nem először szervez kiállítást a saját gyűjteményéből
Fotó: Veres Nándor
Biró László gyermekkora szorosan összefonódott az iskolával – mesélte, amikor végigvezetett a kiállításon. „Édesanyám a csíkszépvízi általános iskolában (ma Nyirő József Általános Iskola) takarítónő volt. A gyermekkorunk úgy telt el, hogy délelőtt iskolában voltunk, utána hazamentünk, ebédeltünk, majd ismét visszamentünk az iskolába édesanyámnak segíteni. A bátyáim fát vágtak, én fát hordtam, tologattam az iskolapadokat, a nővéreim sepregettek. Volt egy iskolai szertár, ott öltöztünk át, és ott voltak régi pennák, palatáblák, és már ott belém égett mindez. Ez volt az elindítója az egésznek.
Egy másik mozgatórugó pedig az volt, hogy a mai gyerekek is ismerjék meg, hogy annak idején milyen volt iskolába járni, milyen eszközök álltak (vagy nem álltak) a diákok rendelkezésére” – magyarázta.
Tantestületi jelvény a századelőről
Fotó: Veres Nándor
A kiállításon megtekinthetőek régi iskolai berendezések, használati tárgyak és szemléltető eszközök, palatábla, palavessző, körzők, itatók, tintatartók, népiskolai képes tankönyv, különböző jelvények, diákoknak szóló folyóiratok, korabeli fotók, de megidézik a különböző korszakokban viselt egyenruhákat is, iskolástáskákat, tanítói okleveleket, iskolai ellenőrzőket, gimnáziumi bizonyítványokat, tankönyveket és füzeteket.
Iskolatáska egykor
Fotó: Veres Nándor
A terem egyik részében az odalátogató gyerekek lerajzolhatják az iskolájukat, és egyúttal egy rajzversenybe is beneveznek ezzel. Egy másik részen pedig olvasósarkot rendeztek be.
A kiállítás megálmodója külön kiemeli a helyi kötődésű tanárembereket, kántortanítókat, az oktatáshoz kapcsolható személyeket. Külön kitér Márton Áron püspökre is, valamint Márton Ferenc egyik grafikáját is fontosnak tartotta beemelni a kiállításba.
A kiállításon a helyi kántortanítókról is megemlékeznek
Fotó: Veres Nándor
„Itt látható az is, hogy az erdélyi iskolák hogyan vesznek, és hogyan alakulnak. Fontos tudatosítani azt, hogy ha az iskoláink vesznek, úgy veszünk mi is. Kiemelném Sághy Rozália személyét, akit személyesen ismertem, és ő ajándékozott nekem több dokumentumot. Tanult, művelt asszony volt, és ha végignézzük a bizonyítványait, látható, hogy a kolozsvári katolikus leánynevelő intézetben kezdte, a Marianumban, és abból hogyan lett majd Bolyai, és abból hogyan lett később Babeș-Bolyai. Egyik dokumentumban látható, hogy a Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem, ahová szintén járt, ki van húzva. Végigkísérve Sághy Róza személyét, az is kivehető, hogy mennyire számít az iskola, a tanulás. Ő doktornő lett Csíkszeredában, tanult a Marianumban, amely a legkorszerűbb iskola volt az 1910-es években. Láthatóak fényképek is a Marianumból, ezeket Korondon vásároltam Józsa János keramikustól. Sághy Rozália sokat mesélt nekem a Kolozsváron töltött évekről, a magyar világról. Arra konkrétan emlékszem, hogy azt mondta: »Lacikám, amikor mi kiültünk a padra a parkban Kolozsváron, még a madarak is magyarul csiripeltek a fákon«.”
A kiállítás legrégebbi darabja 1791-ből
Fotó: Veres Nándor
Osztálytermet idéz a kiállítótér közepe, az iskolatáblát a csíkbánkfalvi Márton Ferenc Általános Iskolából hozták, két iskolapadot kereskedőktől vásárolt László, egyet a csíkmenasági múzeumtól kapott kölcsön a kiállítás idejére, és egyet a csíkszentmártoni iskolából. „A kiállítás tárgyi része szépen összeállt, kivéve a padokat, mert nagyon nehéz volt régi iskolapadot beszerezni. Nem gondoltam, hogy csak ennyit tudok gyűjteni. Volt már itt óvodás és kisiskolás csoport is, érdekes volt látni, ahogy beültek ezekbe a régi padokba” – mesélte az ötletgazda.
