Tudják mi az „egresi boszorka” története, egyáltalán hogyan kell elképzelni azt az apátságot, ahol a legnagyobb magyar királyt és második feleségét nyugalomra helyezték? Mit lehet tudni az elhunytak mellett található ékszerekről? A Temes megyei Egresen zajló régészeti ásatások kulturális antropológusa és kommunikációs tanácsadója, Sándor Cecília segítségével most a kulisszák mögé pillanthatunk be.
2020. szeptember 17., 19:012020. szeptember 17., 19:01
Sírbontás. A régészet egyik legdrámaibb fejezete a temetkezési helyek feltárása
Fotó: Az egresi ásatási projekt fotóarchívuma
Tudják mi az „egresi boszorka” története, egyáltalán hogyan kell elképzelni azt az apátságot, ahol a legnagyobb magyar királyt és második feleségét nyugalomra helyezték? Mit lehet tudni az elhunytak mellett található ékszerekről? A Temes megyei Egresen zajló régészeti ásatások kulturális antropológusa és kommunikációs tanácsadója, Sándor Cecília segítségével most a kulisszák mögé pillanthatunk be.
2020. szeptember 17., 19:012020. szeptember 17., 19:01
Az Árpád-házi király, II. András és a Maros partján álló kis falú, Egres kapcsolatához nyitni kell egy kultúr- és egyháztörténeti zárójelet – szögezi le indulásból Sándor Cecília. Tőle tudom meg, hogy Magyarországon az első ciszterci kolostor II. Géza uralkodása alatt jött létre, és az ő fia, III. Béla különös figyelemmel támogatta e szerzetesrendet. Egres volt a legkorábbi monostor, amit 1179-ben építettek.
„Különösen fontos, hogy Egres az első olyan ciszterci rendház volt, amelynek szerzetesei közvetlenül Franciaországból jöttek, Egres a híres Pontignyből népesült be. A kolostor igazi fénykorát II. András uralkodása alatt érte, hiszen II. András második felesége, Jolánta kapcsolatban állt Egres anyaapátságával, Potignyval. A királyi házaspár nagy tisztelője volt a rendnek, éppen ezért gazdag adományokban is részesítette. Képzeljünk el egy körülbelül 50-60 méter hosszú és a keresztháza alapján 20-25 méter széles templomot.
Ilyen nagy volumenű volt tehát az apátság, ahol II. Andrást és második feleségét nyugalomra helyezték” – magyarázza a projekt kulturális antropológusa.
Munka közben
Fotó: Az egresi ásatási projekt fotóarchívuma
A kolostor a későbbiekben a mongol támadásoknak esett az áldozatul, épületét erőddé is alakították, de azt is szétrombolták. A teljes pusztulás után már csak néhány pásztor legeltette nyáját a romok között, így mára nem csoda, ha az egykori virágzó kolostor teljesen eltűnt a föld színéről, és csak az emlékezete maradt fent.
„A régész kollégáim éppen a Szíriába található margati keresztes vár feltárásán dolgoztak, amikor megfogalmazódott a kérdést, hogy vajon II. András hol nyugszik, és miért nem ismeri a világ az egyik legnagyobb királyunk nyughelyét. Mondhatni így született meg a sírhely felkutatásának alapötlete” – jegyzi meg Cecília.
Az ötlet nyomán a budapesti Pázmány Péter Katolikus Egyetem és a temesvári Bánsági Múzeum szakemberei 2012-ben kezdték el a romok felderítését Egresen, de igazából 2016-ban történt meg az első kapavágás. Az első feladat az volt, hogy légifotózással és geofizikai felmérésekkel beazonosítsák a hajdani kolostor helyét, illetve a kiterjedését, majd elkezdődött a főhajó és a keresztház metszéspontjának felkutatása.

Egyre több lelet igazolja, hogy II. András magyar király és felesége, Courtenay Jolánta sírját találták meg magyar és román régészek a Temes megyei Egresen. „Igen kicsi a valószínűsége, hogy bárki mást temettek volna el a templomnak a főhelyén, egyre bizonyosabbak vagyunk, hogy ezek a tumbaalapozások azok a tumbaalapozások” – ért&

Ugyan biztosat még nem lehet állítani, de az eddigi leletek és az előkerült épületmaradványok alapján nem kizárt, hogy II. András magyar király és felesége sírját találták meg magyar és román régészek a Temes megyei Egresen. A leletek értéke felbecsülhetetlen, mert Árpád-kori királysírokra Magyarországon
„Ez egy hosszas folyamat, minden egyes nap és minden egyes kutatószelvény megnyitása újabb titkokat rejtő kapukat nyitott meg előttünk.
