A film, amelyen negyven éve nem csak év végén nevet(het)ünk

Az is érdekes, hogy a filmben a Zeffirelli által rendezett, A názáreti Jézus című film díszletei és jelmezei közül is sokat használtak az angolok. Az alkotás pedig – bizonyos véleményekkel ellentétben – egyáltalán nem Jézus életének kifigurázása. Maga Jézus kétszer meg is jelenik a filmben, de csupán epizódszerepben, és a legkevésbé sem negatív értelemben: először, amikor megszületik (Brian a mellette levő istállóban jön a világra, és a napkeleti bölcsek először őt keresik fel, mert félreértik a jeleket – ez persze vicces), másodszor pedig a hegyi beszéd alkalmával, amelyen Brian is részt vesz az édesanyjával. A film későbbi részében, a piactéren, emelvényen jövendölő „próféták” butaságainak bemutatásával az alkotók több önjelölt prédikátort is kifiguráznak, de Jézust nem: bevallásuk szerint abban a jelenetben a londoni Hyde Park nyilvános vitatkozóin nevettetnek.

A vallási bigottériát, a képmutatást, a butaságot és a politikát, továbbá az egyház bizonyos vonásait viszont irgalmatlanul kigúnyolják az angol humoristák. Hatalmas jelenet például az, amelyben a Messiásnak vélt Brian után rohan a hívek tömege, de az emberek előtt egy birkanyáj fut a pusztában.  

Rengeteg komikum forrása az is, hogy az öt brit humorista (Graham Chapman, John Cleese, Eric Idle, Terry Jones, Michael Palin), illetve amerikai társuk, Terry Gilliam alakítja a film összes főbb szerepét. A címszereplő Chapmannek mindössze egyetlenegy mellékszerepe van (társainak ennél több): Pilátus római barátját, a beszédhibás(z), súlyosan pösze Fikusz Kukiszt alakítja még – sajnos a humorista 1989-ben, tíz évvel a film bemutatása után elhunyt. A Pilátus raccsolásán és Fikusz Kukisz egész lényén (a feleségét a magyar változat szerint Fortissima Fingusznak hívják!) hahotázó római katonák látványa az egyik legmaradandóbb élmény a filmben. Amikor a kilencvenes években egy társaságban, közösségi vetítésen legelőször láttam a Brian életét, a legharsányabb nevetés erre a jelenetsorra tört ki.

 Ebben a himnuszban nincsen balsors

„Figyelj! Végül is mit veszíthetsz? A semmiből jöttél, a semmibe mész. Mit veszítettél? Semmit!” – szólal meg Brian mögött a kereszten az egyik vicces kedvű elítélt, aki előbb rázendít az Always Look on the Bright Side of Life (Mindig nézd az élet napos oldalát) című, a film megjelenése óta kultikussá vált dalra. Igazi vidám sláger, amelynek dallama és füttybetétje is legenda lett az elmúlt negyven évben, hiszen az angol és holland borászoktól az indonéziai szalonnabőrfagyasztó klubokon át a székelyföldi józansági egyesületekig sok-sok embernek és szervezetnek lett a nemhivatalos himnusza, ami sajnos nem sűrűn csendül fel a Hülye Járások Minisztériumában. De minden optimista és vidám szívben ott van a helye az ilyen soroknak, hogy „az élet nem nagy ügy, / ha jobban megnézzük, / hisz egy röhögés, / a halál meg egy vicc”.

Ha nem nézted meg karácsonykor vagy húsvétkor, akkor nem maradt más hátra, mint hogy szilveszterkor nekiülj, és másfél órán keresztül nevess – a magyar szinkronos verzió a legnagyobb videómegosztón is elérhető. Jót tesz a sok nevetés, de ha mégsem tetszene, adja magát a kérdés: mit veszítettél…?