Élettörténetek lenyomatai Trianon előtti fotókon

– mutat rá a fotótörténész, aki jelenleg a Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíjasa.

Aki közelebbről ismeri, tudja, hogy egy-egy ritka fotográfiáért vagy albumért képes kisebb vagyonokat fizetni. Több saját gyűjteménye is van különböző tematikákban, például az első és második világháborús időkből származó fotókból – köztük az Úz-völgyében készültek is, amelyekből kiállítása is nyílt.

Mint a Ligetnek mesélte, a történelem és a régi fotók iránti szeretete családi indíttatású. „Amikor akkorára cseperedtem, hogy az értelmem is valamennyire kinyílt, édesapám felvitt a padlásra, és elővett egy vaskos fadobozt, és abban volt a család története leírva, régi fotók és levelek. De benne volt dédnagyapámnak, Molnár Sándornak, aki megjárta az első világháborút, a naplója is. Már kisiskolás koromban elkezdtem olvasni a naplót, nézegetni a fotókat. Már az a szép írás is vonzott, de a történet is, ami le volt írva benne. Kerültek elő sorra a fotók, kezdett érdekelni a történelem, így kezdődött. Vonzott ez a megélt történelem, a családi szájhagyománynak a történetei. Mert ha nincs nagyapámnak a története a háttérben, akkor nem érdekelt volna” – vázolta.

Így indult számára az egész, elkezdett fotókkal foglalkozni, az egyetemen is fotótörténettel foglalkozott, és már ott Kolozsváron eldöntötte, hogy fotográfiai múzeumot fog létrehozni. Kezdte gyűjteni az első és második világháborús fotókat.

„Minden kis fénykép a történelem darabja. Mert egy fénykép, egy család elmesélheti azt a periódust. Például azt, hogy egy olyan háborúba cseppentünk bele, amihez nem volt közünk. És ezek a fotók a háborúk lenyomatai, köztük a székelyföldi hadtörténetnek, élettörténeteknek a lenyomatai. Fronton készült fotók, bevonulás előtt készültek. Például van a családi albumban egy fotográfia, amely nagyapámmal volt az orosz fogságban, a feleségét és a gyermekét ábrázolja. A naplóban leírja, mekkora öröm volt, amikor átlépte »a haza szent földjének a határát«. Akkor egy olyan világban éltek, hogy a haza szent volt. Más világ volt” – mutatott rá Molnár Attila, mondandóját a gyűjteményében levő fotókkal ábrázolva. Mi is mutatunk ezekből most néhányat, meséljenek a képek.