A tavaly óta a Jolánta Kulturális Egyesület koordinálásával az Árpád-Ház Program keretében folytatjuk a munkát, ez egy nagy segítség. Az idei évünk egyik fontos eredményként elmondható, hogy a szentély közelében feltárt tumbaalapozások valóban II. András és felesége Jolánta királyné sírépítményeinek részei. Ugyanakkor az építészeti maradványok mellett tömegsírokat is feltártunk és számos kincset is találtunk, így például ezüstdénárokat, középkori érméket, gyűrűket, hajtűket, arany huzalos pártákat és sok más értéket” – meséli lelkesen Cecília.
Neki – mondja – mint a népi hiedelmek és vallásossággal is foglalkozó kutatónak különösképp felcsillant a szeme, hiszen ez a temetkezési forma az egyik legkegyetlenebb kivégzési módszer volt a középkorban, és egyben a halottól való félelem megnyilvánulása.
Arccal lefelé fektetett csontváz
Fotó: Az egresi ásatási projekt fotóarchívuma
„A középkorban azokat temették el arccal lefelé, akiknek valamilyen ártó erőt tulajdonítottak, ezáltal biztosítva, hogy lelke ne hagyhassa el a testét, és szelleme ne tudjon visszatérni, kísérteni vagy ártani. Ez a leletanyag hűen igazolja a néphitet, hogy a lélek a szájon keresztül jut ki, és ha a száj fölfelé van, akkor a lélek a sírból kiszállva az élők közé kerül. Ha viszont a föld közepe felé néz, akkor arra száll, és az alvilágba jut. A feltételezésünket erősíti továbbá, hogy a boszorkányoknak bélyegzett személyeket nem engedték ugyanarra a megszentelt helyre temetkezni, mint a közösség más tagjait. Emelet a a sírban gyakran különféle vastárgyakat is elhelyeztek, hogy ezáltal is csökkentsék az ártó erejüket. Az egresi boszorka sírhantján rengeteg vasmaradvány volt látható, sőt a lábára és a mellkasára is fémtárgyakat szegeztek, még a térdében is vasszögeket találtunk” – magyarázza.
De találtak olyan sírt is, amelyben egy tizenéves kislány csontváza feküdt, koponyáján körben zöldes elszíneződéssel. „A csontokon még lehetett látni a nagyon vékony, töredékes állapotban lévő, négyzetes alakú bronzból készített pártavereteket. Ez az ékszer a szűziesség jelképe volt, viselete a 14. századtól kezdve terjedt el, fénykorát a 16. században élte. Ritka eset, hogy egy középkori temető ásatása során az elhunyt mellett ékszereket találjunk.
Feltételezzük, hogy a felnőtt az édesanya lehetett, aki életét adta gyermekének világrahozatalakor. Így kerülhettek ők együtt egy közös sírba, ahol a csecsemő az édesanya mellkasán, a szívére helyezve feküdt, hogy még halálukban is együtt legyenek”.
Sándor Cecília, az egeresi régészeti projekt kulturális antropológusa és kommunikációs tanácsadója
Fotó: Forrás: Sándor Cecília személyes archívuma
A fiatal antropológus elmesélte, a kutatómunka a kelő nappal kezdődik, és sokszor a naplemenete utolsó sugarainak fényében zárul, vagy még akkor sem. És nem, a feltárás alatt a régészek feladata nem csak annyi, hogy egyre mélyebbre ásnak le, és aprólékos gondossággal söprögetik az apró földszemcséket.
„A terephelyszínen számos szakszerű munkalépés van, a kőkemény fizikai munkától kezdve el egészen a számítógépes modellezésig. Olykor lapátolni és talicskázni kell még a nyári forróságban is, vagy éppen sátrakat építeni a tűző napsugarakkal szemben. Máskor gumicsizmát kell húzni, kimenni a zuhogó esőbe, és vödrökkel kimerni a felgyűlt vizet a szelvényekből. Van úgy, hogy napokig a leletek tisztítása a feladat” – meséli.
Értelmező rajz készítése
Fotó: Az egresi ásatási projekt fotóarchívuma
Ugyanakkor persze folyamatosan készülnek az ásatási feljegyzések, melyek kiemelkedően fontosak az összefüggések felderítéséhez, születnek a méretarányos rajzok, zajlik a leletek dokumentálása, leltárba vevése, laboratóriumi vizsgálatokra, restaurálásra való előkészítése.
Cecília ugyanakkor kihangsúlyozza, nem csak a teljesen egyben, épen megmaradt vázak érdekesek és sokatmondóak. Egres – fűzi hozzá – újabbnál újabb meglepetéseket tartogatott, de arra is megtanította a csapatot, hogy valóban nem mind arany, ami fénylik.
