
Barátságról, elfogadásról is mesél a darab. Próbafotó
Fotó: Veres Nándor
Szerelemről, barátságról, túlélésről, elfogadásról, döntésekről és kompromisszumokról is mesél Donald Margulies a Pillanatfelvétel című darabjában. A Pulitzer-díjas amerikai drámaíró alkotásának erdélyi, magyar nyelvű ősbemutatója alkalmából Vladimir Anton rendezővel beszélgettünk.
2022. október 28., 18:182022. október 28., 18:18
2022. október 29., 14:412022. október 29., 14:41
Donald Margulies Pillanatfelvétel című drámáját több mint harminc nyelvre fordították le, és nagy sikerrel játszák szerte a világon. Vladimir Anton néhány évvel ezelőtt már színpadra állította a bukaresti Odeon színházban, úgy véli, a darab mindenkori témákat vet fel.
„Amióta az Odeonban rendeztem ezt a darabot, sok minden történt velem és a világban is. Ezért ez a rendezés teljesen más lesz, mint a bukaresti. A történet, amit elmesél nagyon is aktuális, és olyan témákat sorakoztat fel, mint a szerelem, a barátság, a lelkiismeret, a felelősség. Nagyon jó szerepek vannak benne. Számomra a szereposztás nagyon fontos, hisz olyan emberekkel kell együtt gondolkodjunk, együtt lélegezzünk egy ideig, akikkel együtt boncolgatjuk a kérdéseket, és akik az érzékenységüket teszik bele. Hálás vagyok nekik, nagyszerű munkafolyamat volt. Rég nem láttam ilyen színészeket, akik a próbafolyamat alatt ennyire figyeltek volna egymásra. Talán a dráma szövege is súgta, hogy hogyan kell ezeket a figurákat megközelíteni” – magyarázta Vladimir Anton.
Mandy (Tatár Zsuzsa), Richard (Giacomello Roberto) és James (Veress Albert). Próbafotó
Fotó: Veres Nándor
A Pillanatfelvétel (Time Stands Still) napjainkban játszódik, középpontjában egy háborús övezetből sérülten hazatérő fotóriporternő, Sarah és újságíróként dolgozó párja, James, valamint közös barátjuk, a képszerkesztő Richard és a barátnője, Mandy kapcsolata áll. Az előadásban Sarah szerepében Szabó Enikőt láthatjuk, James-t Veress Albert játssza, Richardot Giacomello Roberto, Mandy-t Tatár Zsuzsa alakítja. A szöveget Zöldi Gergely fordította, az előadás jelmez- és díszlettervezője Romulus Boicu, díszlettervező asszisztens Szűcs-Olcsváry Gellért, jelmeztervező asszisztens Voica Oltean, rendezőasszisztens Dálnoky Csilla.
„A célunk nem az, hogy válaszokat adjunk a felmerülő kérdésekre. Természetesen mindegyik szereplő sorsa, hogy megpróbáljon ezekre válaszolni és hogy valamilyen utat válasszon. A mi célunk az, hogy rámutassunk, hogy az életünk során időnként álljunk meg és tegyük fel ezeket a kérdéseket. Kérdezzük meg magunktól, hogy amit csinálunk, az tényleg érdekel? És jön is a következő kérdés: amit teszünk, valaki javát szolgálja? Mert manapság az egyéni érdek vált uralkodóvá. Nyilván, mindannyiunknak vannak egyéni érdekei, hiszen mindannyian saját magunkat és a családunkat kell segítsük.
Minden hivatás, ha becsületesen végezzük, valakinek jót tesz. Például egy tanárnak óriási felelőssége van a világ felé, a jövőre nézve, amit építünk. De ugyanúgy a taxisofőrnek is felelőssége van abban, hogy valaki egy szorult helyzetben egyik helyről a másikra eljusson. Ilyen szempontból nem látok különbséget egy kőműves vagy egy kutató között, hiszen minden szakma arra kell irányuljon, hogy valakinek segítsen, jót tegyen” – hangsúlyozta a rendező.
James (Veress Albert) és Sarah (Szabó Enikő)
Fotó: Veres Nándor
A darab kezdetén egy fotóriporternőt látunk, aki csodával határos módon élt túl egy bombatámadást. Látjuk a kételyeit, a saját magával való küzdelmét. Az ő ellenpólusa Mandy, a látszólag naiv fiatal nő, de aki ráébreszt arra, hogy a világ apró szépségeinek is lehet örvendeni. „Ő úgy jelenik meg a többiek életében, mint egyfajta angyal, teljesen más szemléletmódot képviselve. Az, hogy meglássuk az élet szépségeit talán nevelés kérdése, de választás kérdése is. Azt hiszem, hogy kell lennie egy egyensúlynak aközött, hogy tudatában legyünk annak, hogy mennyi fájdalom van a világban, még ha nem is a közelben, és aközött, hogy képesek legyünk örvendeni annak például, hogy szép az ősz, hogy egészségesek vagyunk. Ha az ukrajnai háborúra gondolunk, nem tudjuk figyelmen kívül hagyni, hogy milyen kiváltságos helyzetben vagyunk.
