
Pittner Olivér: Önarckép szivarral (1937)
Fotó: Erdélyi Művészeti Központ
Május 24-én, szerdán 18 órakor Sepsiszentgyörgyön, az Erdélyi Művészeti Központ harmadik emeleti kiállítóterében nyílik meg Pittner Olivér festőművész kiállítása. A Szücs György művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria tudományos főigazgató-helyettesének válogatásában létrejött tárlatot Salat Csaba műgyűjtő és Oniga Erika művészettörténész, a kiállítás kurátorai méltatják az érdeklődő közönség előtt.
2023. május 23., 15:432023. május 23., 15:43
2023. május 23., 16:062023. május 23., 16:06
Pittner Olivér (Lupény, 1911 – Marosvásárhely, 1971) ahhoz a nagybányai nemzedékhez tartozott, amely a két világháború közötti időszakban megújította a művésztelep szellemiségét. 1930-ban iratkozott be a nagybányai festőiskolába. Szociális érzékenysége a baloldali eszméket terjesztő fiatalok csoportjához vonzotta, politizálásuk miatt 1931-ben kizártak őket a festőiskolából.
E lázadó fiatalok (Agricola Lídia, Katz Márton, Csizér Lilla, Kahán Sára, Pittner Olivér, Vida Géza, Kazár László stb.)
Mondanivalójukat és a művészeti stílus szintézisét eleinte az erőteljes színhasználatban, a racionális-konstruktív szerkesztésben és a kubista hagyományokban találták meg.
Pittner Olivér: Sövénykerítés (1968)
Fotó: Erdélyi Művészeti Központ
A csoport hamar szétszóródott, Pittner kontúros, kubisztikus stílusát pedig lassanként felváltották a puhább, festőibb pasztellképek.
Közben a marosvásárhelyi és a nagyváradi színház gazdasági vezetőjeként működött, majd eltávolítása és a pártból való kizárása miatt különböző vállalatoknál dekoratőrként dolgozott. Az 1945 utáni társadalmi-politikai rendből kiábrándult, a kötelező szocialista realizmust elutasító művészt az 1960-as években Marosvásárhelyen letelepedett fiatalok, elsősorban Balázs Imre és Nagy Pál barátsága és biztatása segítette az újrakezdésben.
Pittner Olivér: Erdő (1971)
Fotó: Erdélyi Művészeti Központ
Segesváron, Nagyszebenben készült, a kubizmushoz visszanyúló városképei szigorú, szinte geometrikus rendben sorakozó utcarészleteket ábrázolnak, a gyergyói vidékek redukált, hullámzó felületei viszont Barcsay Jenő tájképeivel mutatnak rokonságot. Az évtized közepén kezdte el kiszáradt fákat, összefonódó, kusza gyökereket ábrázoló, jelképszerű, máskor szürreális hatású sorozatát, amelyek az emberi létezés mély átéléséről tudósítanak.
Ezt az adósságot pótolta a Maros Megyei Múzeum Művészeti Osztálya által a marosvásárhelyi Kultúrpalotában megrendezett retrospektív tárlat – ennek nagy részét tekintheti meg július 8-ig az Erdélyi Művészeti Központban a sepsiszentgyörgyi közönség.
A korai felmelegedés idén gyorsan felébresztette a természetet, az utóbbi évekhez képest szokatlanul hamar. A tavasz érkezése számtalan apró jelből kiolvasható, ilyenkor még finom, szinte észrevétlen változások árulkodnak róla.
Önfeledt szánkózásra, netán kivágott tüzifa vagy az elejtett vad hazaszállítására használhatták? A Csíki Székely Múzeumban a februári hónap tárgya egy lócsontból készült szántalp a 17. századból.
A gyerekek digitális lábnyoma sokszor már azelőtt formálódik, hogy ők maguk beleszólhatnának. Mit jelent a tudatos megosztás, hol húzódnak a határok, és hogyan védhetjük jobban gyermekeinket az online térben?
A reggeli olvasás ritkán kér többet pár nyugodt percnél. Egy joghurtos smoothie ilyenkor nemcsak ital, hanem kísérő: krémes, friss és pont elég könnyű ahhoz, hogy ne vonja el a figyelmet a történetről.
Közös miniévadot szervezett a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház és a Temesvári Állami Német Színház: február 5-8. között a két intézmény előadásait tűzték műsorra, és megtartották a Nemzeti Kisebbségi Színházak Csúcstalálkozóját is.
Reggelire egy igazi desszert, ebédre egy bűntudatmentes lasagne, végül pedig egy könnyed, friss saláta vacsorára. A jól ismert fogások újragondolva jelennek meg, úgy, hogy közben ízben és élményben sem kell kompromisszumot kötnünk.
A korhelyleves a nevét onnan kapta, hogy a mulatozások, lakomázások után jólesik a gyomornak ez a savanykás ízű étel.
A torma nem divatfűszer, nem is finomkodik – csíp, könnyeztet, mégis kihagyhatatlan. Ez a túlélőnövény a zsíros, téli ételek legjobb társa, amely egyszerre hordoz ízt, emléket és karaktert.
Mi történik a testtel, amikor az idő nem múlik tovább? Mit őriz meg az arc, ha nincs történet? Verebes György kiállítása ott kezdődik, ahol a magyarázatok elfogynak.
szóljon hozzá!