
A Pesti Naplóban megjelent húsvéti cikk
Fotó: Forrás: Wikipédia
Deák Ferenc 1865 húsvétján közölte írását a Pesti Naplóban. A „húsvéti cikkként” emlegetett írás nemcsak a magyar politikai élet új korszakát nyitotta meg, hanem lelki, erkölcsi fordulatot is kínált egy megtört, sebzett nemzet számára. „Mi a múlt idők eseményeiből azt tanultuk, hogy a legnehezebb körülmények között fejedelmeink igazsága, bölcsessége segített bajainkon, ők mentették meg alkotmányunkat másoknak támadásaitól” – írta Deák a 160 évvel ezelőtt megjelent cikkben.
2025. április 21., 18:392025. április 21., 18:39
Egy ünnep, ami nemcsak vallásos, hanem emberi is
A húsvét a keresztények egyik legfontosabb ünnepe. Ilyenkor megemlékezünk Jézus szenvedéséről, haláláról, amit a feltámadás és a remény időszaka követ. Olyan pillanat, amikor az ember elcsendesedik, és a puszta élet továbbvitelén túl valami mélyebbre próbál figyelni. Ebben a szimbolikus térben jelent meg Deák Ferenc cikke: nem a szószékről, hanem az újság hasábjain, nem vallási nyelven, de a lelkekhez szólva.
A szabadságharc csúnya bukása után jött az úgynevezett Bach-korszak, vagyis az osztrák elnyomás időszaka. A forradalom vezetői közül ekkor sokakat kivégeztek, bebörtönöztek, vagy éppen száműztek, a társadalom pedig kollektív hallgatásba, a csendbe burkolózott. Ebben a hallgatásban jelent meg Deák cikke – és szólt halkan, de erővel.
Deák 1840 körül. Benesch Pál festménye
Fotó: Forrás: Wikipédia
A cikk tartalmát tekintve meglepően tárgyilagos. Nem indulatos, nem drámai – épp ettől olyan hatásos. Deák azt boncolgatja benne, hogy a magyar nemzet – habár megőrizte önazonosságát – nem kívánja a harcot folytatni míg a világ. Deák a nemzet szószólójaként jelenti ki, hogy készek tárgyalni az osztrák uralkodóval, ha az elismeri az 1848-as áprilisi törvényeket, azaz a magyar alkotmányos rendet.
Nem megalázkodás volt, de nem is fenyegetés. Inkább egy bölcs politikai felajánlás: békében kívánunk élni – de méltósággal. Tehát a cikk a kiegyezés alapgondolatát vetette fel, az írás szerint a magyar nemzet kompromisszumkész.
A húsvéti szimbólum mélyén: erkölcsi újjászületés
Deák húsvéti cikke egy erkölcsi paradigmaváltás dokumentuma is. A nemzet, amely eddig némán tűrt, most szót kért – de nem indulattal, hanem méltósággal.
Ebben az időben még sokan gyászolták a szabadságharc bukását – és joggal. Deák mégis vállalta, hogy szembenéz a valósággal, és belép egy új korszakba. Ez a lépés a nemzet számára is felszabadító volt: végre lehetett beszélni. Végre lehetett remélni.
Szálloda az Angol Királynőhöz (Vigadó tér). Deák a 71–72-es szobában lakott 1854 és 1875 között
Fotó: Forrás: Wikipédia
Maga a cikk stílusa is figyelemre méltó. Nem retorikai lángolás, nem pátosz – inkább halk szilárdság. A szöveg higgadtsága önmagában is üzenet: nem kell többé szenvedélyből dönteni, ideje a józanságnak.