Faragványrészlet
Fotó: Az egresi ásatási projekt fotóarchívuma
„Számomra hatalmas öröm, hogy ebben a projektben dolgozhatok, a kutatás nagyon sok egyház- és építészettörténeti, valamint az egykori életmóddal, kultúrával és szokásokkal kapcsolatos tudással gazdagít. Az igazság az, hogy nincsen párja annak a tapasztalatnak, amikor a több évszázad alatt felhalmozott földréteg alól beszél hozzánk a mélység. Ezek felbecsülhetetlen pillanatok. Én mindenkit arra biztatok, hogy látogasson meg minket, és tapasztalja meg milyen a történeti múltunkat nemcsak könyvekből ismerni, hanem kézbe venni, látni és felfedezni. Csodálatos az az érzés, amikor megszólalnak a kövek” – mondja csillogó szemekkel Sándor Cecília.
Töredezett faragvány a törmelékes gödörből
Fotó: Az egresi ásatási projekt fotóarchívuma
Több mint száz, néhány milliméteres aranyozott fólia
Fotó: Az egresi ásatási projekt fotóarchívuma
Egy sírról készült értelmező rajz
Fotó: Az egresi ásatási projekt fotóarchívuma
Rajz és valóság
Fotó: Az egresi ásatási projekt fotóarchívuma
Légi fénykép
Fotó: Az egresi ásatási projekt fotóarchívuma
Középkori pecsétgyűrű
Fotó: Az egresi ásatási projekt fotóarchívuma
Középkori kerámiatöredék
Fotó: Az egresi ásatási projekt fotóarchívuma
Koponyatöredék
Fotó: Az egresi ásatási projekt fotóarchívuma
A terephelyszínen számos szakszerű munkalépés van
Fotó: Az egresi ásatási projekt fotóarchívuma
Pénzérme a késő középkori magyar királyságból
Fotó: Az egresi ásatási projekt fotóarchívuma
Faragott töredék
Fotó: Az egresi ásatási projekt fotóarchívuma
Az előkerült vörös maradvány-faragvány
Fotó: Az egresi ásatási projekt fotóarchívuma
Az út alatt nyitott szelvények
Fotó: Az egresi ásatási projekt fotóarchívuma
A forralt bor magában hordozza a hideg télhez illő melegséget. Most egy nagyon egyszerű, de annál finomabb elkészítési módot hoztunk, amit annak is érdemes kipróbálni, aki eddig nem ivott még ilyen fűszeres italt.
Verebes György Munkácsy-díjas festőművész Az idő teste című kiállítását 2026. február 5-én nyitják meg a csíkszeredai Mikó-várban. A tárlat az idő, a test és az észlelés festészeti összefüggéseit vizsgálja.
„Ehető dolgok” után kutatva a helyi művészet történetében is a legkülönfélébb megközelítésekkel találkozunk. Aktuális műtárgyunk, a székelyudvarhelyi Berze Imre szobrászművész Az alma már foglalt című alkotása, egy mészkőből megformált kisplasztika.
A farsangi időszak egyik klasszikus édessége a puha, illatos fánk, amelyet most a hagyományos lekvár mellett a mákos töltelék tesz igazán különlegessé. Sütőben készül, így könnyedebb, mégis gazdag ízvilágú finomság.
Martin McDonagh Oscar- és kétszeres Golden Globe-díjas ír-angol drámaíró, filmrendező, forgatókönyvíró Leenane-trilógiájának második darabját próbálják a Tomcsa Sándor Színházban. A koponya című drámát Barabás Árpád rendezi, vele beszélgettünk.
Ahogy tavasztól őszig a természet törvényei szigorú keretek közé szorították a földdel való mindennapi munkát, úgy a téli, farsangi időszakban az emberek levedlették ezeket a korlátokat, szabályokat, teret engedve mindenféle bolondozásnak.
Olajban úszó csipsz helyett ropogós alternatíva: házi zöldségcsipsz könyv mellé. Egyszerű alapanyagokból, kevés olajjal, sütőben vagy fritőzben – nassolás bűntudat nélkül.
A Digitális családi jóllét sorozat második része azt járja körül, mennyi a „normális” képernyőidő. Nem tilt, hanem gondolkodásra hív: hogyan lehet tudatosabban jelen lenni a digitális térben, családként is.
Miközben az erdő ősszel színesbe borul és a levelek lassan lehullanak a lombhullató fák ágairól, a fenyők és más örökzöldek csendben megtartják zöld ruhájukat a tél folyamán is.
Az Erdélyi Magyar Írók Ligája Irodalom és közösség programsorozata részeként Székelyudvarhelyen mutatják be január 30-án Cseke Péter Illyés Gyula-díjas szerző Pegazus a háztetőn című könyvét. A szerzővel Dávid Gyula és Zsidó Ferenc beszélget.
szóljon hozzá!