– véli Vladimir Anton.
Kiemelte, azért is tartja nagyszerű darabnak a Pillanatfelvételt, mert a szereplők nagyon szeretik egymást, jó barátok és kitartanak egymás mellett, annak ellenére, hogy más világnézettel rendelkeznek, és nem mindenben értenek egyet.
A darab szereplői különbözőek, de szeretik egymást, együtt maradnak, támogatják egymást – ez egy olyan dolog, ami engem nagyon foglalkoztat. Ezért is hívjuk be a nézőket, különböző embereket, generációkat, személyiségeket egy terembe, hogy megmutassuk, hogy bármennyire különbözőek vagyunk, az alapvető tapasztalataink, érzéseink ugyanazok, akár Peruban, Londonban vagy éppen Csíkszeredában élünk.”
Vladimir Anton
Fotó: Veres Nándor
A darab szereplői azt a kérdést is felteszik, hogy tulajdonképpen mi az élet értelme? A rendező rámutatott, ez a kérdés minden fontos szerző, nagy drámaíró művében benne van ilyen vagy olyan formában. „Minden korszakban a művészek próbálnak olyan művészi kifejezéseket találni, amelyek erre a kérdésre választ adnak. Nyilván, ezek a válaszok a későbbiekben talán nevetségesnek és idejétmúltnak tűnnek, de akkor meg más válaszok érkeznek más művészektől. Ez egy olyan kérdés, amelyre évszázadok óta keresik a választ a művészemberek, filozófusok, teológusok, és olyanok vagyunk ez előtt a kérdés előtt, mint a kicsi hangyák. Ez a kérdés rejtetten van benne a Donald Margulies-darabban. Egy szerelem történetébe ágyazta, humorral fűszerezte. Ez egy olyan szöveg, amely eléri azt, hogy néhány percre önmagadat is komolyan vegyed és feltedd ezeket a kérdéseket magadnak. Egy olyan darab, amely elgondolkodtad: a saját életedről, a családodról, a barátaidról, felelősségről, boldogságról.”
Az előadást az október 28-ai bemutató után 30-án is meg lehet tekinteni, novemberben pedig több alkalommal is műsorra tűzi a színház.
Valóban mindig a vesztes oldalon álltunk? Egy tavaly megjelent kötet elfeledett magyar győzelmeket idéz fel Erdélytől Itáliáig, a tatárjárástól 1944-ig. Udvardy Zoltán szerint nem a múltunk gyenge – csak nem tanították meg rendesen.
Nemcsak a hagyományos grafikai műfajok mestere, hanem a kortárs kifejezésmódokkal is bátran kísérletező alkotó. A Jelenlét első műsorában Túros Eszter művészettörténész Siklódy Ferenc grafikussal beszélgetett.
Gyors és egyszerű keksz készült A pszichológus konyhájában: a csokiba mártott kiflicskék az év bármely időszakában sikert aratnak.
Újabb nagylemezen dolgoznak az Ineffable tagjai: Shakespeare-szonetteket zenésítenek meg különböző stílusokban. A tíz éve alakult formáció pályafutását követtük az évek során – most az elmúlt időszakról beszélgettünk a zenekar menedzserével.
Újra télies arcát mutatja vidékünk, de a hótakaró alatt már ott rejtőznek a tavasz első hírnökei. Csak egy kis türelemre van szükség, és a fagyos napokat lassan felváltja az enyhülés.
Mi emelheti ki Az arany embert az ajánlott olvasmányok sorából? Ha nem romantikus kalandként, hanem a meghasadás történeteként olvassuk: önkéntes izolációról, kettős identitásról, és egy érzelmileg zárt férfi döntésképtelenségéről szóló regényként.
Az X-Faktor 11. évadának győztese, a 21 éves Solyom Bernadett nem lakik jól koncertnapon – inkább az adrenalin fűti. Kekszmorzsás csoki, mentolos cukorka és egy jó koncert utáni gyorsétterem: így néz ki nála egy igazi turnénap.
A dió nem csupán sütemények alapanyaga: sós krémekben, tésztákban, salátákban és mártásokban is megállja a helyét. Értékes tápanyagforrás, gazdag hagyomány és nemzetközi konyhák izgalmas receptjei kapcsolódnak hozzá.
A szerelmesek napján szinte kötelező a virág. Ezt diktálja a globális marketingpiac, és már-már azt hisszük, ha ilyenkor nem kapunk bár egy szál rózsát, akkor nem is szeretnek igazán. De tudjuk-e valójában, hogy az a szál rózsa milyen utat jár be?
Nem hiszel a csodákban? Akkor ismerd meg Zsuzsi és Levente történetét, akik életük romjain újra egymásra találtak, és végül valóra váltották tinédzserkori álmukat.
szóljon hozzá!