Az „osztály” legutolsó padjában egy kapucnis felsőben és maszkban ül napjaink „diákja”. Előtte táblagép, simléderes sapka, történelemkönyv és kézfertőtlenítő. „A kiállításaimat mindig végigkíséri a múlt és jelen találkozása, a generációk találkozása, a mostanit is így próbáltam bemutatni. Az iskola a történelmünk és a kultúránk fontos része. És itt, Erdélyben, a határon túli magyarság legerősebb védvárai a templom és az iskola” – hangsúlyozta Biró László.
A kiállítás május 6-áig tekinthető meg.
A történelem egy szelete bontakozik ki, ha végignézzük Sághy Rozália bizonyítványait
Fotó: Veres Nándor
Olvasókönyvek, ellenőrzők, bizonyítványok
Fotó: Veres Nándor
Variációk iskolatáskára
Fotó: Veres Nándor
A látogatók beülhetnek az iskolapadokba
Fotó: Veres Nándor
Régebbi kiadású könyvek, valamint a Magyar Kultúra Magazin Iskola tematikájú lapszáma is megtalálható az olvasósarokban
Fotó: Péter Beáta
Fotó: Veres Nándor
Fotó: Veres Nándor
Fotó: Veres Nándor
Fotó: Veres Nándor
Fotó: Veres Nándor
Fotó: Veres Nándor
Fotó: Veres Nándor
Fotó: Veres Nándor
Fotó: Veres Nándor
Napjaink diákja
Fotó: Veres Nándor
Fotó: Veres Nándor
Fotó: Veres Nándor
Fotó: Veres Nándor
A forralt bor magában hordozza a hideg télhez illő melegséget. Most egy nagyon egyszerű, de annál finomabb elkészítési módot hoztunk, amit annak is érdemes kipróbálni, aki eddig nem ivott még ilyen fűszeres italt.
Verebes György Munkácsy-díjas festőművész Az idő teste című kiállítását 2026. február 5-én nyitják meg a csíkszeredai Mikó-várban. A tárlat az idő, a test és az észlelés festészeti összefüggéseit vizsgálja.
„Ehető dolgok” után kutatva a helyi művészet történetében is a legkülönfélébb megközelítésekkel találkozunk. Aktuális műtárgyunk, a székelyudvarhelyi Berze Imre szobrászművész Az alma már foglalt című alkotása, egy mészkőből megformált kisplasztika.
A farsangi időszak egyik klasszikus édessége a puha, illatos fánk, amelyet most a hagyományos lekvár mellett a mákos töltelék tesz igazán különlegessé. Sütőben készül, így könnyedebb, mégis gazdag ízvilágú finomság.
Martin McDonagh Oscar- és kétszeres Golden Globe-díjas ír-angol drámaíró, filmrendező, forgatókönyvíró Leenane-trilógiájának második darabját próbálják a Tomcsa Sándor Színházban. A koponya című drámát Barabás Árpád rendezi, vele beszélgettünk.
Ahogy tavasztól őszig a természet törvényei szigorú keretek közé szorították a földdel való mindennapi munkát, úgy a téli, farsangi időszakban az emberek levedlették ezeket a korlátokat, szabályokat, teret engedve mindenféle bolondozásnak.
Olajban úszó csipsz helyett ropogós alternatíva: házi zöldségcsipsz könyv mellé. Egyszerű alapanyagokból, kevés olajjal, sütőben vagy fritőzben – nassolás bűntudat nélkül.
A Digitális családi jóllét sorozat második része azt járja körül, mennyi a „normális” képernyőidő. Nem tilt, hanem gondolkodásra hív: hogyan lehet tudatosabban jelen lenni a digitális térben, családként is.
Miközben az erdő ősszel színesbe borul és a levelek lassan lehullanak a lombhullató fák ágairól, a fenyők és más örökzöldek csendben megtartják zöld ruhájukat a tél folyamán is.
Az Erdélyi Magyar Írók Ligája Irodalom és közösség programsorozata részeként Székelyudvarhelyen mutatják be január 30-án Cseke Péter Illyés Gyula-díjas szerző Pegazus a háztetőn című könyvét. A szerzővel Dávid Gyula és Zsidó Ferenc beszélget.
szóljon hozzá!