
Spanyár Pál rajza a családi házáról. Kép forrása: Vofkori György: Székelyudvarhely – Várostörténet képekben (Typografika Kiadó, Békéscsaba, 2009)
85 éve, 1936. november 4-én hunyt el Spanyár Pál festőművész, a székelyudvarhelyi gimnázium rajztanára. A felvidéki származású festő képei ma nagyon sok helyen megtalálhatók a nagyvilágban, ám helyi műgyűjtők is rendelkeznek Spanyár-képekkel. Egykori iskolája szintén Spanyár-képekkel rendezi be tervezett társalgóját.
2021. november 05., 17:572021. november 05., 17:57
Spanyár Pál 1874. január 24-én született a felvidéki Nyitrán, középiskolai tanulmányait is ott végezte, rajztanári oklevelét Budapesten szerezte, egy évig Kaposváron volt tanár. 1899-ben, huszonöt évesen, fiatal tanárként került Székelyudvarhelyre, ahol hamar a diákok kedvence lett – 1905-ben volt egy karikatúra-, illetve képregény-sorozata a Zászlónk című ifjúsági lapban (A tornaterem titkai), amellyel sokak tetszését elnyerte. Rendszeresen és sokat festett már akkor, rengeteget kirándult Székelyudvarhely környékén, igen jó ismerője volt a környéknek, ez pedig festményein is meglátszott. A visszaemlékezések szerint jellegzetes palóc tájszólását megőrizte a székelyek között is.
„Szaktárgyának meleg szeretete mellett nemcsak bámulója lett a vadregényes Székelyföldnek, de székellyé formálódott érzésben és gondolkodásban egyaránt. (…) Természetszeretete késztette arra, hogy a tanulóifjúság művészi érzékének fejlesztése céljából rajzkiállításokat rendezzen, hogy aztán ők is tudjanak gyönyörködni a nagy természetben, Istennek művészi alkotásában. (…) megfestette Majláth püspök, Soó Gáspár, Baróti Szabó Dávid arcképeit, és a beszerzett adatok alapján rekonstruálta az utóbbinak születése házát. És ezeken kívül művészi ecsetét hányszor vette kezébe jótékony célra, szép díszletek készítésére egy-egy műkedvelői előadáshoz” – írta róla a Székely Közélet 1923 júliusában, amikor tanári pályájának 25. évfordulóját ünnepelte az iskola.
Spanyár Pál portréja. Kép forrása: Vofkori György: Székelyudvarhely – Várostörténet képekben (Typografika Kiadó, Békéscsaba, 2009)
Spanyár Pál 62 éves korában, 1936. november 4-én hunyt el Székelyudvarhelyen, sírja a Szent Miklós-hegyi római katolikus temetőben van.
Vofkori György történész Székelyudvarhelyről szóló helytörténeti alapkönyvében több régi képet és rajzot is közöl Spanyárról és munkáiról, illetve Vofkori leánya, Tamás Tímea a gimnázium 2007. évi falinaptárába írt egy visszaemlékezést Spanyár Pálról.
A Spanyár család Nagy-Küküllő partján álló házát az örökösök a kilencvenes évek közepén a Haáz Rezső Múzeumnak adományozták, az épület a Művelődési Házzal szemben, a Benkő József utcában van: ma vendégházként szolgál, de több éve minden nyáron itt tartják a Pulzus elnevezésű művésztábort.
Festményeinek, rajzainak pontos számát nem lehet tudni, mert időről időre újabb Spanyár-munkák kerülnek elő. A székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum képtára is őriz Spanyár-képeket, vázlatokat, jegyzetfüzeteket, ugyanakkor udvarhelyi magánszemélyek, műgyűjtők is jelentős Spanyár-gyűjteménnyel rendelkeznek, ezekből néhány évvel ezelőtt a városi könyvtárban kiállítást rendeztek.
Kocsmában táncoló székelyek. Spanyár Pál festménye. Kép forrása: Balázs Attila magángyűjteménye
A Tamási Áron Gimnáziumban az említett három nagy kép látható helyen van: az első emelet lépcsőfordulójánál Baróti Szabó Dávid portréja, az igazgatói szobában pedig Sámbár Mátyás (1617–1685) és Soó Gáspár (1854–1918), az iskola egykori vezetői. A gimnázium tulajdonában ezenkívül több mint húsz Spanyár-festmény és rajz van. Laczkó György igazgató közlése szerint az iskola kis épületének felújítása után a főépület első emeletén, a tanári melletti egyik teremben társalgót hoznak létre, ennek falára kerülnek majd az gimnázium egykori híres tanárának képei.
Cikkünkhöz felhasználtuk Vofkori György helytörténész Székelyudvarhely – Várostörténet képekben, id. Péter Attila ny. tanár Egykori tanáraink sírjai című kötetét és Tamás Timea In memoriam Spanyár Pál című írását a gimnázium 2007. évi falinaptárából.
kezdetben csak kő vala
s volt egy pici ablaka
s pókháló se volt azon
a parányi ablakon
A magyar konyha egyik erőssége, hogy egyszerű alapanyagokból is képes tartalmas, ünnepi fogásokat varázsolni. A kolbásszal töltött karaj pontosan ilyen.
Elnyűtt cipők, szürke közöny, majd néma gondoskodás. Az Ad Hoc Csoport bohócjátéka fájdalmas és gyengéd látlelet az egymásrautaltságról. Kevés szóval, de annál erősebb mondanivalóval szól kacagva és sírva a mély érzésekről.
A májusi időszak főszereplője a vadon termő nárcisz és a növényt ünneplő nárciszfesztiválok. Ismerkedjünk meg a csillagos nárcisszal és a védelme miértjeivel. Kosarunkba ne kerüljön, de élményként semmiképp se hagyjuk ki!
Az étel, mint képtárgy, sokféle funkciót tölthet be egy képen, erre különböző példákat hoztunk sorozatunk korábbi részeiben. Ezúttal Zsögödi Nagy Imre Önarckép almával című alkotását mutatjuk be.
Noha készültek rá, és szerepelt is a Csíki Játékszín közzétett májusi programjában, elmarad az UNSCENE – Művészeti Egyetemek Fesztiválja, amely az országban egyedülállónak számított. „Le vagyunk sújtva” – fogalmazott Veress Albert színházigazgató.
A kapor és a zsenge zöld fokhagyma tavasszal nemcsak a levesek és főzelékek kedvelt alapanyaga, hanem húsételekhez, halakhoz és könnyű köretekhez is friss, karakteres ízt ad.
Milyen szerepe van ma az irodalomnak az emberek életében? A megszólaló írók és irodalmárok szerint az olvasás nemcsak kulturális élmény, hanem önismereti eszköz, nyelvi otthon, érzelmi kapaszkodó és közösségi tapasztalat is.
Kirajzolódott a 11. Csíkszeredai Könyvvásáron, hogy a gyerekeket nem leegyszerűsített tartalmakkal, hanem őszinteséggel, bevonódással, ritmussal, képekkel és valódi figyelemmel lehet megszólítani.
Vásárlásért, beszélgetésekért, friss kötetekért, vagy egyszerűen a rendezvény hangulatáért – ki miért látogat el egy könyvvásárra?
szóljon hozzá!