
Bod Péter szobra a róla elnevezett iskola udvarán Kézdivásárhelyen. Archív felvétel
Fotó: Bartos Lóránt
A 18. századi Erdély egyik legfontosabb és legnagyobb tudósaként tartjuk számon: egyszerre volt pap, író és történész, illetve bölcs ember. A Hollandiában tanuló, majd hazatérő és népét szolgáló Bod Péterben a felvilágosodás egyik előfutárát tisztelhetjük. Magyarigenben, élete utolsó szakaszának színhelyén, a temetőkertben nyugszik, könyvtár és tanítóképző is viseli a nevét. Ma 310 éve, 1712. február 22-én született a háromszéki Csernátonban.
2022. február 22., 17:332022. február 22., 17:33
Bod Péter élete, munkássága és emlékezete kicsit hasonlatos az Apáczai Csere Jánoséhoz, illetve azokhoz az erdélyi értelmiségiekéhez, akiknek jelentőségét talán csak később ismerte fel az utókor. A 17-18. századi erdélyi magyar protestáns fiatalok egy nagyon kis részének megadatott a nyugat-európai, főleg hollandiai és németországi egyetemeken való tanulás lehetősége, néhányan éltek is ezzel, majd hazatérve próbálták az ott megszerzett tudásukkal kicsit előbbre lendíteni Erdélyt, az itteni oktatást, tudományos és egyházi életet.
Ezt a jelenséget hívjuk peregrinációnak, a hazatérő diákokat pedig peregrinusoknak. Azt, hogy ez kinek hogy és mennyire sikerült, nem tisztünk eldönteni, az viszont tény, hogy
Ez még a felvilágosodás, illetve a reformkor előtti történelmi korszak volt, intenzív Habsburg-uralommal, amely bizony nem feltétlenül kedvezett az osztrák birodalmon túllátó, annak megcsontosodott szellemiségén túlmutató eszmék „behordóinak”. Sajnos Bod Péternek is volt része ebben, illetve más pályatársainak is.
Bod Péter portréja
Fotó: illusztráció
Az Orbán Balázs által „Erdély nagyérdemű Kazinczyjának” nevezett Bod Péter 1712. február 22-én református földművescsaládban született, igen szerény körülmények között. Édesapja a Rákóczi-féle szabadságharcban részt vett, ám 1718-ban a vidéken pusztító pestisjárvány áldozata lett Péter két testvérével együtt. Anyja újból férjhez ment, nevelőapja dolgoztatta a gyereket, aki inkább tanulni vágyott – 12 évesen került a nagyenyedi kollégiumba, ahol szolgaként kereste meg a napi betevőt, majd tanulmányai előrehaladtával már tanítani kezdhetett.
Ezt sikerült is megvalósítania, támogatók segítségével és viszontagságok árán kijutott Hollandiába, a leideni egyetemen 1739 őszén elkezdhette tanulmányait. Elsősorban teológiát, történelmet, keleti nyelveket, bölcseletet tanult, de jogi és természettudományi, csillagászati előadásokon is részt vett. Négy év után jött haza, a háromszéki Olthévízen (Árva) Bethlen Kata grófnő udvari papja és könyvtárosa lett, aki a tanulmányai alatt és utána is folyamatosan támogatta anyagilag, illetve elsőszámú pártfogója maradt 1759-ben bekövetkezett haláláig. Lelkészként az ottani közösséget szolgálta, itt kezdte írni első könyveit, amelyek pártfogója jóvoltából jelenhettek meg, ugyanakkor az erdélyi magyar főúri családokból sok ismerőst szerzett, itt is nősült meg először.
Bod Péter könyvei a székelyudvarhelyi Tudományos Könyvtárban
Fotó: Katona Zoltán
Bod Péter a mai Fehér megyében levő Magyarigenbe került lelkésznek 1749-ben – habár a református egyházi főméltóságokkal nem volt felhőtlen a viszonya, az állást úgy fogadta el, hogy maga Bethlen Kata beszélte rá. Első felesége legyengült a szülésben, néhány hónap múlva meghalt (Kata lányát Bethlen Kata vette magához), egy év után újranősült. Habár a marosvásárhelyi református kollégiumba is hívták tanárnak, inkább Magyarigenben maradt lelkészként. Az első tíz éve után kezdett újra írni és publikálni, főleg egyháztörténeti műveket – közben az egyházi ranglétrán is feljebb lépett, egyházi főjegyző lett.
