
Miksits Alajos dagerrotip mellképe egy kitűzőben
Mit tehet egy fiatal menyecske, akinek férjét a háború a harctérre szólította? A Csíki Lapok 1917 augusztusában ezt is megírta, önök pedig elolvashatják a Székelyhon napilap legfrissebb számának Sajtóhistorikum oldalán.
2020. november 02., 13:572020. november 02., 13:57
„Az ellenséges seregek eltakarodása után (a román hadsereg 1916-os kivonulásáról van szó – szerk. megj.) egyes oláhajkuak által lakott községekben, ezrével jelentkeznek a görögkeleti valláshoz tartozó, de hazafias érzelmű oláhok, akik azt kérik, hogy vegyék föl őket a görög katholikus egyházba, mert nem akarnak ez után az oláh pópák alá tartozni, hanem az a kivánságuk, hogy mint magyar alattvalók, akik hüségesek a magyar hazához, a hajdudorogi görög katholikus magyar püspök alá tartozzanak.
a többi hazaárulóval pedig végzett a magyar igazságszolgáltatás sújtó keze. Jellemző és örvendetes, hogy ezeknek az egyházközségeknek a tagjai bár oláh ajkuak, nem az oláh püspökhöz mentek papokért, hanem a gör. kath. erdélyi vikáriushoz” – írta a Székely Közélet 1925 december 25-én.
Ellenzék. 1896. április 2.
Fotó: Sajtohistorikum
Na de térjünk vissza a fentebb említett menyecske esetéhez, akinek a férje hadifogságba esett. „A fiatal, alig 22 éves menyecske egy darabig elsiratgatta, de aztan csak megvigasztalódott. amiben nagy segitségére volt egy rokkant katona, aki a menyecskét még leánykorából ismerte. A mult szombaton a menyecske ünneplőbe öltözött (…) s a rokkant katonával beállitott a jegyzőhöz” – írta 1917 augusztus 22-én a Csíki Lapok. Hogy miként fogadta a párt a jegyző arról a Székelyhon napilap Sajtóhistorikum oldalán olvashatnak.
kezdetben csak kő vala
s volt egy pici ablaka
s pókháló se volt azon
a parányi ablakon
A magyar konyha egyik erőssége, hogy egyszerű alapanyagokból is képes tartalmas, ünnepi fogásokat varázsolni. A kolbásszal töltött karaj pontosan ilyen.
Elnyűtt cipők, szürke közöny, majd néma gondoskodás. Az Ad Hoc Csoport bohócjátéka fájdalmas és gyengéd látlelet az egymásrautaltságról. Kevés szóval, de annál erősebb mondanivalóval szól kacagva és sírva a mély érzésekről.
A májusi időszak főszereplője a vadon termő nárcisz és a növényt ünneplő nárciszfesztiválok. Ismerkedjünk meg a csillagos nárcisszal és a védelme miértjeivel. Kosarunkba ne kerüljön, de élményként semmiképp se hagyjuk ki!
Az étel, mint képtárgy, sokféle funkciót tölthet be egy képen, erre különböző példákat hoztunk sorozatunk korábbi részeiben. Ezúttal Zsögödi Nagy Imre Önarckép almával című alkotását mutatjuk be.
Noha készültek rá, és szerepelt is a Csíki Játékszín közzétett májusi programjában, elmarad az UNSCENE – Művészeti Egyetemek Fesztiválja, amely az országban egyedülállónak számított. „Le vagyunk sújtva” – fogalmazott Veress Albert színházigazgató.
A kapor és a zsenge zöld fokhagyma tavasszal nemcsak a levesek és főzelékek kedvelt alapanyaga, hanem húsételekhez, halakhoz és könnyű köretekhez is friss, karakteres ízt ad.
Milyen szerepe van ma az irodalomnak az emberek életében? A megszólaló írók és irodalmárok szerint az olvasás nemcsak kulturális élmény, hanem önismereti eszköz, nyelvi otthon, érzelmi kapaszkodó és közösségi tapasztalat is.
Kirajzolódott a 11. Csíkszeredai Könyvvásáron, hogy a gyerekeket nem leegyszerűsített tartalmakkal, hanem őszinteséggel, bevonódással, ritmussal, képekkel és valódi figyelemmel lehet megszólítani.
Vásárlásért, beszélgetésekért, friss kötetekért, vagy egyszerűen a rendezvény hangulatáért – ki miért látogat el egy könyvvásárra?
szóljon hozzá!