A Hargita geológusa: Bányai János

Ragaszkodott Székelyföldhöz

Binder Jánosként született Kézdivásárhelyen 1886. november 6-án, de eredeti nevét csak 1905-ig használta. A kézdivásárhelyi elemi és polgári iskola elvégzése után a kolozsvári tanítóképzőben tanult, majd 1908-ban Budapesten végzett a Pedagógiai Főiskolán, ahol természetrajz szakos tanári oklevelet szerzett. A Földtani Intézet ösztöndíjasaként Németországban, a Jénai és a Halle-i Egyetemeken, majd a Berlini Bányászati Akadémián tanult tovább (1912–1913) természettudományokat és múzeumszervezést. Tanári oklevele megszerzése után Abrudbányára került, a polgári iskola tanáraként dolgozott, de 1914-ben Konstantinápolyban is volt állásajánlata, illetve 1916-ban a budapesti Tanszermúzeum titkárának is hívták.  Ő ragaszkodott Székelyföldhöz, ahová 1921-ben került vissza, pontosabban a Székelykeresztúri Tanítóképzőbe, ahol tanított, de emellett rengeteg előadást tartott, tanulmányokat, cikkeket írt, illetve egyetemekkel, intézetekkel, kutatókkal állt szakmai kapcsolatban. Az első világháborút követő zűrzavaros időszakban több geológus-tudós Magyarországra távozott – Bányai nem, ő helyben maradt, és felvállalt egy egyszemélyes intézmény-szerepet. Keresztúron tíz évig élt, de közben a Székelyudvarhelyen megjelenő Székely Közélet hetilap többször is ír róla.

– jegyezte meg róla a Székely Közélet újságírója egy olyan cikkben, amelyben Haáz Rezső és Bányai székelykeresztúri előadásáról írt.

Kapott ezért méltatlan támadásokat is, hiszen a Székely Nemzeti Múzeum akkori igazgatója, Csutak Vilmos is „kioktatta”, illetve a Gödöllőn egy évvel később megjelent A Székelység című folyóirat csíki származású szerkesztője, Szépvizi Balás Béla is megtámadta 1937-ben, mert leközölte egy román történész, Constantin Kiriţescu írását.

– írta replikájában Bányai, akinek életébe Észak-Erdély 1940. évi visszacsatolása pozitív változásokat hozott. Az 1941-ben megalakult Kelet-magyarországi és Erdélyrészi Fürdők Szövetségének lett vezetőségi tagja, ugyanekkor bízták meg a Székelyudvarhelyen létrehozandó Orbán Balázs Borvízkutató Intézet megszervezésével, illetve ebben az időszakban, 1942-ben avatták doktorrá a Szegedi Tudományegyetemen.

Megőrzött hagyaték

Az újabb impériumváltás után azonban a Székelység megszűnt, Bányai a háború után, 1947-ben vonult nyugdíjba, de továbbra is dolgozott, és kötetei is megjelentek a következő évtizedben.

– írta Bányai János, akinek hagyatékát a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum őrzi. 1971. május 13-án, 85 éves korában bekövetkezett halála előtt néhány évvel megegyezett az akkori udvarhelyi múzeummal, hogy könyvtára és a gyűjteményei az intézménybe kerülnek, ezért a múzeum járandóságot fizetett az idős tudósnak. A tárgyi hagyaték sokrétű, hiszen a geológus könyvtára, folyóiratai, dolgozószéke és íróasztala, valamint térképgyűjteménye és kéziratai is a múzeum épületében találhatók. Több példány van a Székelység folyóiratból is, ezek kivétel nélkül megtalálhatók és szabadon letölthetők az Elektronikus Periodika Archívumból. Az írott hagyatékot – ebben nemcsak kéziratai, hanem levelezése is benne van, hiszen igen kiterjedt szakmai kapcsolatokat ápolt – a tavalyi év folyamán Bárdi Nándor történész dolgozta fel, így a Bányai-hagyaték ma már szakember által rendszerezett, és kutatható.