
A magyar labdarúgók átveszik az aranyérmet 1968-ban. Balról Szarka, Básti, Sárközi, Szalay, Juhász, Noskó, Keglovich, Nagy L., Dunai II A., Kocsis L., Fazekas, Szűcs L., Menczel, Páncsics, Dunai L., Fatér és Novák
Fotó: olimpia.hu/MTI
Szinte nincs olyan magyar ember, aki ne tudná, hogy a magyar labdarúgó-válogatott 1954-ben elvesztette Bernben a világbajnoki döntőt a németek ellen. Arról az örömről viszont elfeledkezünk, hogy fociban háromszor nyertünk olimpiát. Lapozzák fel a keddi Székelyhon Erdélyi Sport mellékletét, és nosztalgiázzanak egy kicsit!
2020. április 07., 11:442020. április 07., 11:44
Örömök és kudarcok törnek felszínre, mint például az 1954-ben Svájcban elvesztett világbajnoki döntő, amit a nemzet egyik tragédiájaként élünk meg. Ha viszont korszakos győzelmekről esik szó, elsősorban a londoni 6–3-at emlegetjük, esetleg fél szájjal ennek a mérkőzésnek a budapesti visszavágóját, amikor 7–1-re poroltuk el a szigetlakók csapatát. Ahogyan akkoriban a folklór mondta: az angolok egy hétre jöttek, és hét–eggyel mentek…
1952 és 1968 között a magyar labdarúgás három olyan fejezetéről beszélhetünk, amelyekre méltán büszkék lehetünk szurkolókként is.
Az 1952-es helsinki ötkarikás játékokra az Aranycsapat nagyjából már összeállt. Tulajdonképpen itt érte el legnagyobb sikerét ez a „világverő” csapat, bár ezt a fegyvertényüket alig emlegetik a szurkolók. A döntőben legyőzték a ma már darabjaira szakadt Jugoszláviát, és ezzel a válogatott elnyerte történetének első olimpiai aranyát fociban.
kezdetben csak kő vala
s volt egy pici ablaka
s pókháló se volt azon
a parányi ablakon
A magyar konyha egyik erőssége, hogy egyszerű alapanyagokból is képes tartalmas, ünnepi fogásokat varázsolni. A kolbásszal töltött karaj pontosan ilyen.
Elnyűtt cipők, szürke közöny, majd néma gondoskodás. Az Ad Hoc Csoport bohócjátéka fájdalmas és gyengéd látlelet az egymásrautaltságról. Kevés szóval, de annál erősebb mondanivalóval szól kacagva és sírva a mély érzésekről.
A májusi időszak főszereplője a vadon termő nárcisz és a növényt ünneplő nárciszfesztiválok. Ismerkedjünk meg a csillagos nárcisszal és a védelme miértjeivel. Kosarunkba ne kerüljön, de élményként semmiképp se hagyjuk ki!
Az étel, mint képtárgy, sokféle funkciót tölthet be egy képen, erre különböző példákat hoztunk sorozatunk korábbi részeiben. Ezúttal Zsögödi Nagy Imre Önarckép almával című alkotását mutatjuk be.
Noha készültek rá, és szerepelt is a Csíki Játékszín közzétett májusi programjában, elmarad az UNSCENE – Művészeti Egyetemek Fesztiválja, amely az országban egyedülállónak számított. „Le vagyunk sújtva” – fogalmazott Veress Albert színházigazgató.
A kapor és a zsenge zöld fokhagyma tavasszal nemcsak a levesek és főzelékek kedvelt alapanyaga, hanem húsételekhez, halakhoz és könnyű köretekhez is friss, karakteres ízt ad.
Milyen szerepe van ma az irodalomnak az emberek életében? A megszólaló írók és irodalmárok szerint az olvasás nemcsak kulturális élmény, hanem önismereti eszköz, nyelvi otthon, érzelmi kapaszkodó és közösségi tapasztalat is.
Kirajzolódott a 11. Csíkszeredai Könyvvásáron, hogy a gyerekeket nem leegyszerűsített tartalmakkal, hanem őszinteséggel, bevonódással, ritmussal, képekkel és valódi figyelemmel lehet megszólítani.
Vásárlásért, beszélgetésekért, friss kötetekért, vagy egyszerűen a rendezvény hangulatáért – ki miért látogat el egy könyvvásárra?
szóljon hozzá!