Ez a politikai bölcsesség tette Deákot azzá, amit a kortársak és az utókor is tiszteltek benne: nem pusztán politikussá, hanem a nemzet lelkiismeretévé. Ez a cikk nemcsak egy politikai fordulat kulcsa, hanem egy mentális, érzelmi fordulaté is:
A húsvéti cikk valódi hatását nem napokban, hanem években mérhetjük. Ez volt az első nyilvános lépés az 1867-es kiegyezés felé, ami jogokat adott vissza a magyarságnak, és megteremtette a dualista Osztrák–Magyar Monarchiát. Bár a kiegyezés sok vitát szült, kétségtelen, hogy Deák szerepvállalása hősies volt: ő volt az, aki utat nyitott, aki mindenki előtt mert lépést tenni. De az is örök tanulság, hogy egy nemzet sorsa nem mindig karddal dől el. Néha a legtartósabb változások a papírra vetett mondatokkal kezdődnek – különösen, ha azok ünnepen, hitből és reményből születnek.
Székely Bertalan: Deák Ferenc portréja (1869)
Fotó: Forrás: Wikipédia
A mai világban, amikor a közbeszéd gyakran túlfűtött, amikor a közéletből eltűnni látszik a mértékletesség, Deák Ferenc húsvéti cikke különösen aktuális. Ez az írás arról szól, hogyan lehet a méltóságot megőrizni a vereség után, hogyan lehet jövőt építeni múltból tanulva, és hogyan lehet a reményt nem szólamként, hanem építő eszközként használni. Ez a húsvét politikai és emberi olvasata – a megújulás, a feltámadás hitének dokumentuma, amely nem a hit dogmáira, hanem az emberség mélységeire épít.
És ezzel példát mutatott. Mert húsvét nemcsak a megváltás, hanem a változás felelősségének ünnepe is. És ha egy nemzet képes magára úgy tekinteni, mint aki tanul a múltból, és képes hinni a jövőben – akkor valóban megérett a feltámadásra.
A kökény csókra húzza a szádat, megtudhatod, hogy pontosan miért is! Kevesebb kökényterméssel számolunk idén, de annál jobban becsüljük. Az alábbiakból kiderül, hogy gyümölcse mellett még milyen fontos szerepeket tölt be környezetünkben a jelenléte.
A Szárhegy 2025 kiállítás nem csupán alkotások gyűjteménye, inkább egy közös gondolkodás lenyomata a formáról, a fegyelemről és a szabadságról. Ahol a vonalak nemcsak húzások, hanem határátlépések is.
Dédnagyapánk, utolsó éveiben, ott lakott velünk egy udvaron. Furcsa, szigorú, magának való ember volt.
Libasült, újbor, és egy szent, akit a libák árultak el – Szent Márton legendája a jószívűségről, a bőségről és arról szól, hogy egy fél köpeny is elég lehet ahhoz, hogy melegséget vigyünk a világba.
A fiatalok és a hagyományok találkozására épít a 24. Csángó Napok Csíkszeredában. November 14–16. között kézműves-foglalkozások, előadások és táncház idézi meg a moldvai és gyimesi csángók élő kultúráját és közösségét.
A hordós savanyú káposzta vagy a muratura a vidékünkön mindenki számára ismert téli étel, ám a fermentálás módszere ennél sokkal tágabb, színesebb, ízesebb lehetőségeket rejt. Kurkó Stefániával beszélgettünk a fermentálás csodálatos világáról.
Márika néni története nem mese, mégis olyan, mintha az volna. Egy tengerész katona, egy fonóban szövődő szerelem és egy hetvenéves gyűrű, amely ma is őrzi két ember egyetértését – mert ahogy ő mondja: „Ha nincs egyetértés, semmi sincs.”
230 éve halt meg Zöld Péter, a madéfalvi veszedelem (1764) egyik kiemelkedő, vezető alakja. A Csíki Székely Múzeumban a novemberi hónap kiemelt tárgya a madéfalvi Zöld család családfáját ábrázoló dokumentum (Csíkpálfalva, 1842. november 28.).
Egyszerű, hétköznapi ebéd, de a köret újdonság lehet. Az édesburgonya édeskés ízét nem mindenki szereti, de aki igen, annak nagy kedvencévé válhat ez a fogás.
A tinóruk világa sokszor feledésbe merül, hiszen a legtöbb gombász szemében csak a vargányák számítanak értékes zsákmánynak. A vargányák is a tinóruk közé tartoznak, de vannak olyan tinóru gombáink is, amelyek nem vargányák.
szóljon hozzá!