A Smyrnai Szent Polikárpus és a Magyar Athenas című könyveiben ír ezekről, ám ezeket a munkákat 1768-ban be is tiltották a Habsburgok. A már betegeskedő Bod Pétert nagyon rosszul értintették ezek a dolgok, bizonyos kutatások szerint közvetlenül is hozzájárult egészségi állapotának romlásához a tiltás. 1768. november 24-én érkezett a királyi leirat, amely a két mű lefoglalását és használatának megtiltását rendelte el, Bod Péter nem sokkal később, 1769. március 2-án elhunyt, még mielőtt kitették volna a meghurcolásnak.
könyvei a maguk idejében népszerűek is voltak, igen ismert és elismert tudósa volt korának. Nagyon sok munkája kéziratban maradt fenn, az évszázadok folyamán sok kutató foglalkozott munkáival, hagyatékával.
Fotó: Katona Zoltán
Születésének 200. évfordulóján, 1912-ben még élő leszármazottai segítségével sikerült beazonosítani sírját a magyarigeni temetőben – az exhumálás után maradványait újratemették (négy gyerekének maradványait is sikerült megtalálni, őket is apjuk mellé temették újra), és felállították a ma is álló síremléket a templom mellett. Halálának 200. évfordulóján, 1969-ben tudományos értekezletet tartottak, négy évvel később, a csernátoni Haszmann Pál Múzeum megnyitásakor annak kertjében avatták fel Bod Péter ma is álló mellszobrát. Szülőfalujának iskolája 1994-ben vette fel a nevét, de az évtizedek folyamán még több intézmény és iskola is felvette az egykori tudós nevét, így a sepsiszentgyörgyi megyei könyvtár és a kolozsvári Babeș-Bolyai egyetem tanítóképzőjének kézdivásárhelyi kihelyezett tagozata is. Budapesten Bod Péter Társaság és emléktábla is van a XI. kerületben, 2001-ben pedig a csernátoni templomkertben avatták fel a Bocskay Vince szobrászművész által készített szobrot, ez a második csernátoni szobra, de Magyarigenben is emeltek szobrot neki 2012-ben.
A majd háromszáz éve kiadott köteteiből több található például a székelyudvarhelyi tudományos könyvtárban is, ahogy más könyvtárakban, múzeumokban és magángyűjteményekben is. Tíz évvel ezelőtt, születésének 300. évfordulóján Bod Péter Emlékévet tartottak, amely a tudományos konferenciáktól a vetélkedőkig, kiállításig és emlékülésig sok mindent magába foglalt, igen méltóan emlékezve meg az egykori tudós-papról.
A forralt bor magában hordozza a hideg télhez illő melegséget. Most egy nagyon egyszerű, de annál finomabb elkészítési módot hoztunk, amit annak is érdemes kipróbálni, aki eddig nem ivott még ilyen fűszeres italt.
Verebes György Munkácsy-díjas festőművész Az idő teste című kiállítását 2026. február 5-én nyitják meg a csíkszeredai Mikó-várban. A tárlat az idő, a test és az észlelés festészeti összefüggéseit vizsgálja.
„Ehető dolgok” után kutatva a helyi művészet történetében is a legkülönfélébb megközelítésekkel találkozunk. Aktuális műtárgyunk, a székelyudvarhelyi Berze Imre szobrászművész Az alma már foglalt című alkotása, egy mészkőből megformált kisplasztika.
A farsangi időszak egyik klasszikus édessége a puha, illatos fánk, amelyet most a hagyományos lekvár mellett a mákos töltelék tesz igazán különlegessé. Sütőben készül, így könnyedebb, mégis gazdag ízvilágú finomság.
Martin McDonagh Oscar- és kétszeres Golden Globe-díjas ír-angol drámaíró, filmrendező, forgatókönyvíró Leenane-trilógiájának második darabját próbálják a Tomcsa Sándor Színházban. A koponya című drámát Barabás Árpád rendezi, vele beszélgettünk.
Ahogy tavasztól őszig a természet törvényei szigorú keretek közé szorították a földdel való mindennapi munkát, úgy a téli, farsangi időszakban az emberek levedlették ezeket a korlátokat, szabályokat, teret engedve mindenféle bolondozásnak.
Olajban úszó csipsz helyett ropogós alternatíva: házi zöldségcsipsz könyv mellé. Egyszerű alapanyagokból, kevés olajjal, sütőben vagy fritőzben – nassolás bűntudat nélkül.
A Digitális családi jóllét sorozat második része azt járja körül, mennyi a „normális” képernyőidő. Nem tilt, hanem gondolkodásra hív: hogyan lehet tudatosabban jelen lenni a digitális térben, családként is.
Miközben az erdő ősszel színesbe borul és a levelek lassan lehullanak a lombhullató fák ágairól, a fenyők és más örökzöldek csendben megtartják zöld ruhájukat a tél folyamán is.
Az Erdélyi Magyar Írók Ligája Irodalom és közösség programsorozata részeként Székelyudvarhelyen mutatják be január 30-án Cseke Péter Illyés Gyula-díjas szerző Pegazus a háztetőn című könyvét. A szerzővel Dávid Gyula és Zsidó Ferenc beszélget.
szóljon hozzá!