
Bálint Ferenc és Széll Károly. Ahogy a pályán évekig együtt játszottak, úgy nyugdíjas korukban is együtt maradtak: tőszomszédok a lakótelepen.
Fotó: Katona Zoltán
A több mint százéves udvarhelyi focitörténetből a hatvanas-hetvenes évek két nagyon jelentős futballistájának, Bálint Ferencnek és Széll Károlynak a karrierjét eleveníti fel a Székelyhon napilap Erdélyi Sport melléklete.
2021. október 19., 09:092021. október 19., 09:09
Az 1944. augusztus 4-én született Bálint Ferencnek első edzője Papp-Zakor Endre volt, a fiatal Ferenc 17 évesen került az UMTE felnőtt csapatába, ahol rövid időn belül alapemberré vált. Alig 18 évesen a másodosztályos Marosvásárhelyi Mureşul csapatának játékosa lett, ahol egy évet futballozott, együtt játszott a szintén udvarhelyi születésű Bálint Andorral, illetve a székelykeresztúri Györfi Csabával.
A katonaságnál (1965 őszén) a Cimentul Fieni, majd a Gloria Bârlad játékosa volt, de a leszerelés után nem ment vissza a Gloriához, inkább hazatért, és dolgozni kezdett a Tehnoutilajban, illetve a helyi Fások csapatában focizott tovább. A másodosztályú Ceahlăul Piatra Neamţ is szerette volna leigazolni, de nem tágított, maradt Udvarhelyen. Brassóba kerüléséhez köze volt az egykori (közben Vásárhelyről a Cenk alá igazolt) székelykeresztúri származású csapattársnak, Györfi Csabának is: a Steagul Roşu balösszekötője, Năftănăilă Fogarason autóbalesetben meghalt 1967 nyarán, Bálint akkor tökéletesen megfelelt a posztra, így Csabáék 1968 őszén utánajöttek és elvitték Brassóba.
Bálint és Széll a Fások csapatában, 1963-ban
Fotó: Bálint Ferenc és Széll Károly magánarchívuma
Csapattársa és jó szomszédja, Széll Károly 1942. január 27-én született Székelyudvarhelyen, 12 éves korában kezdett edzésekre járni, az ifjúsági csapatokban eleinte Papp István és Mósa István voltak az edzői. A felnőtt csapatba az 1960–61-es bajnokság második felében került be többedmagával. 1961 és 1965 között Széll a Fásokban játszott, katonai szolgálata idején (1965–67) pedig az aradi katonacsapatba, majd a Szászrégeni Lendület együttesébe került. A teljes cikket megtalálják a Székelyhon napilap Erdélyi Sport mellékletében.
A fekete retek nemcsak nagyanyáink mézes népi gyógyszere, hanem sokoldalú őszi-téli zöldség, amely levesekben, salátákban és rakott ételekben is megállja a helyét. Érdemes közelebbről megismernie gyógyhatásait és változatos felhasználási módjait.
Nem rabként, hanem börtönkönyvtárosként „zárják rá” a súlyos fémajtót évek óta Illyés Claudiára, a Maros Megyei Könyvtár alkalmazottjára.
Sok tudatos vásárló számára egyértelmű, hogy az élelmiszerek kiválasztásánál fontos a vegyszermentesség. Arra viszont ritkábban gondolunk, hogy a vegyszerek ott vannak azokban az anyagokban is, amelyekben az élelmiszereket tároljuk és elkészítjük.
A granola az utóbbi években igazi sztár lett azok körében, akik gyors, mégis egészséges megoldásokat keresnek a táplálkozásban.
A csíkszeredai származású Kedves Csanád zeneszerző, előadóművész és zenei vezető az Artisjus Előadóművészi Díjában részesült. A szerzői egyesület azzal a céllal alapította a díjat, hogy köszönetet mondjon a kortárs zene elkötelezett terjesztőinek.
A pszichológus konyhájában a közösségi médiában fellelhető női trendekről is szó volt, s találón egy, a TikTok-on terjedő süti – az Apple Pie Cookies – receptjét készítette el Dimény-Varga Tünde házigazda a meghívottal, Gergely Orsolya szociológussal.
A téli madáretetés nem csupán a hó megérkezésével válik időszerűvé. Már november végétől jóval kevesebb táplálékot kínál a természet, a gondosan előkészített madáretetők nagy segítséget jelentenek a kis énekesmadaraknak.
A halálra nem gyászos sóhajjal, hanem harsány nevetéssel felel Dósa Zoltán, aki új kötetében, a Rögcédulákban a mulandóságot nem tragédiának, hanem szellemes játéktérnek mutatja: ahol a szorongásból derű, a félelemből humor lesz.
A mátrai borzaska belül szaftos és puha, míg a bunda fűszeres és ropogós. Az egészet a tetejére kerülő fokhagymás tejföl és pirult sajt koronázza meg.
Hány perc zörgött tova,
hány óra hasztalan,
nem tudom.
szóljon hozzá!